A pokoli operátor - 1 rész (az első négy nap) « Egypercesek • KecskeFészek

A Halloween és a Valentin nap között az a különbség, hogy a Halloween egy tökről szól, a Valentin nap pedig kettőtökről.

A konyhafőnök ajánlata Címkék Bejelentkezés
KecskeFaceek Poénkereső

A pokoli operátor - 1 rész (az első négy nap)

A Pokoli Operátor Kedvencekhez Ser

Első nap
--------

Mivel ma mentési nap van, eléggé tele van a hócipőm. De sebaj, elvégre én lennek ugye a pokoli operator, ezért azt hiszem igazan kellemes a helyzetem. A szalagos egységet null-ra irányítom - így sokkal gazdaságosabb minden szempontomból: nem kell a szalagokat ötpercenként cserélgetni, ráadásul meg gyorsítja is a mentési folyamatot, tehát csak jó lehet.

Hirtelen egy felhasználó rámcsörrenti a telefont.

- Nem tudja, miért ilyen lassú a rendszer? - kérdi.

- Talán... - gyorsan megnézem a mai napra rendelt kifogást - az órajel lehet a bűnös.

- Oh! - (ha nem tudják miről beszelek, mindig megnyugodnak) - Nem tudja, mikorra fog rendbe jönni?

- Rendbe??? 275 user van a rendszerben és ezek közül egy vagy te! Ne legyél ilyen önző! Lépj ki, és szerezd meg a többieknek az örömet, hogy gyorsul a rendszer!

- De hát a kutatási eredményeimet ma kell leadnom és csak egy nyomtatásra lenne szükségem!

- (Nana, mindegyik ezt mondja.) Tudod mit? Mondogasd csak magadnak!

Ezzel lerakom.

Fujj. Igazan megtanulhatnák már, hogy ne hívjanak állandóan... A telefon ismét csöng. Aha, ez megint ő lesz, érzem. Tisztara kikészít! Felveszem a legszívélyesebb hangon.

- Igen? Beszerzési osztály...

- O, bocsi, mellé ment

- IiiIiIIgeEEn???? Na mi is a neved pajtikám? Tudod, hogy az ilyen elpocsékolt telefonok mennyi pénzébe kerülnek a vállalatnak? HE??? Le is fogom vonatni a fizetésedből a hívás árát! Naná, hogy le! Mire ezt itt befejezzük, komoly pénzekkel fogsz nekünk lógni! Mi is a neved figura? De nehogy hazudj! Tudjuk a login nevedet!

Hallom, ahogy a telefon kiesik a kezéből, és futólépésben elmenekül. Fogadni mernek, a dékánhoz megy, hogy legyen alibije arra az esetre ha valami történne. Gyorsan megnézem a login-nevét és megkeresem a részleget. Fel is hívom a dékán titkárnőjét.

- Igen? - mondja a nő.

- Hali! Az Operator vagyok. Figyelj! Mikor az a fickó kb. 10 mp múlva berohan az irodádba, átadnál neki egy üzenetet?

- Hááát, nem is tudooom...

- Na, rendben. Mondd meg neki: lehet, hogy elfuthat, de elbújni nem tud!

- üm. Oké.

- Ja, és ne felejtsd el, nem szeretnek senkinek beszelni arról a fájlról, amiben a meghamisított vizsgaeredményeket tartod...

Hallom, ahogy elkezdene gépelni a terminálján.

- Ne aggódj, van másolatom. Légy csak jó kislány és add át azt az üzenetet!

Hümmög valamit, mikor lerakom. A vicces az egészben, hogy a hamis cuccról csak blöfföltem. No mindegy, ha már így alakult, akkor le is másolhatom ennyi erővel. Talán jó lesz meg valamikor elolvasni. Ezalatt a backup be is fejezte. Rekordidő! 2.03 perc. Hogy mi mindenre jó ez a mai technika!

Egy másik felhasználó.

- Több helyre van szükségem! - kezdi.

- Igen? Költözz az Alföldre!

- Nem, nem! A gépen mondom te bolond!

Bolond?!?... ooo!

- O, nagyon sajnálom! - mondom olyan udvariasan, mint Rozsa Gyuri a show-jaiban - Felreértettem. Mit is mondtál?

Szinte szagolható a félelem a vonalban, de már késő. Ezt már elveszítette, és ezt ő is tudja.

