A Pokoli Operátor « Egypercesek • KecskeFészek

Egyedül az el nem végzett munka nem vész kárba.

A konyhafőnök ajánlata Címkék Bejelentkezés
KecskeFaceek Poénkereső

A pokoli operátor teremtése

A Pokoli Operátor Kedvencekhez Ser

A teremtés

Rohadtul unatkozom. Tudjátok mennyire tud unatkozni az ember, mikor a meló csak megy, megy a maga útján, semmi érdekes nem történik, aztán hallgatod a benti rádiót, amin csak EGY szerencsétlen URH állomás szól, de az is csak azért, hogy a város leggagyibb adója legyen, mindig csak maximum 5 számot játszik, és ezek közül a „You're so Vain” az egyik; ami ugyan nem egy olyan rossz szám, feltéve, hogy nem hallod egy évig naponta háromszor, ráadásul MINDEN alkalommal, amikor leadják, az a kretén bemondó elmeséli, hogy az egész Warren Beaty-ról szól, no meg hogy most ő kivel szokott lefeküdni, valami olyan tramplival, akinek juice van a lábujjai között, és az ember nemhogy nem esne bele szívesen, de még találkozni is nehezen akarna. és MINDEN alkalommal amikor Warren Beaty terítékre kerül, valami állat megemlíti, hogy azelőtt Madonnával is járt, és hogy látták-e már az „In Bed With Madonnát”…

AZTáN valaki MáS benyögi, hogy „Tulképp nem is Warren Beaty-rol van szó, hanem James Taylorról”, mire az első fazon azt mondja „Mi? James Taylor egy ágyban Madonnával?”, mire röhögni kezdenek, mire én előrántom a Magnumomat a fiókomból amit arra az esetre tartogatok ha valaki egy olyan száraz viccen nevetne, amibe külön szökőkutat kellene építeni, és a köz érdekében szétloccsantanám a fejét. Látom. Erre a mondatra csak valakinek a vérével tehetek pontot.

Szóval mostanság kevés a látogató, a winyók csak telnek, telnek, úgyhogy már csak a teljes backup van hátra mielőtt hazamehetnék.

Hogy feloldjam az unalmat, előkapok egy kis vasreszeléket, beleszórom a terminálom hátuljába, és megvárom míg elszikrázik (ami nem is tart olyan sokáig), majd hívom a szerelőket, és bejelentem a hibát. Néha küldenek olyasvalakit is, aki érti amit csinál, de sokkal jobban szórakozom, mikor nem - ami igaz az esetek 98%-ára.

Meg is jön a szerelő, és ez tuti, hogy új! Ezt onnan tudom, mert a belépőjén a fotó TéNYLEG úgy néz ki, mint ő. Nem úgy, mint a főmérnöké, akinek a fényképe még fekete-fehér (ő aztán tényleg vén róka).

A szerelőink mindig szépen öltöznek fel: nyakkendő, meg minden, mivel azt hiszik, hogy az emberek már azért is rá mernek bízni egy milliós berendezést, mert nyakkendője van.

Mivel úJ és EGYEDüL van, látszik, hogy csak arra szolgál, hogy valaki a szerződésben kikötött négy órán belül odadugja a hibához az orrát. (Egyre jobban tetszik az ügy). Az ilyenek általában annyit értenek a dologhoz, mint amennyire egy valamire való hacker be tud illeszkedni a társadalomba. A legfőbb munkájuk az szokott lenni, hogy megnézzék, a 220-ba be van-e dugva és be van-e kapcsolva a masina, aztán felhívják a központot „alkatrészért”. Az igazán igyekvők még a gép fedelét is leveszik, hogy úgy tehessenek, mintha ismernék az alkatrészeket.

- Szóval lehalt a terminálja? - kérdi szépen.
- Ja - mondom neki, és beviszem a gépterembe.
- Melyik? - kérdi zavartan, mert csak az egyik füstöl.
- A hármas modell az - mondom, ügyelve, hogy ne segítsek neki.
- Aha! A jó öreg hármas modell! - mondja tudálékosan, miközben fingja nincs mi az a hármas modell, meg hogy melyik az a három gép közül, ami nem meglepő, mivel most találtam ki az egészet. -Rengeteg problémánk van a hármas modellekkel - bólint. - Tehát mi is történt?

Igyekvő, de nem elég jó. Nem mondom el neki.

- Egyszerűen csak lehalt - luser módra váltok.
- értem. Azért el tudná mesélni, hogy pontosan mi történt és abból talán ki tudom találni, hogy mi lehet a gép baja?

Nagyon ügyes. Azért én még fennhagyom a horgon…

- Nézze, nekem most el kell mennem vécére. Ott van a nyavalyás - mutatok a villanyrezsóra.
- De hát az egy villany… - kezdi, de megakad. Mivel kezdő, elképzelhetőnek tartja, hogy a cégnél van egy pár olyan terminál, ami hasonlít a rezsóra. Bekapja a csalit.
- Bocsesz, - mosolyog, - egy pillanatra azt hittem, hogy egy kettes modell!

Elég jó mentség, de ezzel nem ússza meg.

- Nem, a kettes modell egyáltalán nem így néz ki. EZ a kettes modell - mutatok a kávéfőzőre.

Bólint és én otthagyom, ami azt jelenti, hogy darabokra kell szednie, különben tudja, hogy úgysem hinnék neki. Adok neki egy pár percet, hogy szétkaphassa, mint Foki a rongyot, majd visszaflangálok.

- No, hogy áll a dolog? - kérdem érdeklődve.
- Hát, úgy tűnik, processzorhiba… - mondja, miközben csavarhúzóval feszeget egy alkatrészt.

…Annyira koncentrál, hogy nem veszi észre, hogy bedugom a hálózatba.

- Nem kellene valami földelő kábelt viselnie? - kérdem ártatlanul.

Mikor azt hiszi nem látom, megfogja a keretet. - á nem gond, jól le vagyok én földelve.

