épp autózgatok befelé a munkahelyre, mikor megragadok emögött a vén pacák mögött, a klasszikus pokoli lassú sofőr mögött, akinek az autóján csak a húszasig van kikopva a kilométeróra, a sarkokon meg kettővel fordul be. Kidudálom a lelkem is, de valószínűleg a hallókészüléke le van tekerve nullára, úgyhogy itt ragadtam mögötte.
Megjegyzem a rendszámát. Az igazat megvallva, az elmúlt tizenöt és fél percben már percenként hatvanszor megjegyeztem. Affene… affene… Azt hiszem megint bele kéne turkálnom a rendőrségi adatbázisba, és be kéne raknom az öreg kocsiját, mint frissen lopottat amit a városszéli fegyverkereskedők vittek el.
Beérek a melóba. Felcsapom a kifogásnaptárat. „ELEKTROMáGNESES SUGáRZáS AZ űRBELI SZEMéT MIATT” Elég kellemes. Azt hiszem jó nap lesz ez a mai.
Belépek a „ROHADéK” loginra, (a segítségkérő loginnév), és megnézem a postát. Három új levél. Az első 117 soros, valószínűleg tiszta nyavalygás. A mindenit. Ezt utálom. Ahelyett, hogy elmondanák, hogy szükségük van egy kis helyre, leírják, hogy miként oldják meg a hülye feladataikat a tanáruknak, és hogy már tegnapra kellett volna, és már rég kész lenne, de a nagybácsikájuknak most szedték le a herpeszét, és túl sok vért vesztett, emiatt be kellett rohanni a kórházba… stb., stb. Letörlöm.
A második üzenetet olyan emberke küldte, aki még nem igazán tudja kezelni a levelezést, ezért teljesen üreset küldött. Válaszolok rá, hogy: „Semmi gond, jövő keddre meglesz.” Remélem fontos volt…
Az utolsó üzenetet meghagyom holnapra, elvégre a szombat egy unalmas nap, legyen egy kis munkám akkorra is.
Csöng a telefon. Pedig azt hittem, mára már ennyi elég.
Kihangosítom, majd berakok egy pizzát a mikróba.
- Igen? - kiáltom. - Valami gond van a boot diszkemmel. Nem tudok belépni a rendszerre. - Magánál van a lemez? - Persze!
Leugrom érte, majd berakom a pizza mellé öt percre, ULTRA-NUKE fokozatra.
Hat perc múlva visszatelefonál.
- Még mindig nem működik, ráadásul kerreg amikor beteszem, és még büdös is. - ó, A FRANCBA! Már megint az elektromágneses sugárzás, amit a szemét okoz az űrben! - Tényleg? Azt hiszem hallottam már erről. (Ez nem normális!!) - Hát igen, azt hiszem új lemezt kell vennie. - ó semmi gond, a régi már úgyis kezdett kopni. De azért köszönöm. - Persze, nincs baj. és ne feledje, hogy futtassa rajta az FDISK-et, mikor sok adat van rajta, a vírusvédelem érdekében… - Persze, meg fogom tenni! Köszönöm! - Nincs mit - ez a munkám!
Az xcbzone nagyon lassan fut, ezért kiirtok egy csomó felesleges adatbáziskezelő processzt és visszatérek a játékhoz. Na így már sokkal jobb.
Nem egyszerű az élet itt a fronton, mindig csak a meló, meg a szakadás…
Leugrom a kávézóba egy kis kétórás uzsira - olyan kedvesek ott hozzám. Azóta legalábbis, mióta valahogy bejelentődtek az áNTSZ gépére… Fura. Felkapok egy pár doboz kokát, valami sajtosat, aztán visszarobogok az irodámba, egyenesen át az elsősökön, akik a számítástechnika alapjait tanulják. Végignézek az osztályon, és valami feldereng bennem. Itt egy elsős osztály és egy árva tanár sincs velük.
NEKEM ITT SEGíTENEM KELL!!
Megállok az osztály előtt.