- Um, Azt mondtam, hogy több helyet szeretnek a gépen. *Kéérem!*

- ó! Persze, semmi akadálya. Egy pill!

Hallom, hogy megnyugodva sóhajt, bar letakarta a kagylót.

- Meg is van. Most mar rengeteg helyed van.

- Mennyi?

Na neeeee! Ez már aztán tényleg sok! Nem elég, hogy ugráltat, meg azt is akarja, hogy leellenőrizzem, és ha neki nem elég, meg adjak? Na azt azért már mégsem engedhetem! Nemhogy elég lenne neki amit kap! Ismét Rózsa Gyuri stílus.

- Hadd lám csak! Van 4 megád!

- Wow! Akkor az összesen nyolc mega! Szupi! Köszi! - mondja, és fogadni merek, hogy oda van magáért, hogy ennyire tud alkudni.

- Nem, nem! - szakítom felbe negédesen - összesen 4 mega!

- Hogyan??? De hát már négyet elhasználtam. Hogy lehet, hogy csak 4?

Nem is mondok semmit... Majd eszébe jut.

- "AaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarrrrgggggghhhhhH!"

Jujj, de piszok vagyok. Az már egyszer biztos.





Második nap
-----------

épp az asztalomnál ülve szaggatom az x-tankot, mikor valami szívtelen bestia megcsörrenti a telefonomat. Felveszem.

- Igen? - kérdem.

- Ki van ott? - kérdi a valaki.

- Hát, azt hiszem én - mondom neki, merthogy én telefonos tárgyalásokban is otthon vagyok ám!

- Na de ki az az én?

- Mi van? Nem elég, hogy én vagyok? - kérdem tőle, miközben megpróbálom visszafogni magam.

OOOPSZ! Késő! Ennek a pacáknak vége. Most aztán igazan tele a pumpa!

- Mit tehetek önért? - kérdem udvariasan (ez egyike a legfontosabb figyelmeztető jeleknek)

- Nos, csak azt szeretnem megkérdezni, hogy egy program rajta van-e a rendszeren...

- Melyikre kíváncsi?

- őőő, a neve B-A-S-I-C

clickety clickety click d-e-l b-a-s-i-c.e-x-e<

- Sajna nincs meg. Pedig úgy emlékeztem, hogy igen...

- No mindegy. Ja, és meg azt szerettem volna megkérdezni, hogy le lehetne-e menteni a loginom alatt található dolgokat szalagra, arra az esetre, hogyha netán megtörténne a legrosszabb?

- A legrosszabb???

- Hat tudja, letörlődne, vagy miegymás...

- LETöRLőDNE??? ó, ne aggódjon emiatt egy cseppet se, vannak biztonsági menteseink. (Hú, de pocsék alak vagyok) - Mi is a login-neve?

Megadja. (A kis butus!)

>clickety click<

- De hát nincs egy fájl sem a könyvtárában! - mondom, a meglepettség felhangjaival hangszálaimon.

- De igenis van! Biztos rossz helyen keresi!

Aha! Először tönkrevágja az x-tank játszmámat, most meg hazugnak nevez!

>clickety click<

- ó, tényleg, hibát követtem el. - mondom neki.

Vajon azt mormogta ez a bajsza alatt, hogy "tipikus"? Medve anyám!

- Azt akartam mondani, hogy ez a login név nem is létezik!

- Hogyan? - hatalmas nyeles - De hiszen ma reggel használtam!

- Aha! Ez lehet a probléma; reggel szabadult el ugyanis aaa... aaa... De Vinci Vírus, amelyik minden user-t, aki be van jelentkezve, kitöröl.

- De hat ez lehetetlen, a barátnőm is be volt jelentkezve, és én most is az ő neve alatt dolgozom!

- Mi is a login név?

Megmondja (Hmm, egyes emberek soha nem tanulnak!)

- Látom, ő épp akkor lépett be, mikor felfedeztük a vírust.

>clickety click<

ő csak a fájlokat vesztette el a könyvtárából.

- De hiszeeen...

- Ne aggódjon, minden megvan szalagon.

- Hála az égnek!

- Papírszalagon. Hozzon magával nagyítót meg ceruzát. Viszlát a gépteremben!!!!! NYAHAHAHAHAHA!

Hát nem vagyok rossz?