- De mi van akkor ha hirtelen egy nagy áramütést kap? - kérdem még ártatlanabbul.
- ó, semmi gond - mondja - úgysincs bedu…

click

BZZZZZZZZZZEEEEEEEERRRRRRRT!

Plotty…

Felhívom a szerelők diszpécserét…

Juhé, Rhonda az!

- Hé, Rhonda! Szükségem lenne egy másik szerelőre és egy új rezsóra, mert az emberetek valami okból kifolyólag szétkapta a mostanit anélkül, hogy kihúzta volna.

Rhonda ismer engem. Ez idén már a harmadik hívásom, és az ő harmadik emberük.

- De nagy f**z vagy - mondja mérgesen.
- Tudod mit Rhonda? Gyere és megnézzük azt a hármas modellt… ha? 29

A pokoli operátor születése

A Pokoli Operátor Kedvencekhez Ser

A Pokoli operátor megszületik, 1. rész.

Még mindig unatkozom.

De legalább a rádió már nem megy. Lelőttem, mivel már 12-szer ismételte meg a „wildfire”-t. Ezen a héten. Pedig még csak kedd van.

No gyorsan letisztogatom a szerelőről az ujjlenyomataimat majd valamikor visszaküldöm a FedEx-el, és nekiülök várni a következőt.

Mivel a második szerelőnek már nem kell négy órán belül kiérnie, ráadásul ezért nem is ítélhetik halálra (bár gondolkozom a rendelet bevezettetésén), el kell valahogy csapnom az időt. Ez a szerelő már szakember lesz; az a fajta, akinek gyűrött a nyakkendője, mivel néhány évvel ezelőtt bekapta a sornyomtató, ami 3000-res fordulattal kavart. Az arcán még ott lesznek a csíkok, amik azt jelzik, hogy nem tudta időben felnyitni a rácsot…

Ismerem a fajtájukat…

Szóval el kell töltenem egy pár órácskát. Kiirtok néhány lusert, letörlöm a file-jaikat, aztán várom a hívásukat…

- öö, nem találom a file-jaimat - nyafog az egyik nyavalyás.
- File-ok? Milyen file-ok?
- A könyvtáramban. Az elméleteim, a kutatásom - mind eltűnt!
- Eltűnt, he? Mi is a loginneve?
- RANCO.
- RAKO? Mint a koton?
- Nem, RANCO. R-A-N…
- ó! Ranco, mint RONGY, csak ANCO van az ONGY helyett… értem. Várjon.

Kattogó zajokat keltek a halott szerelő ujjaival a billentyűzeten.

- Hmm-hmmm <áthúz-visszahúz> - Aha!… - Nincsenek file-ok a könyvtárában!

- TUDOM!
- Akkor meg minek hív fel ENGEM? Mi nem csináljuk azokat az adatokat tudja, csak felügyelünk rájuk. és ahogy elnézem, egy pár nap múlva le is kellene adnia a dolgozatait…

Lerakom. úgyis vissza fog hívni. Addig is felcsapom a „VMS POKSI OPSI KéZIKöNYVET” és megkeresem benne azt a cikket amit még én írtam arról, hogy miként szabaduljunk meg a problémás felhasználóktól:

„…Aztán változtassuk a luser jelszó hossz minimumát hatról 32-re, adjunk neki 1 napos élettartamot, állítsuk be úgy, hogy mindenféleképpen a jelszó generáló programot kelljen használnia (így a jelszó valami iszonyatosan nehezen megjegyezhető marhaság lesz), állítsunk be egy második jelszót is az előző feltételekkel, írjuk át a CLI táblázatukat úgy, hogy az egyetlen működő parancs a DELETE legyen, és minden más parancs erre mutasson…”

Gyönyörű. Néha meghatódom milyen jó is vagyok…

Visszahív.

- MINDEN FILE ELTűNT! - sikítja.
- Volt backupja? - kérdem édesen mint az almáslepény.
- De hát azt ti szoktátok csinálni! - nyüfögi.
- Na ja - de aztán áttértünk azokra a 8mm-es szalagokra, és azok meg pont jók a videómba, ezért inkább a szomszédom s**x kalandjait filmeztem rájuk…

Hallom ahogy elsül a revolver. De a francba is, már délután 5 van, és ez amúgy sem az én problémám…

A Pokoli Operátor még mindig születik (2. rész)

Hát, előkerült a második szerelő, de a FedEx-es emberke már lement, úgyhogy lekéste a csatlakozást.

Ez a ficere is techno (látszik a nyakkendőn), de okos is mellé (nincsenek az arcán rácsnyomok), ezért óvatosnak kell lennem.

- No mi a gond? - kérdezi mindjárt a lényegre térve.
- A hármas modell - válaszolom (végül is legutóbb bevált a dolog)
- Mi a f**z az a hármas modell? - kérdi zavartan.

Lehet ám, hogy csak próbálkozik, de azért elhatározom, hogy végigviszem a dolgot. Csak nem veszi észre. Kacsázunk egy pár percig ide-oda, majd megmutatom neki a terminált, amibe a vasreszeléket szórtam.

- Egyszer csak lehalt! - mondom. (Persze a vasreszeléket már az előbb kiporszívóztam - nem f**zfej a nevem, hanem Simon).

No mindegy, nekiáll a melónak, lecsavarozza a burkolatot, és olyan hangokat ad ki, mintha az alaplapot cserélné ki. úgy döntök segítek és rámutatok egy elszállt biztosítékra a tápegységnél.

- ó, sajnos ahhoz nincs semmi alkatrészem, csak egy csere alaplap van nálam - mondja kissé szégyenkezve. Melyik is az a biztosíték?

Megmutatom.

