Valami eszméletlenül unatkozom ma, úgyhogy a felhasználók leveleiben csemegézem. Hát mit ne mondjak, valami nagyon unalmas a mai nap, egy darab szaftos levél, vagy ilyesmi. Legalább egy-két hasznos információt elvárna az ember, de semmi. Ki a fenét érdekelnek a szokásos családi nyavalygások, meg az, hogy milyen idő van itt-ott a világban meg effélék.
Hogy megszüntessem az unatkozást, átmásolok egy parti meghívást az egyik usertől, és a küldő nevében feladom az alt.singles.with.severe.social..dysfunctions területre és feljegyzem magamnak a címet, időpontot, hogy ott legyek egy videó kamerával. Micsoda buli lesz!
A következő dolgom, hogy végignézem az online orvosi nyilvántartást, amelyikben a dokik a vállalat egészségügyi feljegyzéseit tárolják. Kiválogatom belőle azokat, ahol a herpesz, vagy valami nemi betegség van feljegyezve, majd az eredményt eladom egyik helyi szennylapnak. Hogy elfedjem a nyomaimat, az egyik orvos számlái közé berakom azt a bejegyzést, hogy „100.000 Ft, Orv. feljegy. az újságnak”. Azt hiszem ez elég lesz.
Néhány szalagot átrakok a polcról a kocsira, hogy úgy látsszon dolgozom, majd keresek egy olyan internet címet, ahol p***óképek vannak. Találok egyet, úgyhogy elindítom az egyik user nevében a letöltést. Csinálok egy kis helyet nála magamnak azzal, hogy letörlöm azokat a file-okat, amik nekem nem kellenek. Ilyen hülyeségek, mint Doktorátusi Vizsga Feladat meg ilyesmi. úgyis olyan sok helyet foglalnak az utóbbi hetekben.
Már éppen megint visszakavarnék a levelek közé, mikor elmegy az áram. Szinte másodperceken belül csöng a telefon.
- Igen? - mondom idegesen, mert a farkas már épp készült elfogni a gyalogkakukkot. - Mikor lesz a szá…
Lecsapom a telefont, hiszen ez most itt élet-halál kérdése. Amilyen gyorsan csak tudom kitépem a számítógép kábelét az UPS-ből, majd bedugom a helyére a TV-t. A francba. Ez a hülye farkas megint elhibázta. Menet közben minden riasztás megszólal, hogy a fő számítógép haldoklik, meg, hogy a lemezek leállnak, de sebaj mert az én gépem külön rá van kötve az UPS-re minden eshetőséggel számolva. Különben is. Egész jól állok a DOOM-ban.
A telefon csöng, úgyhogy annak is kivágom már a biztosítékát gyorsan. Hogy úgy nézzek ki, mint aki dolgozik, elkezdek körbe-körbe rohangálni a szalagos kocsival. A megfigyelő ablakból minimum olyan effektívnek látszom majd, mint mindig…
10 perccel később visszajön az áram, itt meg két lemez le van állva. De a fenébe is! Egy életet sem veszettem, és különben is az utolsó pályán vagyok!
A telefon csöng. Egy felhasználó (micsoda meglepetés)
- Számítógépszoba - mondom fontoskodóan. - Haló! Mikor lesz a számí…
Gyorsan lerakom.
Elég jól haladok, már csak azt a két nyavalyás rakétavetőst kell kinyírnom, és már bent is vagyok.
A telefon megint csöng. Lerúgom, hogy ne kelljen a kezeimet használni.
- Számítógépterem - üvöltöm, elmélyülve a játékban. - Elvesztettem a file-jaimat - hallom a felhasználó vinnyogását. - Na ebben már biztos lehetsz… - mondom, mert emiatt a barom miatt eltévesztettem, és lelőtt egy szörny. - Mi is a loginneved? - kérdem, hangom csöpög a kedvességtől.
Megmondja, megnézem, és tényleg. A rohadt… és még csak nem is én tettem.
Na, azért, hogy én se maradjak le, gyorsan átirányítom a login shelljét a null device-ra, az ösvényét "."-ra veszem, majd a „news” parancsára írok egy scriptet, ami szennyes üzeneteket küldözget a főnökének, majd törli magát.
Na ezt próbálja meg a rendszer lefölözni!! …
6.nap
Ma péntek van, úgyhogy ma korán jövök melóba. Még ebéd előtt! A telefon csöng. Affene…
Fellapozom a kifogás naptáramat. A „Napfolttevékenység” bámul vissza rám. Hmmm, ebben érdemes elmélyedni. Két perc múlva felveszem a kagylót.