- Rendben, én vagyok a maguk helyettes demonstrátora és ma félre fogjuk tenni az előzetes terveinket fél órára, hogy a REMARK, vagy ahogyan azt a számítógépes rövidítések világában ismerik, az rm funkcióról meséljek…
Tanárnak kellett volna mennem - mindig olyan jól megtalálom a helyem ezekkel a diákokkal…
10.nap
Ma meghívtak egy órára, hogy vendégként tartsak előadást a „Számítástechnika Alapvető Műveletei”-ről, ezért miután Sam a szemetes kezeiben hagyom a géptermet, lemegyek.
Az óra megkezdődik és rendben lemegy, majd a végén a diákok kapnak tíz percet arra, hogy kérdéseket tegyenek fel egy igazi operátornak.
Magamhoz ragadom a tollam és papírom.
- Kérem, mielőtt ezt elkezdenénk, megkérnék mindenkit, felszólalás előtt mondja meg a loginnevét, hogy minél jobban, hatásosabban tudjak a kérdéseikre válaszolni. Köszönöm. - Az óraadó hálásan rám néz. A személyes érintkezés valahogy mindig meghatja őket… - Első kérdés? Maga ott… - Mit gondol a megosztott rendszereken lévő felhasználók egyéni titoktartásáról? - Mi is a loginneve? - CMS1103
>Scratchy scritch<
- Számítógépes titkok… Hmmm. Ez tényleg fogós kérdés. Arra gondol, hogy nem szabadna elolvasni azokat a s**xuális indítékú leveleket, amiket az osztályfőnökével váltogatnak? - AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAGGGGGGGH! - Ah. Nos, úgy tűnik barátunk távozott - biztosan rossz TöKéLETESEN VéLETLENSZERű példát választottam. Maga ott? - CMS1136. Arra lennék kívá… - ó igen, 1136 az egyetlen az egyetemről akinek jár az alt.s**x.buggery.by.sailors.dressed.in.mums.clothing terület. - Csakis, és kizárólag kutatási célból! - Ebben biztos vagyok. Bár azért elég sok történetet mesél el, ahhoz képest, hogy csak kutat… - NNGggggAAAAAAAAAAAAAAAGGGHGH! - A következőt kérem…
…
Két perccel később az előadóterem üres. Az a baj ezekkel a nyavalyás tanulókkal manapság, hogy nem akarnak tanulni.
Visszamegyek a gépterembe, ahol Sam megint elaludt a konzol mellett. Azt hiszem a munkámra pályázik. Megjegyzem magamnak, hogy beleturkáljak a bérlistájába, és töröljem a biztosítási befizetéseit. Az ember soha nem lehet elég óvatos.
Visszarakom a telefont a helyére. A mai napon először. Ez a retek azonnal elkezd csörögni. Ebből elég ennyi, gyorsan átirányítom a 07-re, hogy ott folytassa. Ez majd megtanítja őket. HOPPá! Majdnem elfelejtettem a mai napra rendelt kifogást. „Statikus elektromosság a nylon alsónemű miatt” - nem jó, kikerülhető, bár egyes esetekben hajlamos lennék helyszíni kiszállásra. á, nem éri meg a fáradságot. Választok egy másikat. „STATIKUS ELEKTROMOSSáG, MűANYAG VONALZó MIATT” Na EBBEN aztán van kihívás!
Visszakapcsolom a telefont, majd a szemetest a printer kimenete alá tolom. Még egy meló letudva. A telefon felcsörren. Végre! Ez nagy fogás lesz…
- Heló? - Szia, meg tudnád mondani, hogy miként kell helyesírásellenőrizni a dokumentumomat? - Persze, csak írd be azt, hogy „spell”, majd a fájl nevét. - Köszönöm.
Hű, de nagyon kedves vagyok ma reggel. Persze, mivel tudom, hogy az általam írt spell inkább hibákat tesz be a szövegbe, ahelyett, hogy kivenné őket. Ilyesmi, hogy azt, hogy „kedves”, „te dög”-re fordítja, meg ilyenek. Jó, mi?