- Nahát! Mit is csinál ez a vacak? Tudja már 6 éve dolgozom ezen a helyen de ilyen biztosíték micsodát még nem láttam. Csodálatos miket nem tanul az ember, nem?
- Mi is a beosztása? - kérdem, sejtve már a választ.
- Főmérnök.
Tudtam.
- Mondja csak, ért a rezsókhoz?
- Egy kicsit…

Click
Fzzzzzzeeet!
Plotty… 29

A pokoli operátor - 1 rész (az első négy nap)

A Pokoli Operátor Kedvencekhez Ser

Első nap
--------

Mivel ma mentési nap van, eléggé tele van a hócipőm. De sebaj, elvégre én lennek ugye a pokoli operator, ezért azt hiszem igazan kellemes a helyzetem. A szalagos egységet null-ra irányítom - így sokkal gazdaságosabb minden szempontomból: nem kell a szalagokat ötpercenként cserélgetni, ráadásul meg gyorsítja is a mentési folyamatot, tehát csak jó lehet.

Hirtelen egy felhasználó rámcsörrenti a telefont.

- Nem tudja, miért ilyen lassú a rendszer? - kérdi.

- Talán... - gyorsan megnézem a mai napra rendelt kifogást - az órajel lehet a bűnös.

- Oh! - (ha nem tudják miről beszelek, mindig megnyugodnak) - Nem tudja, mikorra fog rendbe jönni?

- Rendbe??? 275 user van a rendszerben és ezek közül egy vagy te! Ne legyél ilyen önző! Lépj ki, és szerezd meg a többieknek az örömet, hogy gyorsul a rendszer!

- De hát a kutatási eredményeimet ma kell leadnom és csak egy nyomtatásra lenne szükségem!

- (Nana, mindegyik ezt mondja.) Tudod mit? Mondogasd csak magadnak!

Ezzel lerakom.

Fujj. Igazan megtanulhatnák már, hogy ne hívjanak állandóan... A telefon ismét csöng. Aha, ez megint ő lesz, érzem. Tisztara kikészít! Felveszem a legszívélyesebb hangon.

- Igen? Beszerzési osztály...

- O, bocsi, mellé ment

- IiiIiIIgeEEn???? Na mi is a neved pajtikám? Tudod, hogy az ilyen elpocsékolt telefonok mennyi pénzébe kerülnek a vállalatnak? HE??? Le is fogom vonatni a fizetésedből a hívás árát! Naná, hogy le! Mire ezt itt befejezzük, komoly pénzekkel fogsz nekünk lógni! Mi is a neved figura? De nehogy hazudj! Tudjuk a login nevedet!

Hallom, ahogy a telefon kiesik a kezéből, és futólépésben elmenekül. Fogadni mernek, a dékánhoz megy, hogy legyen alibije arra az esetre ha valami történne. Gyorsan megnézem a login-nevét és megkeresem a részleget. Fel is hívom a dékán titkárnőjét.

- Igen? - mondja a nő.

- Hali! Az Operator vagyok. Figyelj! Mikor az a fickó kb. 10 mp múlva berohan az irodádba, átadnál neki egy üzenetet?

- Hááát, nem is tudooom...

- Na, rendben. Mondd meg neki: lehet, hogy elfuthat, de elbújni nem tud!

- üm. Oké.

- Ja, és ne felejtsd el, nem szeretnek senkinek beszelni arról a fájlról, amiben a meghamisított vizsgaeredményeket tartod...

Hallom, ahogy elkezdene gépelni a terminálján.

- Ne aggódj, van másolatom. Légy csak jó kislány és add át azt az üzenetet!

Hümmög valamit, mikor lerakom. A vicces az egészben, hogy a hamis cuccról csak blöfföltem. No mindegy, ha már így alakult, akkor le is másolhatom ennyi erővel. Talán jó lesz meg valamikor elolvasni. Ezalatt a backup be is fejezte. Rekordidő! 2.03 perc. Hogy mi mindenre jó ez a mai technika!

Egy másik felhasználó.

- Több helyre van szükségem! - kezdi.

- Igen? Költözz az Alföldre!

- Nem, nem! A gépen mondom te bolond!

Bolond?!?... ooo!

- O, nagyon sajnálom! - mondom olyan udvariasan, mint Rozsa Gyuri a show-jaiban - Felreértettem. Mit is mondtál?

Szinte szagolható a félelem a vonalban, de már késő. Ezt már elveszítette, és ezt ő is tudja.

- Um, Azt mondtam, hogy több helyet szeretnek a gépen. *Kéérem!*

- ó! Persze, semmi akadálya. Egy pill!

Hallom, hogy megnyugodva sóhajt, bar letakarta a kagylót.

- Meg is van. Most mar rengeteg helyed van.

- Mennyi?

Na neeeee! Ez már aztán tényleg sok! Nem elég, hogy ugráltat, meg azt is akarja, hogy leellenőrizzem, és ha neki nem elég, meg adjak? Na azt azért már mégsem engedhetem! Nemhogy elég lenne neki amit kap! Ismét Rózsa Gyuri stílus.

- Hadd lám csak! Van 4 megád!

- Wow! Akkor az összesen nyolc mega! Szupi! Köszi! - mondja, és fogadni merek, hogy oda van magáért, hogy ennyire tud alkudni.

- Nem, nem! - szakítom felbe negédesen - összesen 4 mega!

- Hogyan??? De hát már négyet elhasználtam. Hogy lehet, hogy csak 4?

Nem is mondok semmit... Majd eszébe jut.

- "AaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarrrrgggggghhhhhH!"

Jujj, de piszok vagyok. Az már egyszer biztos.





Második nap
-----------

épp az asztalomnál ülve szaggatom az x-tankot, mikor valami szívtelen bestia megcsörrenti a telefonomat. Felveszem.

- Igen? - kérdem.

- Ki van ott? - kérdi a valaki.

- Hát, azt hiszem én - mondom neki, merthogy én telefonos tárgyalásokban is otthon vagyok ám!

- Na de ki az az én?

- Mi van? Nem elég, hogy én vagyok? - kérdem tőle, miközben megpróbálom visszafogni magam.

OOOPSZ! Késő! Ennek a pacáknak vége. Most aztán igazan tele a pumpa!

- Mit tehetek önért? - kérdem udvariasan (ez egyike a legfontosabb figyelmeztető jeleknek)

- Nos, csak azt szeretnem megkérdezni, hogy egy program rajta van-e a rendszeren...