- Igen? - mondom. - HOL A FéSZKESBEN VOLT??? REGGEL óTA PROBáLOM ELéRNI!
Utálom, hogy ha velem kora reggel üvöltöznek. Ettől csak rossz kedvem lesz. Asszem sejthető, hogy milyen…
- Ja, persze. Ma reggel nagyon erős a napfolt tevékenység. Tudja, ez mindig megzavarja az elektronikát… - mondom édesen, mint a mézes cián. - Huh? Hiszen reggel kitűnően tudtam beszélni a barátaimmal! - Igen, ez teljességgel lehetséges. A napfolt tevékenység ugyanis nagyon kiszámíthatatlan időben és helyen csap le. Például múlt héten is; volt itt egy fickó, akinek a file-jai aközben törlődtek, hogy ő velük dolgozott. - Tényleg? Ez borzasztó! - Ugye? Hé, tudja mit? Megnézzem a könyvtárát? - ó legyen szíves. Van egy-két nagyon fontos dolgom ott! - Oké. Mi is a loginneve?
Megmondja. Az igazat megvallva ez arra hasonlít, mint amikor az ember egy halat akar lelőni egy hordóban. Kétszer. Elefántlövő puskával. Fejbe.
(Kell még nekem mondanom azt a „clikety-click” dolgot? Azt hiszem nem..)
- Hány file is van a könyvtárában? - Umm, hát van ugye az elméletem kidolgozása, ami kb. 20, akkor ott vannak az adatok, az szintén 20, aztán még kb. 10 a könyvemből amit most írok. - Hmmm, azt hiszem időben elkaptuk. Még van két file a könyvtárában… valami .cshrc, meg valami .login … - AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaggggggggghhhh!
Hallom, hogy a könnyei csobognak a telefonba - pfujj, felfordul a gyomrom.
- Most akkor mit tegyek??? - szipogja. - Sebaj. Le van mentve a cucc floppyra? - Igen, de az már több hetes!
Begyújtom a lemágnesező egységet…
- Oké. Mi van akkor, ha leugrom érte, aztán majd felrakjuk a rendszerre, hogy nyugodtan tovább dolgozhasson? - Nagyszerű lenne, de sajnos otthon van. Azt hiszem majd bejövök este, és én majd egyedül felrakom. - Persze, nyugodtan. De aztán ne felejtse a napfolt tevékenységet. Valahogy védje le a lemezeit a sugarak elől. - Hogyan? Csomagoljam alufóliába? - NE!!!! Az alufólia a legrosszabb a világon! Tudja, hogy mit csinál a mikróban, nem? - De… - Na látja. Akkor ne azt használjon. Csak egy dolog mentheti meg a lemezeit a napsugaraktól… A mágnes. Csomagolja a lemezeit egy mágnesekkel megrakott zacskóba, a napfoltok azt ugyanis nagyon utálják. - Wow! Köszönöm! - Nem gond, szívesen.
7. nap
Végre el tudok menni egy pár órácskát ebédelni, de mivel nem hagyhatom az asztalomat gazdátlanul, előrángatom a takarítót, hogy figyeljen oda, nehogy véletlenül lerakja valaki a telefont. Beleegyezik, ezért el is megyek.
Első megálló a bank. Felváltom az ötven dolcsimat negyeddollárosokra, aztán megkérdezem, hogy mennyi van a számlámon. Aztán észrevétlenül kitépem a termináljából a tápot. Naná, hogy lepusztul. Természetesen sietek, ezért követelem az igazgatót.
úgy gurul ide, mint egy túlméretezett úthenger, és megkérdezi, hogy mi a gond. Mondom neki, hogy csak a számlámról akarok egy kimutatást. Keresztbe fonom az ujjaimat. IGEN! A megtalálja a kihúzott vezetéket, bedugja, majd az IGAZGATóI loginnal lép be!!! Végre itt az alkalom - gyorsan odacsapom magam a pulthoz, és az a rengeteg pénz szétfröccsen a pulton, meg körülötte. A diri nem néz oda, de a pénztárosok mindnyájan buknak az apróra. Tehát innentől kezdve minden figyelemtől megszabadulva, nyugodtan nézhetem, mit ír az a pacák az észveszejtő percenkénti egy karakteres tempójával. Ennyi erővel akár milliomos is lehetnék itt… befejezi. „MONEY”. Wow! De okos! Na mindegy. Legalább ma este gondot viselhetek a jelzálogomra.
Hirtelen egy olyan felhasználót látok meg, amelyiket valamikor még '89-ben töröltem. Azt hiszem beszélni akar velem. Még a bankigazgató is rázza a fejét. De már késő. A pacák idejön.