Harmadik nap


Megint itt dolgozom, annyi a meló, hogy alig van időm beugrani a városba megnézni egy filmet, mielőtt azt mondanám itt az embereknek, hogy várjanak, míg megkapjak a nyomtatásaikat. A sor valami baromi hosszú, túl hosszú ahhoz, hogy én mindnyájukat egyszerre csináljam, rendezzem, kiadjam. A legegyszerűbbnek azt latom, hogy kilövöldözöm a kisebb taszkokat, hogy csak kettő maradjon, amit aztán mindjárt könnyebben tudok rendezgetni; szinte pillanatok alatt. Aztán, mikor mozi után (tudják, az a Bertolucci féle, amiben három órát vesz igénybe, hogy kinyírják a főhőst valami vizuális orgazmus keretében), visszajövök, hogy letisztázzam ezeket a nyavalyás printeléseket. Kb. 50 ember álldogál odakint, nekem meg van két nyomtatásom. Ez már majdnem el is éri a szokásos átlagomat. Bar azt hiszem, most egy kicsit többet lőttem ki. Mindegy. Kirakom a papírokat, majd szép lassan besétálok, kezemben a dossziéval, amire az van írva nagy betűkkel: "TöRLENDő LOGINOK". Valahogy mindenki csöndben van. Mint mindig. . . .

éppen hátul üldögélek az operátori főnökszékben, nézem a géptermi zártláncú TV hálózat adását, ami rá van kötve a gépem video-grabber kártyájára, (ami valamikor '93-ban került ide javításra), mikor csorog a telefon. Ma már talán másodjára, ezért eléggé fel is idegesít.

- Igen? - mondom, miközben leállítom a képet.

- Véletlenül letöröltem az önéletrajzomat! - sírja a másik oldalon a hang.

- Igen? Mi a login-neved?

Megmondja. Mi a szösz! Kezd unalmassá válni a tag.

- áá, dehogyis, nem te törölted, én voltam az!

- Micsoda???

- én töröltem. Tele volt mindenfele hazugsággal! Még csak négyesed sem volt egy tantárgyból se!

- Huh?

- No meg az az átverés, hogy külföldön tanultál. Az a barátnőd volt te barbár, és ezt mindketten tudjuk!

- Huh?!!

- Ja, és az akadémiai feljegyzéseid?! Leellenőriztem. Hazudtál!!!

- Hogy me... - majd hirtelen kapcsol - NEEE! Ugye nem! Ugye nem a POKOLI OPERATOR vagy ???!?!?!!!!

- Teljes valóságában, és tövig a könyvtáradban.... Azt hiszem nem kellett volna megadnod a login nevedet...

>clickety click<

Ráadásul azt a levelet sem kellett volna megírnod, amit a rendszergazdának szántál, amiben látványosan megmondod neki, hogy mit gondolsz rólam.

- De hát nem is küldtem semm...

>clickety click<

- Naná, hogy nem. De hát ki a fene tudja ezt a mai világban. De ne aggódj, hamar vége lesz. NAGYON hamar!

>clickety click<

...na vissza is állítom a login nevemet, és már...

- D-d-d.. - dadogja, mint akinél megakadt a tű.

- Visszhall... - mondom neki szívélyesen - Egy csomó cuccot kell meg összepakolnod, és az új életed is el kell kezdened. Szia!

Aztán lerakom.

Két másodperc múlva csorog a piros telefon. Felkapom. A főnök. Bemondja az előbbi pacák login nevét, majd mondd valamit egy fura E-mail-ről, aztán azt mondja nekem "UGYE tudod mit kell tenned...", tudják, a pontokkal meg a nagybetűkkel meg mindennel. Aztán, mikor később szerencsétlen alak villanyszámláját megtoldom néhány nullával, elgondolkozom azon, hogy mi a fenének kell ezeknek mindig telefonálni. Majd amikor a fényképet belerakom az FBI online "élve, vagy halva, fegyveres és veszélyes" bűnöző listájára, rájövök, hogy már soha nem fogom megérteni az indítékaikat.

De sebaj! Az élet megy tovább.

Aztán mikor pár óra múlva az FBI kocsijai a lakása előtt leparkolnak, elgondolkozom rajta, hogy sajna nem mindenkinek. De ez mar a következő nap története.





Negyedik nap


Csütörtök van, fizetésnap, emiatt ma jó kedvem van. Azt hiszem szóba fogok állni a telefonálókkal. Helyére is rakom a kagylót. Szinte azonnal csörög.

- Mar órák óta próbálom elérni! - sikoltozik a másik végén egy hang.