A telefon csöng - már megint ő.
- Valami gond lehet az ellenőrző programmal. - Ezt miből gondolod? - Mert a fájlom tele van hibával! - Szerintem pedig nem a program a hibás. PC-ről vagy bejelentkezve? - Igen, de… - Kérlek, hagyd meg nekem a technikai diagnózist… Na, van műanyag vonalzó a közelben? - Umm >nyelés<, igen… - Na látod. Statikus elektromosság keletkezett a merevlemezeden, amit a vonalzód váltakozó elektrosztatikus mezeje gerjesztett - ugyanúgy, mint amikor a papírfecnik ráragadnak a vonalzóra, ha megdörzsölöd.
>BUTA MóD BEKAPCS<
- ó. és most mit kell tennem? - Azt tudod ugye, hogy hogyan kell a papírt leszedned a vonalzóról, nem? Néhányszor odaütögeted az asztalhoz. Na, ugyanezt kell a PC-vel is tenni. Néhányszor, mondjuk hússzor, kb. 30 centiről ejtsd az asztalra. - ó, Oké.
>crash<
>crash<
>crash<
- Um, a monitor elsötétült. - Persze, azt kell tennie - csak így tovább. és ha végeztél, akkor ugyanezt tedd meg a képernyővel is. Az elektromosság oda is felmászhatott a vezetékeken át.
>crash<
>crash<
>crash<…
Leteszem. Felkelek, és lemegyek a külső laborba, hogy mézet tegyek a floppy meghajtókba, mikor egy Lee Harvey Oswald kinézetű ürge rohan oda hozzám, és lelő. Az egyetlen hang, amit hallok, az az exrendszergazda vihogása…
Később, a kórházban eszembe jut, hogy elfelejtettem megkérdezni a pacák loginnevét.
Majd minden elsötétül…
11.nap
Mikor a sötétség kitisztul és én kiérek az alagútból, feltűnt, hogy meg sem vagyok sérülve. Aztán mégiscsak. Lehetséges. Ezért még valaki megfi…
Meghaltam.
Persze egy igazi operátor ezt nem halálként könyveli el, hanem egy kiadós otthon töltött szabadságként.
öt másodperccel később megkapom azt a csekély 15 kV-ot a tüdőcsúcsom környékére. (Ezek a kórházi fiúk aztán tudják, mi a buli!)
A POKOLI OPERáTOR éLETBEN VAN!
Három héttel később, mikor már le tudok ülni a fenekemre, visszatérek a konzolhoz. A pihenés jót tett nekem, egyszerűen nagyszerűen érzem magam. Bepótolom lemaradásomat a posták terén, majd értesítem a diákokat, hogy visszatértem, úgy, hogy egy jelzés nélküli karbantartási leállást hajtok végre azzal, hogy belerúgok a reset gombba. (Ezt igazán szeretik).
Felcsapom a mára rendelt kifogást. „Globális felmelegedés” IGEN IGEN IGEN!!
Micsoda fogadtatás!
Hónap vége van, amikor általában az automatikus, levélben figyelmeztető programok elkezdenek csipogni a gazdáiknak. Emiatt visszaállítom a rendszeridőt hét nappal, hogy csend legyen, aztán lecserélem a printerben lévő friss szalagot egy három évesre, amiben lyukak vannak.
Végignézem a saját csigapostámat, és megnézem a Pokoli Operátorok havilapját, a „kill -9”-et, és végigolvasgatom a cikkeket. Van itt egy kis aranyos arról, hogy miként tegyük az OS/2-t lassúvá, unalmassá, de ez nekem tisztára úgy néz ki mint az OS/2 saját installációs utasításai…Na, de sebaj. átlapozok a PokOp varázsló rovathoz, hogy leadták-e a cikkeimet. Mindegyik itt van! Még az is, amelyikben arról a C fordítóról írok, amelyik véletlenszerűen sorokat töröl a forráskódból.
A telefon csöng.
