Visszatértem Angliából, és újra a régi birodalmamban járok, hogy rendszergazdaként dolgozzak. Ezzel a poszttal sajna az jár, hogy reggel kilenctől este ötig kellene dolgoznom.

Elég fura. De egyáltalán nem tetszik.

Lemegyek a gépterembe, hogy megnézzem kedvenc gépeimet, de mivel már nem én vagyok az operátor, nincs belépési engedélyem. Fel is hívom a jelenlegi operátort. Felveszi.

Rossz jel.

- Bejuthatnék a gépterembe? - kérdem, tisztelettudóan.
- Hááát… - habozik - …mit akar csinálni?

Határozatlan. Egyre rosszabb. Egyenesen ki kellett volna vágnia a farbát, hogy az a nap, mikor egy felhasználó be fog jutni az ő géptermébe, az az a nap lesz, amikor őt dobozba teszik és felszáll a nagy égi Gépterembe, hogy találkozzon a Legfőbb Operátorral.

- Csak szeretnék egy pillantást vetni a gépeimre.
- Um, hát nem szoktunk senkit beengedni ide, hacsak nem vészhelyzetben - nyögdécseli.

Medve anyám! Mintha bocsánatot akarna kérni! Nem bírom tovább, ezért gyorsan elmenekülök. Bocsánatkérően utánam szól és ez felfordítja a gyomrom. Látom, hogy elpocsékolnak valamit, amit évek gondos munkájával építettem fel. Esztelen pusztítás folyik a szemem előtt! Nem hagyhatom, hogy így legyen vége. Valamit tennem kell…

Visszatérek a szobámba és magamhoz ragadom a borítékot, amit nyugdíjazásom boldog napjaira tettem félre. átfésülöm azt a néhány papírt, fotót, diktafon szalagot, míg meg nem találom amit keresek. A fénykép egy kicsit fakó, egy kicsit homályos, de az alakok még mindig felismerhetők rajta.

- Igen? - a Nagy Főnök maga veszi fel a kagylót.
- Jó napot, Simon vagyok a gépterem mellől. Azt hiszem van itt valami nálam, ami a magáé.
- MICSODA?!?!?
- Egy fénykép. Egy a huszonnégyből.
- MIRőL BESZéL? ELFOGLALT EMBER VAGYOK - NE PAZAROLJA AZ IDőMET, Jó?
- Nos, ez egy fotó, amin néhány nőnemű barátjával látható, amint éppen mintha valami fura dolgot művelnének.
- ó, tényleg, kíváncsi voltam hová tűnhetett. Remélem be tudja tenni egy borítékba, hogy feladja nekem…
- Hát, azt nem hinném…
- Biztos hamisítvány. Honnan a pokolból tudna maga ilyet szerezni?
- Az irodájából. Egyik éjjel nyitva hagyta az ajtaját.
- Ki van zárva, az ajtómat elektromosan zárom minden este.
- Számítógéppel?…
- ó. Mit akar?
- Az új operátorokat.
- Oké. Ki vannak rúgva.
- NE! Akkor majd másikat vesz fel, ami még rosszabb is lehet!
- Akkor mit akar?
- KIKéPEZNI őKET!

…

Egy pár nap múlva megkezdődik a kiképzés. Sajnos csak egyet kezelhetek, mert a másik megszökött, mikor hallotta, hogy én akarok vele beszélni. Na mindegy, egy is jobb a semminél.

Az alapoktól kezdjük.

- Oké, akkor ugorjunk bele. Mit gondolsz a felhasználókról?
- Részemről okék, azt hiszem - válaszolja.
- OKéK?
- Hát néha tudnak fájni, az biztos.
- Néha?
- Hát elég sokszor…
- Elég sokszor?
- RENDBEN! MINDIG! UTáLOM őKET, UTáLOM! MINDIG IDETELEFONáLNAK, HELYET KöVETELNEK MAGUKNAK, VAGY BE AKARNAK JELENTKEZNI, VINNYOGNAK AZON AZ UNDORITó HANGJUKON, HOGY LASSú A GéP. UTáLOM őKET!!!!
- Na ez az. Ugye. Látod, tudtad te a választ. Második kérdés. Mit csinálunk a felhasználóknak?
- Amit akarnak?
- Nem.
- Amit mi gondolunk, hogy ők akarnak?
- Nem.
- Amit MI akarunk?
- Nem.
- NEM TUDOM!!
- Látom. Nos, mi semmit nem csinálunk a felhasználókNAK. Mi csak a felhasználókKAL csinálunk dolgokat. Finom csak a különbség, de lényeges. Na most akkor, mit csinálunk mi a felhasználókKAL?
- Amit akarunk?
- Pontosan. és MIéRT tesszük azt?
- Mert megérdemlik?
- Nem…
- Hogy meggyőzzük őket, hogy ne hívjanak?
- Ismét nem. Azért csináljuk, mert ez nekünk jól esik. és meg tudjuk úszni.
- ó! Lehet, hogy igazad van?
- én TUDOM, hogy igazam van. és ha nincs is, akkor is NEKEM van igazam, mert én vagyok az OPERáTOR. Ilyen egyszerű! Ha erre a mondatra emlékezni fogsz, akkor nincs az a dolog, amit ne tudnál megoldani. és most az utolsó kérdés. Mit csinálunk pontosan a felhasználókkal?
- Letöröljük a dolgaikat, tönkretesszük a mentéseiket, elolvassuk a leveleiket…
- Nem nem ügynökpalántám, ez csak bagatell. Nekünk össze kell törnünk őket. Mi értelme, ha letörlöd a dolgait, ha soha nem használja? Mi értelme, ha a privát levelezését elolvasod, ha nem mondod el a dolgait se a barátainak se a rokonainak. Minek tönkretenni a mentést, ha nincs rá szüksége? Nem, nem. össze kell törni őket. Rá kell jönniük, hogy ők csak egyszerű birkák, akikről mi tudjuk, hogy azok.
- értem.
- Persze. Na én most elmegyek, és meg ne lássam magamat még egyszer itt!
- Köszönöm uram.
- Uram?
- Ja! Na tűnés a géptermemből!!
- Ez az, ezt már szeretem!

Az átok elmúlt.

- ó - szól utánam az operátor, - nem emlékszem, hogy hogyan nézett ki a mentésed. Nem ez a szalag az, ami itt van a lemágnesezőn?

>HMMMMMMMMM< 29