- Melyikre kíváncsi?

- őőő, a neve B-A-S-I-C

clickety clickety click d-e-l b-a-s-i-c.e-x-e<

- Sajna nincs meg. Pedig úgy emlékeztem, hogy igen...

- No mindegy. Ja, és meg azt szerettem volna megkérdezni, hogy le lehetne-e menteni a loginom alatt található dolgokat szalagra, arra az esetre, hogyha netán megtörténne a legrosszabb?

- A legrosszabb???

- Hat tudja, letörlődne, vagy miegymás...

- LETöRLőDNE??? ó, ne aggódjon emiatt egy cseppet se, vannak biztonsági menteseink. (Hú, de pocsék alak vagyok) - Mi is a login-neve?

Megadja. (A kis butus!)

>clickety click<

- De hát nincs egy fájl sem a könyvtárában! - mondom, a meglepettség felhangjaival hangszálaimon.

- De igenis van! Biztos rossz helyen keresi!

Aha! Először tönkrevágja az x-tank játszmámat, most meg hazugnak nevez!

>clickety click<

- ó, tényleg, hibát követtem el. - mondom neki.

Vajon azt mormogta ez a bajsza alatt, hogy "tipikus"? Medve anyám!

- Azt akartam mondani, hogy ez a login név nem is létezik!

- Hogyan? - hatalmas nyeles - De hiszen ma reggel használtam!

- Aha! Ez lehet a probléma; reggel szabadult el ugyanis aaa... aaa... De Vinci Vírus, amelyik minden user-t, aki be van jelentkezve, kitöröl.

- De hat ez lehetetlen, a barátnőm is be volt jelentkezve, és én most is az ő neve alatt dolgozom!

- Mi is a login név?

Megmondja (Hmm, egyes emberek soha nem tanulnak!)

- Látom, ő épp akkor lépett be, mikor felfedeztük a vírust.

>clickety click<

ő csak a fájlokat vesztette el a könyvtárából.

- De hiszeeen...

- Ne aggódjon, minden megvan szalagon.

- Hála az égnek!

- Papírszalagon. Hozzon magával nagyítót meg ceruzát. Viszlát a gépteremben!!!!! NYAHAHAHAHAHA!

Hát nem vagyok rossz?





Harmadik nap


Megint itt dolgozom, annyi a meló, hogy alig van időm beugrani a városba megnézni egy filmet, mielőtt azt mondanám itt az embereknek, hogy várjanak, míg megkapjak a nyomtatásaikat. A sor valami baromi hosszú, túl hosszú ahhoz, hogy én mindnyájukat egyszerre csináljam, rendezzem, kiadjam. A legegyszerűbbnek azt latom, hogy kilövöldözöm a kisebb taszkokat, hogy csak kettő maradjon, amit aztán mindjárt könnyebben tudok rendezgetni; szinte pillanatok alatt. Aztán, mikor mozi után (tudják, az a Bertolucci féle, amiben három órát vesz igénybe, hogy kinyírják a főhőst valami vizuális orgazmus keretében), visszajövök, hogy letisztázzam ezeket a nyavalyás printeléseket. Kb. 50 ember álldogál odakint, nekem meg van két nyomtatásom. Ez már majdnem el is éri a szokásos átlagomat. Bar azt hiszem, most egy kicsit többet lőttem ki. Mindegy. Kirakom a papírokat, majd szép lassan besétálok, kezemben a dossziéval, amire az van írva nagy betűkkel: "TöRLENDő LOGINOK". Valahogy mindenki csöndben van. Mint mindig. . . .

éppen hátul üldögélek az operátori főnökszékben, nézem a géptermi zártláncú TV hálózat adását, ami rá van kötve a gépem video-grabber kártyájára, (ami valamikor '93-ban került ide javításra), mikor csorog a telefon. Ma már talán másodjára, ezért eléggé fel is idegesít.

- Igen? - mondom, miközben leállítom a képet.

- Véletlenül letöröltem az önéletrajzomat! - sírja a másik oldalon a hang.

- Igen? Mi a login-neved?

Megmondja. Mi a szösz! Kezd unalmassá válni a tag.

- áá, dehogyis, nem te törölted, én voltam az!

- Micsoda???

- én töröltem. Tele volt mindenfele hazugsággal! Még csak négyesed sem volt egy tantárgyból se!

- Huh?

- No meg az az átverés, hogy külföldön tanultál. Az a barátnőd volt te barbár, és ezt mindketten tudjuk!

- Huh?!!

- Ja, és az akadémiai feljegyzéseid?! Leellenőriztem. Hazudtál!!!

- Hogy me... - majd hirtelen kapcsol - NEEE! Ugye nem! Ugye nem a POKOLI OPERATOR vagy ???!?!?!!!!

- Teljes valóságában, és tövig a könyvtáradban.... Azt hiszem nem kellett volna megadnod a login nevedet...

>clickety click<

Ráadásul azt a levelet sem kellett volna megírnod, amit a rendszergazdának szántál, amiben látványosan megmondod neki, hogy mit gondolsz rólam.

- De hát nem is küldtem semm...

>clickety click<

- Naná, hogy nem. De hát ki a fene tudja ezt a mai világban. De ne aggódj, hamar vége lesz. NAGYON hamar!

>clickety click<

...na vissza is állítom a login nevemet, és már...

- D-d-d.. - dadogja, mint akinél megakadt a tű.

- Visszhall... - mondom neki szívélyesen - Egy csomó cuccot kell meg összepakolnod, és az új életed is el kell kezdened. Szia!

Aztán lerakom.

Két másodperc múlva csorog a piros telefon. Felkapom. A főnök. Bemondja az előbbi pacák login nevét, majd mondd valamit egy fura E-mail-ről, aztán azt mondja nekem "UGYE tudod mit kell tenned...", tudják, a pontokkal meg a nagybetűkkel meg mindennel. Aztán, mikor később szerencsétlen alak villanyszámláját megtoldom néhány nullával, elgondolkozom azon, hogy mi a fenének kell ezeknek mindig telefonálni. Majd amikor a fényképet belerakom az FBI online "élve, vagy halva, fegyveres és veszélyes" bűnöző listájára, rájövök, hogy már soha nem fogom megérteni az indítékaikat.