- Um, elnézést, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb számítógép arra, hogy a diplomamunkámat megírjam rajta?
?????!!!! Iiiigeeeen…
- Hallott már a C64-ről? - kérdem. - Igen?… - Na azt kerülje, mint a leprát! Nem sok ember tudja, de a számítógépek nem arra készültek, hogy ennyi memóriát kezeljenek tudja, néha 64000 dolog is egyszerre benne van. Ez egyenesen katasztrofális tud lenni néhány esetben! - ó! - Próbáljon ki mást, ami sokkal biztonságosabbnak bizonyult eddig. Egy ZX81 duplakazettás egységgel, az a jó, már ha tud szerezni. Az 1K-s modell. írja fel. Nehogy véletlenül diszket vegyen hozzá - maga is tudja milyen megbízhatatlanok, de a hagyományos audió kazetta örökké tart. - Hé! Köszönöm! - Nincs mit. Mi is volt a maga loginneve?
Megmondja. Ezt idén is törölni kéne. Az ember igazán azt hinné, hogy tanulnak a dolgokból.
Visszatérek a melóba. A takarító ott alszik a terminálnál. Megkérdezem, hogy itt akar-e dolgozni, de azt mondja, hogy ő jobb szereti rátépkedni az emberekre a vécé ajtót.
Visszarakom a telefont a helyére, és az egyből csörögni is kezd. Utálom, mikor ezt teszi, hiszen így hetekbe telik, míg fel tudom tenni a fejemre a fejhallgatót.
Ez a legnagyobb duda, akivel eddig találkoztam, és éppen számítógépes problémája van. Imádom!
- Mi is a loginneved? - kérdem.
Megmondja (mintha nem tudnám már rég…)
Amilyen gyorsan csak tudom, végignézem a postáját (Elég unalmas anyag), aztán megnézem, hogy ki írogat neki levelet. Senki. Kiváló!
- Mi a probléma? - kérdem mosolyogva, édesen. - Nem tudom elmenteni a szövegemet, és valamit a helyről dumál gép. - Már nem sokáig! - mondom, és gyorsan letörölök mindenki mást, aki azon a lemezen dolgozik. - Mostanra már rendben kell lennie… - Köszönöm szépen! - búgja nekem itt a kagylóba.
Meg is jegyzem magamnak, hogy holnap is kéne valamit tenni a könyvtárában.
- Nincs mit. A felhasználókért vagyunk…
A telefon szinte azonnal csöng, amint leteszem.
- A könyvtáram kiürült! - sikolt rám egy hang. - Mikor történt az eset? - kérdem. - épp az előbb… - hallatszik a könnyeken keresztül. - Látom. Hát, én nem aggódnék a helyedben. Még három nap van hátra a szemeszterből. Ha éjjel nappal dolgozol, talán futja még egy kettesre…
Még csuklik egy párat, aztán lerakja. A hülye.
A TELEFON úJRA CSöRöG!!!
- A számítógépem képernyője nagyon homályos. nem kéne vajon tekernem a fényerő szabályzón? - NEHOGY! - sikoltok fel - Hozzá ne nyúljon! Tudja mekkora sugárzást okoz azzal, hogy feltekeri a fényerőt???!!! - Nos, én… - mondja teljesen bizonytalanul. - Fogadja meg a tanácsom. Csak egy módon lehet meggyógyítani, és az a módszer a meghajtók sokkterápiája.
Azok a szavak, hogy meghajtó, meg hogy sokkterápia így együtt, valószínűleg készületlenül érték. Az emberek, amikor valami ilyesmiket hallanak, tisztára kikapcsolnak, annyira, hogy bármit megtennének, amit mondok nekik. Ha azt mondanám neki, hogy fusson körbe az udvaron egy szál 220-as vezetékbe öltözve, akár még azt is megtenné… Hmm…
- Nincs véletlenül egy felesleges 220-as kábele? - Nincs… - Hm, na mindegy. Akkor mégis csak a sokkterápia… Oké. Tehát, amilyen gyorsan csak tudja, kapcsolja be és ki a gépet egymás után harmincszor. - Kivegyem a diszkeket? - NE! El akarja az összes adatát veszteni??! - ó, nem… oké, kezdem…
Figyelmesen hallgatózom.. ..
…clicky..clicky…clicky.. .. .. …clicky. …clicky..
. . BOOM!
Csodálatos, majdnem huszonhét - pedig a táp általában tizenötnél összeszarja magát…
- A SZáMíTóGéPEM FELROBBANT!!! - Tényleg? Akkor biztos a tápegység volt a hibás. Még szerencse, hogy rájöttünk. Garanciális még a gép? - Nem! - Ajjaj. Na mindegy. Azért meg kéne javíttatni… Lementette a dolgait? - Igen. Még tegnap. A nagygépre, de a mai munkám már elveszett. - Ajjaj. Mi is volt a loginneve? Megnézem, hogy sikeres volt-e a mentés?
