Szőke nő naplója (6)
Fantasztikus élményben volt részem ma.
Operában voltam.
A barátnőm szólt, hogy ők mecénások – fogalmam sincs mi az! – és van még egy hely a páholyukban.
Meg is kérdeztem, hogy mekkora hely van a páholyban, mert nem mindegy, hogy kis sámlit viszek magammal, vagy az új térdeplős székemet. De aztán mondta, hogy szék is van benne elég.
Már megint sokat gondolkoztam a szekrény előtt, mert nincs egy rongyom, amit felvegyek.
De aztán egy kisestélyivel is beértem.
Mikor megérkeztünk, és beültünk a helyünkre, a zenekar össze-visszajátszott még. Reméltem, hogy mire elkezdődik az előadás, összegyakorolják.
Aztán sötét lett, és egyszer csak elkezdtek tapsolni az emberek.
Apukám, mindig mondta, mikor lassan fogtam bele valamibe, hogy „mire vársz kislányom, tapsra?” Hát a zenészek is erre vártak, mert miután tapsoltunk, elkezdtek játszani. Már sokkal jobban, mint amikor még világos volt, talán zavarta őket a fény?
Olasz nyelvű előadás volt, de az énekesek igen ügyesek voltak, mert volt köztük magyar, francia, amerikai művész is, és mind értette az olaszt. A szövegek nem voltak szinkronizálva, csak feliratozva. Csak az volt a furcsa, hogy a felirat nem lent volt, mint a moziban, hanem, fent, a függöny tetején, és nem mindig tudtam követni a szerepeket.
Nagyon tetszett a szöveg, mert szerelmi dráma volt. Bár az udvarlós csávó furcsa hasonlatokat mondott a főszereplő nőnek. Nem is értem, én ilyen dumára nem fakadnék dalra. Egyszer azt mondta, hogy szereti, mert az anyjára emlékezteti. Tejóég! Ez elég szörnyű lehet, ezzel engem ugyan nem venne le senki a lábamról. Az egyik főszereplő csajszi folyton vedelte a fekete címkés whiskit, és ezért tántorgott is rendesen, majd volt egy jelenet, amiben még kokóztak is, hát, nem is értem, hogy engedhetnek meg ilyet nyilvános helyen. De szerencsére nem szívtak be annyira, hogy ne tudták volna végigjátszani a jelenetet.
A szünetben aztán a mecénások vendégei voltak a színháznak egy pohárpezsgőre.
Értem, tehát az a mecénás, aki szomjas - megint tanultam valamit.
Jah, meg azt is tudom már, hogy a drámák végén mindig meghal a hősnő, éppen mikor a legszerelmesebb.
Sajnos, szörnyen bunkók voltak az énekesek, mert folyton egymás szavába vágva, vagy egyszerre énekeltek, ráadásul teljesen más szöveget. De végül is rájöttem, hogy ennek is megvolt az oka:
Hát azért, mert így hamarabb vége lett az előadásnak. El tudom képzelni, hogy 6 felvonás is lett volna, ha mindenki udvarias, és megvárja, míg a másik befejezi a dalt.
A jelmezek is csecsebogyók voltak, modern, pasztellszínű kosztümök, és a főszereplő pasi egy cuki rózsaszín öltönyt hordott.
A legjobban pedig az tetszett, hogy a végén a hősnő nem is halt meg. Mert miután lement a függöny, kijött meghajolni. Aztán rájöttem, ennek is megvan az oka: holnap és holnapután is lesz előadás. Aztán a jövő héten lesz a „darab-temetés”, gondolom, akkor hal meg véglegesen.
Sokáig tapsoltunk, vastapsoltunk is, és akkora siker volt, a közönség állva hagyta el a nézőteret.