De sebaj! Az élet megy tovább.

Aztán mikor pár óra múlva az FBI kocsijai a lakása előtt leparkolnak, elgondolkozom rajta, hogy sajna nem mindenkinek. De ez mar a következő nap története.





Negyedik nap


Csütörtök van, fizetésnap, emiatt ma jó kedvem van. Azt hiszem szóba fogok állni a telefonálókkal. Helyére is rakom a kagylót. Szinte azonnal csörög.

- Mar órák óta próbálom elérni! - sikoltozik a másik végén egy hang.

- Neeem, nem lehet órák óta - mondom, miközben egy pillantást vetek a Szárnyas Fejvadász borítójára, "maximum 114 perc lehetett. Tudja épp a főnökkel beszélgettem, hogy maguknak, felhasználóknak beszerezhessek egy pár új programot!

Nyelés, sóhajtás, nyelés...

- ó, bocsánat.

- Semmi gond, értem én - bár azért megjegyzem magamban, hogy a napokban nem ártana a tag jelszavat lecserélni valami furfangosra.

- Szóval, azt szeretnem tudni, hogy hogyan kell egy file-t átnevezni?

Medve anyám! Na várjunk csak, ma van fizu nem? Ma jó kedvem van.

- Persze! Csak annyit kell beírnia, hogy 'rn' és a file neve!

- á, köszönöm!

- Semmi gond. (Most már teljesen jó a kedvem. Igazán meg kéne már csinálnom azt a scriptet, ami lehetetlenné teszi a mentest. Már régóta tervezem!)

A telefon megint csörög.

- Halló?

- üdvözlet! - mondom neki.

- Az operátorral beszélek?

- Naná! - mondom, édesen mint egy málnatorta, amiben csörgőkígyók fészkelnek.

- Megkaphatnám a nyomtatásaimat, kérem? Nagyon sürgős lenne, és már öt perce elküldtem.

- Login-neve?

Megmondja, amit le is írok, hátha jó lesz meg valamikor.

- Semmi gond! - mondom neki, és mar megyek is a printerhez.

Hat ott valami IRRRRRRDATLAN nagy kupac papír van, de azért 90 százalék, hogy az övé van felül. Magamhoz veszem, a többit kidobom, erre meg öntök egy kis szennyezett tisztító alkoholt, néhányszor rácsapkodom a printer ajtaját, no meg egy párszor át is megyek rajta a szalagszállító kocsival.

Gyönyörű.

- Itt a printelése - mondom neki - Bocs, hogy késtem, de volt egy kis printer problémánk!

Ránéz, majd összepiszkítja magát.

- Kinyomtathatnám még egyszer? - kérdi aggodva.

- Persze, persze, de nem ígérhetek semmit, ma valahogy piszkoskodik a printer.

- Hát, nem is tudom. Talán akkor a lézer? Az működik?

- Persze, de az meg pénzbe kerül! - Mondom, miközben mindenféle pofákat vágok.

- Nem érdekes! Fizetem, DE SüRGőS!

Visszavonszolom magam a printerekhez, majd behelyezem azt a festékkazettát amit különleges alkalmakra tartogatunk. Azt, amelyik azokat az aranyos kis fekete vonalakat húzogatja keresztbe a lapon, meg olyan halványra csinálja a nyomtatás egyik felét. Elég sokáig tartott, mire ilyen pipecre meg tudtam csinálni. A printelés pillanatokon belül átrohan a nyomtaton, magamhoz ragadom és mar rohanok is. Ezt ugyebár nem akarom kihagyni...

- D-D-d-d-d-de hát mi történt már megint? - gagyogja a képembe.

Még jó, hogy leírtam a login-nevét! Igazán; mintha kezdene kifejlődni bennem egy kis érzék a kínzásokhoz...

- Tulajdonkeppen semmi. Igaz egy kicsit furán néz ki, de hát ez a kazetta már negyvenhétezer lapot szolgált ki, és már tizenhétszer volt újratöltve. Bár némelyik kazettához képest ez maga a gyönyör.

A fickó kiborul és elkezd nyüszögni.

- Na, ne sírjon már! Van magánál egy diszk, amin a munkája van?

Odaad nekem egy doboz lemezt; visszamegyek a gépterembe, gyorsan lemágnesezem, majd visszajövök.

- Bocs, most jutott eszembe, hogy a gépünk is kifeküdt. át kell vinnie az egyetem másik gépéhez. Nekik van tutti friss kazettájuk, majd szépen kinyomtatják.

- Nagyszerű! Köszönöm!

- Nincs mit. Ja, és az odaúton tartsa a feje fölé a lemezeket. Ma valahogy nagyon erős a Föld mágnesessége!

- Huh?

- Ne vitatkozzon, csak csinálja!

Aztán csak figyelem, ahogy elhúzza magát, kezeit a feje fölé emelve. A mindenségit, hogy néha én mennyire utalom magam...

A pokoli operátor - 2 rész. (a második négy nap)

A Pokoli Operátor Kedvencekhez Ser

5.nap

Valami eszméletlenül unatkozom ma, úgyhogy a felhasználók leveleiben csemegézem. Hát mit ne mondjak, valami nagyon unalmas a mai nap, egy darab szaftos levél, vagy ilyesmi. Legalább egy-két hasznos információt elvárna az ember, de semmi. Ki a fenét érdekelnek a szokásos családi nyavalygások, meg az, hogy milyen idő van itt-ott a világban meg effélék.

Hogy megszüntessem az unatkozást, átmásolok egy parti meghívást az egyik usertől, és a küldő nevében feladom az alt.singles.with.severe.social..dysfunctions területre és feljegyzem magamnak a címet, időpontot, hogy ott legyek egy videó kamerával. Micsoda buli lesz!