- A PC-m képernyője elsötétült!! - A hálózati kábel - mondom neki. - Nem lehet, azt már megnéztem. Mikor bekapcsolom, nem csinál semmit! - A hálózati kábel - mondom neki. - Nem, azt már leellenőriztem, és rendben van. De a billentyűzeten nem villannak fel a fények, meg máshol sem. - A hálózati kábel - mondom neki. - ó, most veszem észre a kábel nincs jól bedugva! - A hálózati? - kérdem. - Igen… bocsánat. - Sebaj. Legalább rendesen működik? - Igen, azt hiszem. és sajnálom, MAGáNAK volt igaza végig! - Persze, mostanában rengeteg ilyen hibával találkozunk, a globális felmelegedés miatt. Véletlenszerűen hőtágulást okoz ugyanis, és ez a szilárd halmazállapotú tárgyakban hőindukált mozgást eredményezhet.
Gondosan figyelek. Semmi. Más szóval: >BUTA MóD BEKAPCS<
- Bár ezt véglegesen meg tudja javítani - mondom neki. - Igen? és hogyan? - Egyszerűen csak sót kell kicsapni a fém érintkezőkön. - ó! - (A BUTA MóD egyre keményebben érvényesül). - Csak annyit kell tennie, hogy egy kis folyékony ásványi anyagot kell rá juttatnia. Van magánál oldott ásványi só ugye? - ó, nincsen. - Oké, sebaj. Csak vegye be azt a kábelt a szájába, ami a PC-be megy és nyalogassa meg. De ne felejtse el megpucolni, hogy ne nyeljen szennyeződést. és a monitort kapcsolja ki! - Oké, csinálom.
>Fzzzt< >clunk!<
Hallom, ahogy a hallgató a földre esik. Kár beléjük a szabad kapacitás…
12.nap
Beérek a munkába, de egy kissé fáradt vagyok, ezért bedugok egy kis rezet a konnektorba, hogy levágjam a biztosítékot. A szoba sötétségbe borul, és a gépterem végre csendes.
Ezt már szeretem!
Melléteszem a telefont, és behúzom a függönyöket a megfigyelő ablakon. Most már igazán sötét van. Nem lennék meglepve, hogyha valaki csúnya balesetet szenvedne.
Kiemelek néhány álpadlókockát, majd felhívom a szerelőket, hogy a kisgép megint beadta a kulcsot. Ezután kicserélem a biztosítékot egy pár szögre, és leföldelem a rendszert. Az embernek nem csak várnia kell az eseményekre ugyebár, hanem elébe is kell mennie…
Tizenöt perc múlva a mérnök megérkezik, és beleesik a lyukba. Visszarakom a padlót, épp mielőtt a rendszergazda megérkezik (ez egy új, kedves egyén), aki azt mondja nekem, hogy figyeljek oda, még a végén valakinek baja esik a sötétben.
Bólintok, majd mondom neki, hogy igazán nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennyit álljon a rendszer, és mi van akkor, hogyha csak felkapcsolom a biztosítékot, remélve, hogy nincs nagyobb gond. Miután felhívom a figyelmét a negatív publicitásunkra, megteszi rövid karrierjének utolsó döntését; azt mondja, csak csináljam nyugodtan.
Később, mikor a füst eloszlik, megnézem a kisgép füstölgő romjait. Nem valami kellemes látvány…
- Furcsa, hogy a biztosíték beragadt, nem? - mondom az ürgének később, mikor a csomagjait pakolgatja a szobájában. - Az esély csak egy a millióhoz volt. Kár, hogy valaki látta az egészet és feladta levélben a világnak. Még szerencséje lesz, ha egyáltalán autószámítógépekkel engedik majd dolgozni.