- Neeem, nem lehet órák óta - mondom, miközben egy pillantást vetek a Szárnyas Fejvadász borítójára, "maximum 114 perc lehetett. Tudja épp a főnökkel beszélgettem, hogy maguknak, felhasználóknak beszerezhessek egy pár új programot!

Nyelés, sóhajtás, nyelés...

- ó, bocsánat.

- Semmi gond, értem én - bár azért megjegyzem magamban, hogy a napokban nem ártana a tag jelszavat lecserélni valami furfangosra.

- Szóval, azt szeretnem tudni, hogy hogyan kell egy file-t átnevezni?

Medve anyám! Na várjunk csak, ma van fizu nem? Ma jó kedvem van.

- Persze! Csak annyit kell beírnia, hogy 'rn' és a file neve!

- á, köszönöm!

- Semmi gond. (Most már teljesen jó a kedvem. Igazán meg kéne már csinálnom azt a scriptet, ami lehetetlenné teszi a mentest. Már régóta tervezem!)

A telefon megint csörög.

- Halló?

- üdvözlet! - mondom neki.

- Az operátorral beszélek?

- Naná! - mondom, édesen mint egy málnatorta, amiben csörgőkígyók fészkelnek.

- Megkaphatnám a nyomtatásaimat, kérem? Nagyon sürgős lenne, és már öt perce elküldtem.

- Login-neve?

Megmondja, amit le is írok, hátha jó lesz meg valamikor.

- Semmi gond! - mondom neki, és mar megyek is a printerhez.

Hat ott valami IRRRRRRDATLAN nagy kupac papír van, de azért 90 százalék, hogy az övé van felül. Magamhoz veszem, a többit kidobom, erre meg öntök egy kis szennyezett tisztító alkoholt, néhányszor rácsapkodom a printer ajtaját, no meg egy párszor át is megyek rajta a szalagszállító kocsival.

Gyönyörű.

- Itt a printelése - mondom neki - Bocs, hogy késtem, de volt egy kis printer problémánk!

Ránéz, majd összepiszkítja magát.

- Kinyomtathatnám még egyszer? - kérdi aggodva.

- Persze, persze, de nem ígérhetek semmit, ma valahogy piszkoskodik a printer.

- Hát, nem is tudom. Talán akkor a lézer? Az működik?

- Persze, de az meg pénzbe kerül! - Mondom, miközben mindenféle pofákat vágok.

- Nem érdekes! Fizetem, DE SüRGőS!

Visszavonszolom magam a printerekhez, majd behelyezem azt a festékkazettát amit különleges alkalmakra tartogatunk. Azt, amelyik azokat az aranyos kis fekete vonalakat húzogatja keresztbe a lapon, meg olyan halványra csinálja a nyomtatás egyik felét. Elég sokáig tartott, mire ilyen pipecre meg tudtam csinálni. A printelés pillanatokon belül átrohan a nyomtaton, magamhoz ragadom és mar rohanok is. Ezt ugyebár nem akarom kihagyni...

- D-D-d-d-d-de hát mi történt már megint? - gagyogja a képembe.

Még jó, hogy leírtam a login-nevét! Igazán; mintha kezdene kifejlődni bennem egy kis érzék a kínzásokhoz...

- Tulajdonkeppen semmi. Igaz egy kicsit furán néz ki, de hát ez a kazetta már negyvenhétezer lapot szolgált ki, és már tizenhétszer volt újratöltve. Bár némelyik kazettához képest ez maga a gyönyör.

A fickó kiborul és elkezd nyüszögni.

- Na, ne sírjon már! Van magánál egy diszk, amin a munkája van?

Odaad nekem egy doboz lemezt; visszamegyek a gépterembe, gyorsan lemágnesezem, majd visszajövök.

- Bocs, most jutott eszembe, hogy a gépünk is kifeküdt. át kell vinnie az egyetem másik gépéhez. Nekik van tutti friss kazettájuk, majd szépen kinyomtatják.

- Nagyszerű! Köszönöm!

- Nincs mit. Ja, és az odaúton tartsa a feje fölé a lemezeket. Ma valahogy nagyon erős a Föld mágnesessége!

- Huh?

- Ne vitatkozzon, csak csinálja!

Aztán csak figyelem, ahogy elhúzza magát, kezeit a feje fölé emelve. A mindenségit, hogy néha én mennyire utalom magam...