A következő dolgom, hogy végignézem az online orvosi nyilvántartást, amelyikben a dokik a vállalat egészségügyi feljegyzéseit tárolják. Kiválogatom belőle azokat, ahol a herpesz, vagy valami nemi betegség van feljegyezve, majd az eredményt eladom egyik helyi szennylapnak. Hogy elfedjem a nyomaimat, az egyik orvos számlái közé berakom azt a bejegyzést, hogy „100.000 Ft, Orv. feljegy. az újságnak”. Azt hiszem ez elég lesz.

Néhány szalagot átrakok a polcról a kocsira, hogy úgy látsszon dolgozom, majd keresek egy olyan internet címet, ahol p***óképek vannak. Találok egyet, úgyhogy elindítom az egyik user nevében a letöltést. Csinálok egy kis helyet nála magamnak azzal, hogy letörlöm azokat a file-okat, amik nekem nem kellenek. Ilyen hülyeségek, mint Doktorátusi Vizsga Feladat meg ilyesmi. úgyis olyan sok helyet foglalnak az utóbbi hetekben.

Már éppen megint visszakavarnék a levelek közé, mikor elmegy az áram. Szinte másodperceken belül csöng a telefon.

- Igen? - mondom idegesen, mert a farkas már épp készült elfogni a gyalogkakukkot.
- Mikor lesz a szá…

Lecsapom a telefont, hiszen ez most itt élet-halál kérdése. Amilyen gyorsan csak tudom kitépem a számítógép kábelét az UPS-ből, majd bedugom a helyére a TV-t. A francba. Ez a hülye farkas megint elhibázta. Menet közben minden riasztás megszólal, hogy a fő számítógép haldoklik, meg, hogy a lemezek leállnak, de sebaj mert az én gépem külön rá van kötve az UPS-re minden eshetőséggel számolva. Különben is. Egész jól állok a DOOM-ban.

A telefon csöng, úgyhogy annak is kivágom már a biztosítékát gyorsan. Hogy úgy nézzek ki, mint aki dolgozik, elkezdek körbe-körbe rohangálni a szalagos kocsival. A megfigyelő ablakból minimum olyan effektívnek látszom majd, mint mindig…

10 perccel később visszajön az áram, itt meg két lemez le van állva. De a fenébe is! Egy életet sem veszettem, és különben is az utolsó pályán vagyok!

A telefon csöng. Egy felhasználó (micsoda meglepetés)

- Számítógépszoba - mondom fontoskodóan.
- Haló! Mikor lesz a számí…

Gyorsan lerakom.

Elég jól haladok, már csak azt a két nyavalyás rakétavetőst kell kinyírnom, és már bent is vagyok.

A telefon megint csöng. Lerúgom, hogy ne kelljen a kezeimet használni.

- Számítógépterem - üvöltöm, elmélyülve a játékban.
- Elvesztettem a file-jaimat - hallom a felhasználó vinnyogását.
- Na ebben már biztos lehetsz… - mondom, mert emiatt a barom miatt eltévesztettem, és lelőtt egy szörny. - Mi is a loginneved? - kérdem, hangom csöpög a kedvességtől.

Megmondja, megnézem, és tényleg. A rohadt… és még csak nem is én tettem.

Na, azért, hogy én se maradjak le, gyorsan átirányítom a login shelljét a null device-ra, az ösvényét "."-ra veszem, majd a „news” parancsára írok egy scriptet, ami szennyes üzeneteket küldözget a főnökének, majd törli magát.

Na ezt próbálja meg a rendszer lefölözni!! …





6.nap

Ma péntek van, úgyhogy ma korán jövök melóba. Még ebéd előtt! A telefon csöng. Affene…

Fellapozom a kifogás naptáramat. A „Napfolttevékenység” bámul vissza rám. Hmmm, ebben érdemes elmélyedni. Két perc múlva felveszem a kagylót.

- Igen? - mondom.
- HOL A FéSZKESBEN VOLT??? REGGEL óTA PROBáLOM ELéRNI!

Utálom, hogy ha velem kora reggel üvöltöznek. Ettől csak rossz kedvem lesz. Asszem sejthető, hogy milyen…

- Ja, persze. Ma reggel nagyon erős a napfolt tevékenység. Tudja, ez mindig megzavarja az elektronikát… - mondom édesen, mint a mézes cián.
- Huh? Hiszen reggel kitűnően tudtam beszélni a barátaimmal!
- Igen, ez teljességgel lehetséges. A napfolt tevékenység ugyanis nagyon kiszámíthatatlan időben és helyen csap le. Például múlt héten is; volt itt egy fickó, akinek a file-jai aközben törlődtek, hogy ő velük dolgozott.
- Tényleg? Ez borzasztó!
- Ugye? Hé, tudja mit? Megnézzem a könyvtárát?
- ó legyen szíves. Van egy-két nagyon fontos dolgom ott!
- Oké. Mi is a loginneve?

Megmondja. Az igazat megvallva ez arra hasonlít, mint amikor az ember egy halat akar lelőni egy hordóban. Kétszer. Elefántlövő puskával. Fejbe.

(Kell még nekem mondanom azt a „clikety-click” dolgot? Azt hiszem nem..)

- Hány file is van a könyvtárában?
- Umm, hát van ugye az elméletem kidolgozása, ami kb. 20, akkor ott vannak az adatok, az szintén 20, aztán még kb. 10 a könyvemből amit most írok.
- Hmmm, azt hiszem időben elkaptuk. Még van két file a könyvtárában… valami .cshrc, meg valami .login …
- AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaggggggggghhhh!

Hallom, hogy a könnyei csobognak a telefonba - pfujj, felfordul a gyomrom.

- Most akkor mit tegyek??? - szipogja.
- Sebaj. Le van mentve a cucc floppyra?
- Igen, de az már több hetes!