Szőke nő naplója (5)
Országúti kaland
Budapesten jártam.
Az országút mellett felvettünk egy stoppos lányt. Szegényt nagyon megsajnáltuk!
Csak egy alig 20 cm-es miniszoknyája volt, combfix-szel, tűsarkú szandállal, haspólóban, amin egy szőrös nyaku, kapucnis, koszos-szürke színű orkánmellény volt! (megjegyzem: eddig azt hittem az orkán egy széltípus…)
A lány még egy övtáskát viselt, és mobiltelefon volt nála, azt mondta munkaeszköz.
Elindultunk vele a nagyváros felé, és a lánytól megkérdeztem, mi a munkája!
Először csak áradozott, és nekem fantasztikus melónak tűnt, nem is értettem, a hogy az én édes macikám miért nevetgél magában.
A lány elmesélte, hogy tiszta, szellős, néha árnyas, napfényes, tágas a munkahelye, nem zavarják a kollégái, és a főnökei is csak naponta egyszer látogatják, azt szereti, ha sok emberrel találkozhat, mert akkor nem unatkozik, és akkor dől a lé.
Maga osztja be az idejét, amolyan „önvezénylő”. Akkor eszik, iszik, ebédel, amikor kedve van. Bár hozzáfűzte, nyelni többször nyel, mint amennyit eszik… de ezt nemigazán értettem.
Meg azt sem, hogy miért probléma, ha nem tud naponta 10x tisztálkodni.
Én is csak este szoktam tusolni.
Aztán inkább a macikámmal csevegett. Árlistáról, meg hangszerekről. Hallottam valami oboát, meg szaxit, furcsálltam is, mert sosem járunk szimpatikus koncertekre, nem is tudom honnan ilyen felvilágosult az én kedveském. Sőt még valami olyat is hallottam, hogy ha 100% koton, akkor zongorázni lehet a különbséget!
A zongora még oké, na de mi köze a pamutnak a hangszerekhez?
Még szóba jött valami étolaj is, asszem a Vénusz, és valami domborzati iszony, meg szilikonvölgy.
Aztán a dzsungelről is beszélgettek, hogy biztos nem fog-e a kígyó eltévedni a sűrűbe, és hogy nem fogja-e úgy érezni magát, mintha egy kaktuszba bújt volna.
Á, ehhez én még nem vagyok elég inteligencica.
Kb. 20 perc kocsikázás után már ki akart szállni, és még ő kért tőlünk kárpótlást, és vissza akarta vitetni magát, mert állítólag nem azt kapta, amit nyújtani tud. A nyelvét pedig igencsak nyújtogatta a macikámnak, és a végén még telefonszámot is cseréltek, mert a pasim azt mondta neki, hogy majd, ha arra jár, meglátogatja a munkahelyén. Amikor kiszállt, meg is kérdeztem, hogy mit akar a csaj munkahelyén!
Azt mondta, hogy lemeózza, a lányt, hogy igazat mondott-e a munkájával kapcsolatban, és állítólag még valami kombinált bérletet is lehet nála használni.
Hát nem tudom, én a bérletemet inkább a szoliban használom, bár az álló szoliban kapaszkodás közben a szörfön érzem magam… De erről majd máskor!
Jóéjt, naplóm!

Szőkenő naplója (4)

Betörtek.
Bár anyagi kár nem ért szerencsére…
A lány-denszesek törtek be, engem. Megfertőztek.
Eddig csak a motorháztető alatti lovakat ismertem, de mivel nem tudom kinyitni azt a kocsiajtót, ott elöl, mert nincs rajta kilincs, ezért nem néztem meg soha.
Most már az is tudom milyen egy igazi ló!
Nagy, szőrös, 4 lába van, és állva alszik. (eddig csak azt ismertem, hogy ha alszik, akkor tuti nem áll… Legfeljebb reggel

Gyerekkoromban, mikor az suliban rajzoltunk, a tanító néni azt mondta, hogy a ló feje olyan alakú, mint a vödör!
Tegnap jöttem rá, hogy miért: mert a lovakat vödörből etetik, itatják évszázadok óta! És ehhez alkalmazkodott a fejük. Vagy a vödör alakja lett lófej alakú az évek folyamán, hm, az is lehet.
Mielőtt a gazda bevitt a lovak közé, megmutatott nekem pár tárgyat, ami a lovakkal kapcsolatos:
Pl. a kengyelt, amit eddig csak a nőgyógyásznál láttam,
Az ostort, ami hasonlít arra, ami a domina felszerelésemhez van.