Megmondja…
8. nap
Az asztalomnál ülök, mint rendesen, mikor egy felhasználó telefonál.
- Helló, Számítógépterem, Simon vagyok, mit segíthetek? - mondom. - Nem tudok bejelentkezni! - nyögi kétségbeesetten egy felhasználó. - Mi is a loginneve, kérem? - kérdem tőle.
Megadja.
- Nem gond, mindjárt megnézem. Semmi baj, csak egy rosszul megírt login fájl. Meg is csináltam, akár már be is léphet. - Köszönöm! - Semmi gond, mihamarabbi viszonthallásra!
MI EZ??? kérdezhetik maguktól. Talán a pokoli operátor megtért? Megőrült? Netán szerelmes?
Nem, nem. Egyik sem. A pokoli operátor tevékenységét naplófájlba irányítják. és ha már ez történik, akkor én is be vagyok poloskázva. Tehát, amíg meg nem találom a bogarat, addig kedves vagyok. Nem tart sokáig. Ezt én mondom…
Aha! Egyet találtam a telefonkagylóban. Alapvető. De tudom, hogy a főnök egy trükkös fazon, ezért tovább keresek. Igen! Egy a telefon alján, és egy a billentyűzeten. Ideje egy kis kávéfröcskölésnek. Elég nagy adagnak kell lennie, ezért az egész kávés edényt idehozom, és egy szemtanúra várok. A rendszergazda jön be.
- Hol van a nyomtatásom? - kérdi savanyúan - biztos mérges, hogy még nem kompromittáltam magam. Oké, bűnös azonosítva. Mint azt a pokoli operátor (azaz én) kimondja, „nincs a világon akkora probléma, amit ne lehetne megoldani egy felhasználó kiölésével, a fájljaik letörlésével, loginjuk megszüntetésével, valamint a VALóDI keresetük adóhatósághoz való bejelentésével.”
Kihúzom a nyomtatását a kávé alól, ahová tettem, és naná, hogy a kávé végigfröccsen a telefonon és a billentyűzeten, amik valahogy egymásra keveredtek.
- Hoppacsek… - mondom, rémülettel arcomon. A rendszergazda arca elárulja, hogy okfejtésem helytálló volt. - Ne hidd, hogy ezzel megúsztad! - röffen rám, és elrobog.
átkapcsolok a hálózati figyelőre, és nézem, hogy mi jön ki az ürge PC-jéből.
Aha! Egy kis feljegyzés, hogy engem függesszenek fel, épp igyekszik a diri lézerprinterére. Teszek egy-két változtatást bele, majd engedem tovább. Gyorsan még elindítom egyik kis programkámat, amire a nagy gép összeszarja magát.
Később, miközben a rendszer egyfelhasználós módban bootol, kitörlöm azt a naplófile-os dolgot.
Ezután átmegyek a kommunikációs részlegbe, és rákapcsolódom a főnök irodájában lévő RS232-es csatimra. Csodálatos, hogy milyen könnyen le lehet hallgatni embereket, ha már egyszer adatkábel megy be az irodájukba…
Igazgató: - Biztos benne? RendszerGazda: - PERSZE! I: - Nem akarja meggondolni magát? R: - SOHA! I: - Rendben, akkor faxolom a személyügyiseknek… R: - CSODáLATOS!!
Két perc múlva a rendszergazda begörög hozzám, mosolyogva.
- Hát, azt hiszem hiányozni fogsz nekünk, Simon… - mondja, eltelve magától. - ó! - mondom neki, édesen, csöpögve a kedvességtől -és hová megy? - Nem Simon, - vigyorogja az arcomba - TE fogsz elmenni. - ELőLéPTETéS! - kiáltok fel. - Végre megírta azt a levelet a főnöknek, amiben talpnyaló vén banditának hívja, és hogy kilép a cégtől? - Nem… - Biztos benne? Pedig sokkal jobban hangzik, mint az, amit a kirúgásomról írt… - T… - kerekednek el a szemei.
Mintha egy fókát csapkodnék halálra egy fürdőkefével. Odarohan, hogy leállítsa a faxot, de mivel most rúgták ki, >clicky clicky< a kártyája nem működik többé.
Amatőrök…
A telefon csöng. Ugyanaz a fickó, aki az előbb.
- Most már be tudok jelentkezni, de kifogytam a helyből. - Egy pill, mindjárt megnézem.