Begyújtom a lemágnesező egységet…

- Oké. Mi van akkor, ha leugrom érte, aztán majd felrakjuk a rendszerre, hogy nyugodtan tovább dolgozhasson?
- Nagyszerű lenne, de sajnos otthon van. Azt hiszem majd bejövök este, és én majd egyedül felrakom.
- Persze, nyugodtan. De aztán ne felejtse a napfolt tevékenységet. Valahogy védje le a lemezeit a sugarak elől.
- Hogyan? Csomagoljam alufóliába?
- NE!!!! Az alufólia a legrosszabb a világon! Tudja, hogy mit csinál a mikróban, nem?
- De…
- Na látja. Akkor ne azt használjon. Csak egy dolog mentheti meg a lemezeit a napsugaraktól… A mágnes. Csomagolja a lemezeit egy mágnesekkel megrakott zacskóba, a napfoltok azt ugyanis nagyon utálják.
- Wow! Köszönöm!
- Nem gond, szívesen.





7. nap

Végre el tudok menni egy pár órácskát ebédelni, de mivel nem hagyhatom az asztalomat gazdátlanul, előrángatom a takarítót, hogy figyeljen oda, nehogy véletlenül lerakja valaki a telefont. Beleegyezik, ezért el is megyek.

Első megálló a bank. Felváltom az ötven dolcsimat negyeddollárosokra, aztán megkérdezem, hogy mennyi van a számlámon. Aztán észrevétlenül kitépem a termináljából a tápot. Naná, hogy lepusztul. Természetesen sietek, ezért követelem az igazgatót.

úgy gurul ide, mint egy túlméretezett úthenger, és megkérdezi, hogy mi a gond. Mondom neki, hogy csak a számlámról akarok egy kimutatást. Keresztbe fonom az ujjaimat. IGEN! A megtalálja a kihúzott vezetéket, bedugja, majd az IGAZGATóI loginnal lép be!!! Végre itt az alkalom - gyorsan odacsapom magam a pulthoz, és az a rengeteg pénz szétfröccsen a pulton, meg körülötte. A diri nem néz oda, de a pénztárosok mindnyájan buknak az apróra. Tehát innentől kezdve minden figyelemtől megszabadulva, nyugodtan nézhetem, mit ír az a pacák az észveszejtő percenkénti egy karakteres tempójával. Ennyi erővel akár milliomos is lehetnék itt… befejezi. „MONEY”. Wow! De okos! Na mindegy. Legalább ma este gondot viselhetek a jelzálogomra.

Hirtelen egy olyan felhasználót látok meg, amelyiket valamikor még '89-ben töröltem. Azt hiszem beszélni akar velem. Még a bankigazgató is rázza a fejét. De már késő. A pacák idejön.

- Um, elnézést, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb számítógép arra, hogy a diplomamunkámat megírjam rajta?

?????!!!! Iiiigeeeen…

- Hallott már a C64-ről? - kérdem.
- Igen?…
- Na azt kerülje, mint a leprát! Nem sok ember tudja, de a számítógépek nem arra készültek, hogy ennyi memóriát kezeljenek tudja, néha 64000 dolog is egyszerre benne van. Ez egyenesen katasztrofális tud lenni néhány esetben!
- ó!
- Próbáljon ki mást, ami sokkal biztonságosabbnak bizonyult eddig. Egy ZX81 duplakazettás egységgel, az a jó, már ha tud szerezni. Az 1K-s modell. írja fel. Nehogy véletlenül diszket vegyen hozzá - maga is tudja milyen megbízhatatlanok, de a hagyományos audió kazetta örökké tart.
- Hé! Köszönöm!
- Nincs mit. Mi is volt a maga loginneve?

Megmondja. Ezt idén is törölni kéne. Az ember igazán azt hinné, hogy tanulnak a dolgokból.

Visszatérek a melóba. A takarító ott alszik a terminálnál. Megkérdezem, hogy itt akar-e dolgozni, de azt mondja, hogy ő jobb szereti rátépkedni az emberekre a vécé ajtót.

Visszarakom a telefont a helyére, és az egyből csörögni is kezd. Utálom, mikor ezt teszi, hiszen így hetekbe telik, míg fel tudom tenni a fejemre a fejhallgatót.

Ez a legnagyobb duda, akivel eddig találkoztam, és éppen számítógépes problémája van. Imádom!

- Mi is a loginneved? - kérdem.

Megmondja (mintha nem tudnám már rég…)

Amilyen gyorsan csak tudom, végignézem a postáját (Elég unalmas anyag), aztán megnézem, hogy ki írogat neki levelet. Senki. Kiváló!

- Mi a probléma? - kérdem mosolyogva, édesen.
- Nem tudom elmenteni a szövegemet, és valamit a helyről dumál gép.
- Már nem sokáig! - mondom, és gyorsan letörölök mindenki mást, aki azon a lemezen dolgozik. - Mostanra már rendben kell lennie…
- Köszönöm szépen! - búgja nekem itt a kagylóba.

Meg is jegyzem magamnak, hogy holnap is kéne valamit tenni a könyvtárában.

- Nincs mit. A felhasználókért vagyunk…

A telefon szinte azonnal csöng, amint leteszem.

- A könyvtáram kiürült! - sikolt rám egy hang.
- Mikor történt az eset? - kérdem.
- épp az előbb… - hallatszik a könnyeken keresztül.
- Látom. Hát, én nem aggódnék a helyedben. Még három nap van hátra a szemeszterből. Ha éjjel nappal dolgozol, talán futja még egy kettesre…

Még csuklik egy párat, aztán lerakja. A hülye.

A TELEFON úJRA CSöRöG!!!

- A számítógépem képernyője nagyon homályos. nem kéne vajon tekernem a fényerő szabályzón?
- NEHOGY! - sikoltok fel - Hozzá ne nyúljon! Tudja mekkora sugárzást okoz azzal, hogy feltekeri a fényerőt???!!!
- Nos, én… - mondja teljesen bizonytalanul.
- Fogadja meg a tanácsom. Csak egy módon lehet meggyógyítani, és az a módszer a meghajtók sokkterápiája.