Az istálló végében egy kicsit magamra hagytak egy rakás széna társaságában - mert mindenkinek volt feladata - és a kezembe adtak egy vasvillát.
El is kezdtem keresni a villával a kazalban a Donald Sutherlendet, de nem találtam.
Na, asszem erre mondják: tűt a szénakazalban nehéz megtalálni.
Aztán egy újabb feladat: fényesítsem ki a lószerszámokat.
De ezzel is kudarc ért!
Végigmentem az egész istállón, de csak kancákat találtam, azoknak meg ugye nincs szerszámuk.

Szerencsére a lovagló pózt már ismerem, csak a ló hátán azért nem jó, mert nem látom közben az arcát! – illetve a pofáját!
Sőt, a nagyterpesz sem lett volna kényelmetlen, de sajnos vissza kellett vennem a nadrágomat.
De az meg szűk volt, és kettérepedt.. éppen a popómon…

Végül is jó kis program volt!
De maradok asszem a biciklinél, annak is le lehet szerelni a nyergét, nem?

Hétvégén a csajok elhívtak egy klubba.
Nem kell semmi rosszra gondolni, hiszen a neve lány-densz klub, vagy mi a fene is volt!

Na, gondoltam, felveszek valami csini combig érő tűsarkút, csótánytaposós talppal, mert mélynövésű vagyok, de hosszúak a combjaim, és egy mini lakkfekete szoknyát, amire a boltban azt mondták, hogy az csak egy öv, meg egy spagetti-pántos dekoltázsost.

Mondták, hogy vigyek kalapot is. Háát… keresgettem a gardróbban, de csak nagyapám cilinderjét találtam. Hm. Kivettem belőle a benne lévő selyemsálat, aztán 3 pakli kártyát, 4 csokor virágot, 2 fehér nyulat, meg egy akváriumot, tele halakkal.
Jah, nem mondtam még? Nagyapám bűvész volt!
(ahogy nagyanyámat ismerem, nem is csodálom

Szóval elmentem a lánydensz klubba.
Azt mondták, ez olyan amerikai dolog, mint a csipsz, meg a megdoneldsz, meg a kokakóla.
Mikor megérkeztünk, sorba állítottak minket, ami tökjó volt, mert úgy éreztem magam, mint egy kiárusításon a Plázában. Aztán mikor végre a sor elejére kerültem megfordultunk, és a másik irányba haladtunk, majd egyhelyben topostunk, rúgtunk, mint a lovak, meg tapsoltunk tititát, mint valaha az énekórán. Aztán jött a kalapemelgetés. De az enyémből újra előjött 2 fehér nyúl, 3 pakli römikártya, 4 sál, meg 2 virágcsokor, és még a bűvészpálca is… A fiúk el is csodálkoztak, hogy nekem mekkora van, és hogy a lányok mennyire nézik!
Voltak zenészek is, be is mutatták őket!
Az egyik különösen tetszett!
Valami lábbal hajtós Singer-varrógépen gitározott! Olya neve volt asszem, mint a stil-fűrésznek!
A másik meg egy palacsintasütőt pengetett.
Mikor megkérdeztem mi az, azt mondták BENDZSÓ!
Aha, szerintem félreértették, mert a pasinak nem lehet 2 neve… Ben is meg Joe is?

Volt ott egy híres festő is. Ő is táncolt… bevallom, azt hittem öregebb, hiszen múzeumokban vannak a festményei. És azt sem értem, mit keresett ott, hisz ő görög!( ;-)

A buli végén azt mondták legközelebb tiszteletbeli tehenészlánnyá, cow-girl-lé avatnak minket!
Nem tudom, mi lehet az, mert én még csak call-girl voltam eddig, de talán nem kell tejelnünk.

Írta: Gabca