Visszamegyek a gépterembe, és visszakapcsolom a többi biztosítékot, hogy életre keljen az egész, majd nekiállok törölgetni a felhasználók levelei között. Kiszúrok magamnak egy s**xuális jellegű levelet, amit az egyik kollégista lány írt a férfi úszócsapat egyik tagjának. Azt hiszem ez jó lesz. A feladó nevét átjavítom a dékánéra majd átmásolom a /etc/nologin névre, aztán a root logint megváltoztatom „Winker”-re és a jelszavát „lsdfjhsdf”-re, ezután felhívom a nagyfőnököt, hogy rendszerbetörésre gyanakszom. Legalább egy pár órába bele fog telni, míg helyretesszük, ez idő alatt a népek meg csak azt a levelet fogják olvasgatni… Mikor hallom a lövést a dékán irodája felől, rájövök, hogy ő már elolvasta.
A hívásokat átigazítom a rendszergazda irodájába. Biztos fog örülni annak a sok telefonnak ezekben a szomorú időkben.
Még egy lövést hallok, és rá kell jönnöm, hogy ő ma már nem fog több hívást fogadni.
Visszairányítom a hívásokat, és megnézem a mai kifogást. „GYENGE áRAMELLáTáS”. Túl nyilvánvaló. „STATIKUS áRAM”. Még mindig egy kicsit túl gagyi, de nem akarok kifogyni a kártyákból még az év vége előtt, ezért jó lesz ez.
A telefon szinte abban a pillanatban csörög, mikor beteszem a Top Gun-t a videóba. Leállítom a képet, és kihangosítom a telefont.
- Azt hiszem rossz floppylemezt vásároltam. - Igen? - kíváncsi vagyok, hogy mióta lettem vásárlói tanácsadó szolgálat. - Itt van ez a lemez és nem tudom megformattálni. A dobozból az összes többit igen, de ezt nem. Emiatt gondolom, hogy hibás. - Igen? De akkor miért engem hív? - kérdem tőle. - Hát, a dobozra az van írva, hogy garanciális. Hol kaphatok cserét?
Aha! Persze.
- Na lássuk csak. Biztos, hogy a lemez a rossz, nem pedig csak a statikus elektromosság okoz problémát? - Hogyan??? - Statikus elektromosság. Tudja, az, ami magáról szokott átpattanni a gépre. - Pedig le vagyok földelve a csuklómnál!
Cirka mostanra rájöttem, hogy valami szakbarbárral akadtam össze. A csuklószalag nem igazán divat errefelé a városban…
- Persze, persze, de egy átlagos csuklószalagnak az ellenállása csak egy 1 megás ellenállás, ez pedig egy igazán rossz föld. Amire magának szüksége van az egy direkt földelés. Csak markoljon rá valami fém tárgyra, ami a közelében van. - A fém íróasztalom jó? - Kiváló! No mármost, van magánál valami gemkapocs, hogy levezesse az áramot? - Egy pillanat, igen! - Oké, a másik kezével nyúljon be a kapoccsal a ventilátoron keresztül és érintse meg a vastag piros drót végén a csatlakozást. - Azt, amelyik a táphoz kapcsolódik? - Igen, ez az… - Hé, ez nem a >kzzzzt!< >clunk<
Még egy hívás, amit a pokoli operátor sikerrel megoldott…
13.nap
Nagyon el vagyok foglalva az új login scriptemmel. Már majdnem bolondbiztos. Mondjuk mi lenne, ha így indulna be:
„Az IGEN azt jelenti, hogy NEM, a NEM azt, hogy IGEN. Töröljek mindent? [I]?”
Kezdek igazán aggódni azok miatt a fura login betörések miatt… bár a rendszergazda nem annyira. őt úgy tűnik inkább azok a rejtélyes számítógépes halálesetek foglalkoztatják mostanság. Fura dolog ez az élet.
Kiválasztom a kifogásomat mára. „DOPPLER EFFEKTUS”. Elég tudományosan hangzik - természetesen egy kis rásegítéssel.
A telefon, létezésem egyetlen kínja, megszólal.
- Igen, gépterem - mondom, segítőkésznek mutatkozva. - A szerelővel beszélek? - kérdi a hívó.