Azok a szavak, hogy meghajtó, meg hogy sokkterápia így együtt, valószínűleg készületlenül érték. Az emberek, amikor valami ilyesmiket hallanak, tisztára kikapcsolnak, annyira, hogy bármit megtennének, amit mondok nekik. Ha azt mondanám neki, hogy fusson körbe az udvaron egy szál 220-as vezetékbe öltözve, akár még azt is megtenné… Hmm…

- Nincs véletlenül egy felesleges 220-as kábele?
- Nincs…
- Hm, na mindegy. Akkor mégis csak a sokkterápia… Oké. Tehát, amilyen gyorsan csak tudja, kapcsolja be és ki a gépet egymás után harmincszor.
- Kivegyem a diszkeket?
- NE! El akarja az összes adatát veszteni??!
- ó, nem… oké, kezdem…

Figyelmesen hallgatózom.. ..

…clicky..clicky…clicky.. .. .. …clicky. …clicky..

. . BOOM!

Csodálatos, majdnem huszonhét - pedig a táp általában tizenötnél összeszarja magát…

- A SZáMíTóGéPEM FELROBBANT!!!
- Tényleg? Akkor biztos a tápegység volt a hibás. Még szerencse, hogy rájöttünk. Garanciális még a gép?
- Nem!
- Ajjaj. Na mindegy. Azért meg kéne javíttatni… Lementette a dolgait?
- Igen. Még tegnap. A nagygépre, de a mai munkám már elveszett.
- Ajjaj. Mi is volt a loginneve? Megnézem, hogy sikeres volt-e a mentés?

Megmondja…





8. nap

Az asztalomnál ülök, mint rendesen, mikor egy felhasználó telefonál.

- Helló, Számítógépterem, Simon vagyok, mit segíthetek? - mondom.
- Nem tudok bejelentkezni! - nyögi kétségbeesetten egy felhasználó.
- Mi is a loginneve, kérem? - kérdem tőle.

Megadja.

- Nem gond, mindjárt megnézem. Semmi baj, csak egy rosszul megírt login fájl. Meg is csináltam, akár már be is léphet.
- Köszönöm!
- Semmi gond, mihamarabbi viszonthallásra!

MI EZ??? kérdezhetik maguktól. Talán a pokoli operátor megtért? Megőrült? Netán szerelmes?

Nem, nem. Egyik sem. A pokoli operátor tevékenységét naplófájlba irányítják. és ha már ez történik, akkor én is be vagyok poloskázva. Tehát, amíg meg nem találom a bogarat, addig kedves vagyok. Nem tart sokáig. Ezt én mondom…

Aha! Egyet találtam a telefonkagylóban. Alapvető. De tudom, hogy a főnök egy trükkös fazon, ezért tovább keresek. Igen! Egy a telefon alján, és egy a billentyűzeten. Ideje egy kis kávéfröcskölésnek. Elég nagy adagnak kell lennie, ezért az egész kávés edényt idehozom, és egy szemtanúra várok. A rendszergazda jön be.

- Hol van a nyomtatásom? - kérdi savanyúan - biztos mérges, hogy még nem kompromittáltam magam. Oké, bűnös azonosítva. Mint azt a pokoli operátor (azaz én) kimondja, „nincs a világon akkora probléma, amit ne lehetne megoldani egy felhasználó kiölésével, a fájljaik letörlésével, loginjuk megszüntetésével, valamint a VALóDI keresetük adóhatósághoz való bejelentésével.”

Kihúzom a nyomtatását a kávé alól, ahová tettem, és naná, hogy a kávé végigfröccsen a telefonon és a billentyűzeten, amik valahogy egymásra keveredtek.

- Hoppacsek… - mondom, rémülettel arcomon. A rendszergazda arca elárulja, hogy okfejtésem helytálló volt.
- Ne hidd, hogy ezzel megúsztad! - röffen rám, és elrobog.

átkapcsolok a hálózati figyelőre, és nézem, hogy mi jön ki az ürge PC-jéből.

Aha! Egy kis feljegyzés, hogy engem függesszenek fel, épp igyekszik a diri lézerprinterére. Teszek egy-két változtatást bele, majd engedem tovább. Gyorsan még elindítom egyik kis programkámat, amire a nagy gép összeszarja magát.

Később, miközben a rendszer egyfelhasználós módban bootol, kitörlöm azt a naplófile-os dolgot.

Ezután átmegyek a kommunikációs részlegbe, és rákapcsolódom a főnök irodájában lévő RS232-es csatimra. Csodálatos, hogy milyen könnyen le lehet hallgatni embereket, ha már egyszer adatkábel megy be az irodájukba…

Igazgató: - Biztos benne?
RendszerGazda: - PERSZE!
I: - Nem akarja meggondolni magát?
R: - SOHA!
I: - Rendben, akkor faxolom a személyügyiseknek…
R: - CSODáLATOS!!

Két perc múlva a rendszergazda begörög hozzám, mosolyogva.

- Hát, azt hiszem hiányozni fogsz nekünk, Simon… - mondja, eltelve magától.
- ó! - mondom neki, édesen, csöpögve a kedvességtől -és hová megy?
- Nem Simon, - vigyorogja az arcomba - TE fogsz elmenni.
- ELőLéPTETéS! - kiáltok fel. - Végre megírta azt a levelet a főnöknek, amiben talpnyaló vén banditának hívja, és hogy kilép a cégtől?
- Nem…
- Biztos benne? Pedig sokkal jobban hangzik, mint az, amit a kirúgásomról írt…
- T… - kerekednek el a szemei.

Mintha egy fókát csapkodnék halálra egy fürdőkefével. Odarohan, hogy leállítsa a faxot, de mivel most rúgták ki, >clicky clicky< a kártyája nem működik többé.

Amatőrök…

A telefon csöng. Ugyanaz a fickó, aki az előbb.

- Most már be tudok jelentkezni, de kifogytam a helyből.
- Egy pill, mindjárt megnézem.

>clicccky<

rm -r * …

1 2 3