Ne kérdezzétek, hogy hogyan kerültem újra ide. Egyszerűen csak itt vagyok és kész. Legyen elég csak annyi, hogy a vezetés nem nézte jó szemmel azokat az információkat amiket összeszedtem a legráfizetésesebb felhasználóinkról. Főleg miután megtalálták a poloskákat a főnök irodájában. A fene se tudta, hogy ez azzal szórakozik, hogy állandóan kutat a helyiségben.

Na száz szónak is egy a vége, újra itt vagyok a nyeregben. Sajnos ez azt jelenti, hogy eggyel több operátor van a gépteremben. Miután bezárom a szalagtár ajtaját, ez a probléma is megoldódik. A kopogás és kiabálás abbamarad egy pár óra múlva. Azt hiszem ez a helyiség tényleg légmentesen zárt. Hogy köszöntsem magam újra a hivatalban, körbeküldök egy üzenetet, hogy a rendszer tíz perc múlva leáll, majd öt perc múlva lekapcsolom a gépet.

Imádom ezt csinálni. Boldogan figyelem a gép merevlemezaktivitást jelző lámpácskáit, miközben a gép az indulás hibajavítási fázisába lép, ahogy letörli az összes journal fájlt. érdekes, hogy minden indulásnál mennyi szabad helyünk van…

épp elindítom a DOOM-ot, mikor a telefon csöng. Mi a szösz, már tisztára hiányzott, míg nem voltam itt. Fel is veszem gyorsan.

- Gépterem - mondom.
- EZ NEM VOLT TíZ PERC!!! - üvölti a kagylóból egy hang.
- Mi nem volt tíz perc? - kérdem a legnyugodtabb hangomon. Látom, hogy a távollétem alatt a dolgok nagyon elfajultak. Pedig ahogy mindig is mondottam volt, az ember jobban teszi, ha ritkán kényeztet és sűrűbben szórja az rm -r parancsot…
- TUDOD TE AZT! Azt írtad, hogy tí… >szünet< …Ummm, kivel is beszélek?
- Itt az Operátor beszél; miért, kit várt?
- Darren? Darren te vagy az?
- Nem, nem. Darren sajnos jelenleg nem elérhető.
- ó. és nem tudja véletlenül, hogy mikor jön vissza a gépterembe?
- Valószínűleg a következő biztonsági mentésre itt lesz - valamikor 2007 felé, ha jól sejtem.

Azon gondolkozik, hogy megkérdezze-e tőlem, hogy visszaállítanám-e az elveszett dolgait. érzem. Hagyom, hogy rágja magát egy kicsit.

- Csak ezt akarta kérdezni? - kérdem édesen, mint a cukrozott epe.
- Hát… nem, nem számít.
- Persze, hogy nem. Megnézzem, hogy a könyvtárában minden rendben van-e? - súgok neki.
- Megtenné? Kicsit még új vagyok a rendszeren, nem tudom, hogy hogyan kellene csinálnom.
- Persze mi is a loginneve?

Hallom, hogy mindene azt sikoltozza, hogy ne mondja meg - a körülötte lévő emberek is sikoltoznak, hogy ne mondja meg.

Megmondja.

- Oké. Ahogy elnézem minden rendben van a könyvtárában! - mondom neki.
- IGEN? NAGYSZERű!

A hangjából csöpögő megkönnyebbülés szinte undorító.

>clickety< >clickety<

- Igen. Mind az xdefaults, mind a newsrc rendben van.
- De … De mi van a megfigyelési adataimmal?
- Tessék?
- Körülbelül tíz fájl volt a kutatási könyvtárban. Olyan adatok, amit évek alatt gyűjtöttem össze.
- ó. Hát, én semmit sem látok. Lementette valahová?
- Tettem egy másolatot a barátnőmhöz…
- Loginneve?

- Hmm… >szünet< …

Megteszi?

Meg.

Mint amikor úthengerrel versz be egy szöget.

>clickety clickety<

- Nem, ott sincs semmi. ó! Egy pillanat, van itt valami, ami akár az is lehet; elég nagy. Azt hiszem meg kéne próbálnia bejelentkezni és megmenteni.

összehúzok cat-tal vagy ötszáz oldalnyi szemetet és bevágom a barátnője könyvtárába kutats.j névvel.

- Hogyan tudom megtenni?
- Oké; be tud már lépni?
- Igen, azt hiszem… Rendben, beléptem.
- Tuti, csak annyit kell tennie, hogy a mailer programon keresztülfuttatja, hogy az lecsippentse a nyolcadik bitet, különben a visszaállítás logikai hibával kiakadhat.

>BUTA MóD BEKAPCS<

- ó… Tehát mit kell tennem?
- Be kell írnia azt, hogy 'mail root < kutats.j'
- Rendben, csinálom!
- áLLJ! Az orrával kell gépelnie!
- M..? Micsoda???

Felcsapom a kifogásnaptárt. „HARDWARE NYOMáSHIBA”

- Ezt amiatt kell csinálnia, mert a gép rosszul viselheti, ha túl erősen gépel. Tudja ez, ha szárazak a maga ízületei, elektromágneses indukciót eredményezhet.

>BUTA MóD VéGéRVéNYESEN BEKAPCS<

- Ahha. Oké…
- Namármost. A parancsot húsz alkalommal kell beírnia.
- Persze, persze…

Leteszi.

Gyorsan felhívom a biztonságiakat.

- Hé! Van egy őrült a laborban. Az orrával gépel. Azt hiszem fegyver is van nála…

Három perc múlva hallom a lövéseket. Törlöm a könyvtárát, elvégre már úgysincs szüksége többé rá.

A telefon ismét csöng. Anyu az.

- Szassz anyu, mi a gond?
- Simon, van egy kis problémám a munkámmal. Azt hiszem a floppy amin a személyes dolgaim vannak, hibás.
- Aha. Oké. Ugye van nálad egy kis körömlakklemosó, meg olyan a kis vattacsomócska, amivel az ember a fülét pucolja?
- Igen.
- Na, akkor húzd ki a lemezt, és pucold le azt a barna valamit, ami a benne lévő izén van; ez piszkítja be a fejet. Addig csináld, amíg egy csinos kis tiszta fehér lapocskát nem látsz benne.
- ó! Köszi Simon!
- Nincs mit. és anyu, emlékszel mikor nem engedtél át a szomszédba videózni öt éves koromban?
- Igen, miért?
- á, semmi… 29