Fura, hogy mennyi a süket ember manapság. Mi a szösz, tisztára unalmasak…
- Igen, vele - hazudom (Még Nixon is ráfázott volna velem…) - Valami baj van a floppy meghajtómmal. úgy tűnik nem mindig tud olvasni. - Hmmm, milyen idős is a meghajtó? - Hát, kb. egy éves… - és néha hibázik, de néha meg működik, de egyre többet hibázik? - IGEN! - Igeen, ez bizony a magnetikus doppler effektus. - Pedig én azt hittem, hogy ez csak a fénnyel és a hanggal történik… >SZENNYES MóD BEKAPCS<
- Igen, de kiderült, hogy a forgó felületeken, mint a lemezeken is, a részecskék magnetikus elrendeződése állandóan változik, különösen, mikor a fej enyhén bemágneseződik. - Daah, ó - Tehát, annyit kell csak tennie, hogy lemágnesezi a fejet. Van fejlemágnesező hurokja? - ó, nem, sajnos nincs. - Oké, akkor a bonyolultabb módszer kell. Megvannak a programjának az eredeti lemezei? - Igen. - Oké, akkor dugja be őket egyenként a meghajtóba, és formattálja meg őket. - MICSODA!?!?!? - Ne aggódjon, nem fog működni - emlékszik, hogy rossz, nem? Csak annyi fog történni, hogy a lemezek szűz mágneses mezeje visszaállítja a fej mágnesességét, mert azokat nem a rossz meghajtó doppler effektusos feje írta fel. - ó, nagyszerű! - Tehát, mikor íráshibát ír ki, akkor csak folytassa. Ezt tegye meg az összes eredeti lemezzel, aztán, hogy biztos legyen a hatás, még egy tisztítólemezt is rakjon be, ami majd felszedi a lehullott mágneses részecskéket. - ó, köszönöm. - Ne köszönje meg - EZ A MUNKáM!
Lerakom a telefont, ami egyből csöng is. A nagyfőnök.
- Simon, fel tudna jönni az irodámba?
>RIADó!<
Amilyen gyorsan csak tudom, megnyomom a pánikgombot a LAN-Analizálón, hogy precíz legyek a „Generálj 90%-os forgalmat” gombot.
- Persze, persze, most menjek, vagy ké…
A másik telefon felcsöng. Kihangosítom.
- Igen, gépterem, Simon vagyok. Mit segíthetek? - A HáLóZAT MEGHALT, A GéPEINK öSSZERONGYOLTáK MAGUKAT - a kihangosított hang beleüvölt a másik kagylóba. Szuper… - értem - mondom nyugodtan. - Igen, a monitoromon látszik az eset. Valószínűleg egy rossz kábel a hibás, mindjárt megnézem - kérem tartsa a vonalat.
Megnyomom a „felmentést kaptam” gombot (AKA „Forgalom állj”) az analizálón, és a felhasználó szinte azonnal felordít:
- Kiváló, már működik! Köszönöm! - Rendben, szóra sem érdemes. Viszonthallásra.
A nagyfőnök mindent hallott, ezért azt hiszem ez a kis kiruccanás nem is lesz annyira rossz. Meg is mondom neki, hogy azonnal ott leszek, miután a hálót biztosítom. Miközben megyek felfelé, kitalálok egy új szlogent, ami boldoggá fogja tenni a vezetést. Komplett Betörő Kizárás. Jobban hangzik, mint az, hogy kihúzom a dugót. Ugyanúgy, ahogy a Fő Reset Kapcsoló is jobban hangzik, mint egy egyszerű kikapcs gomb.
Odaérek az irodához, ahol a személyisek főnöke is ott van. O-ó…
- Simon - Mit szólna, ha maga lenne a rendszer-adminisztrátorunk?
?!!!
- Nem is tudom… Szeretem, hogyha a dolgok a kezemben… - Extra tíz rongy havonta, plusz egy Ford… - Transit? - Rendben. - Oké, benne vagyok.
…és itt véget ér a történet, ahogy a tizedik napon kellett volna, mert Simon a pokoli operátor elutazott Angliába egy kis továbbképzésre.
ám ekkor hirtelen megjelent ő, egy hordozható lemágnesező egységgel kezében…