Szőke nő naplója 14.
Képzeljétek!
Új telcsit kaptam a Mókucimtól!
Ki akart engesztelni a múltkori morciskodásáért, ezért elvitt a vizi telcsiboltba, a piros dizájnosba, amin a cuki pirospötty van!
Vett nekem egy rivális telefont! A boltban a srácika csak rám nézett, és azt mondta, látja rajtam, hogy szeretem az akciós dolgokat, - amire én úgy bólogattam, hogy ki is esett az orrpirszingem, - ezért az okostelefont ajánlja nekem!
Míg a papírokat intézték, meg a számlát kifizették, én már barátkoztam is vele. Bemutatkoztam neki, hogy lássa én is okos vagyok, de még csak nem is válaszolt, csak csipogott, gondoltam robotra van kapcsolva!
Két okos egy csapatban, ennek igen örültem! Így legalább kölcsönösen tudunk segíteni egymásnak!
Otthon első dolgom volt beletenni a régiből a SIM kártyát.
Fogalmam sem volt soha, miért is ez a neve, de lehet, hogy ebben például okosabb nálam.
És tényleg az volt, mert ők ketten – a telcsim, meg a simem - fel is ismerték egymást!
Aztán igen elcsudálkoztam, mert 5p múlva hívott a barátnőm. Meg is kérdeztem tőle, honnan tudta, hogy az új telón tud hívni.
Szegény nem értette. Aztán mire elmeséltem, hogy kaptam egyet, és hogy a régi be sincsen kapcsolva, meg hogy már ki is vettem belőle a kártyámat… már én sem értettem.
Sokat tud az okostelefonom.
Tudja például a telefonszámomat, és ha akarom ki is írja, ha felhívok vele valakit.
Aztán lehet vele fotókat csinálni, meg zenélni, meg rámenteni például artuditu hangját, hogy a szerelmem, ha hív, tudjam ő az, meg készít videót is, és az embereket, ha lefotózom, akkor nem a nevüket kell hívnom, hanem a képüket, ez jó.
Mert nekem is könnyebb a dolgom. Csak megkeresem a képet, pöckölök rá egyet, és már hívja is, fel is hívtam egy kutyatejet, amit lefotóztam, de éppen pittyent egyet, és aztán pangott!
Jah, mert érintőképernyős ám!
Először kerestem is rajta a gombokat. De aztán rájöttem, hogy ebbe legalább nem akadnak bele a körmeim, ez már az okossága sokadik jele!
Tud még többet is. Például meghallgattatom vele a zenéket, amiket a magnón vagy a cédén lejáccok, és ő meg kiírja a kis képernyőjére a nevét meg a címét, és a borítóját is megmutatja!
Kár, hogy nem tud ilyet az emberekkel is, vadidegenek nevét kiírná, akiket lefotózok. Jó muris lenne!. De akkor tuti többe került volna!
Aztán a képernyőjére lehet kitenni ám minden adatot, például órát, és még azt is kiírja, hogy mennyi az idő Párizsban, meg Newyorkban.
Aztán tud valutát átváltani, csak még a rést nem találtam meg rajta, hol kell bedobni a forintot, hogy kiadja a valutáját!
Mértékegységet is vált. Bár ezt megint nem értem. Az egy kilo cukor máshol több? Vagy mire váltja át, fél kilo porcukorra? És a hőmérséklet azt értem hogy mindenhol más, na de a k***ameleg az mindenhol az, nem? Vagy van még dögmeleg, és veszett hideg is. Tehát ezek szerint ismeri a rokonértelmes szavakat is?
Még tanulmányoznom kell, mert a könyvecskének a felét tudtam csak elolvasni estére. Sajnos nehezen ment először. Elkezdtem, de nem értettem, aztán átolvastam a következő fejezetet, és azt sem, és a harmadikat is, de azt sem. A képek ugyanazok voltak, de a nyelvem teljesen kitört, és annyira fáj, hogy ma már csókolózni sem tudok!.
Mire este lett, már tele volt a fejem új szavakkal, és a Mókucim mikor hazaért meg is kérdeztem tőle, hogy mi az a users manual?
Aztán közölte velem, hogy örül, hogy elolvastam hat nyelven a használati utasítást, de ha megkeresném magyarul, abból könnyebben megtanulhatom!
Azóta már sikerült eljutnom azokhoz a részekhez, amit az eladó úgyis megmutatott a boltban!
De nem baj, ha megírjátok a számotokat, majd visszahívlak Benneteket!
Addig, hogy időt nyerjek, itt az enyém:
06703444566… jah, csak nem ebben a sorrendben! Puszmusz!

Szőkenő naplója 13.

Lakásfelújításban vagyunk.
Elmentem hát körülnézni a legújabb barkácsáruházba, amit egy jedilovagról neveztek el.
Nem értem, a jediknek mi köze a barkácsoláshoz, de gondoltam, legalább az erő is velünk lesz, a munkák alatt.
Először megnéztem a katalógust, amit a postaládában találtam, és kivágtam belőle a dolgokat, amikre szükségünk lesz.
Kivágtam az egyik csinos munkásfiút is, de sajnos a vásárlás során kiderült, hogy munkásokat nem árulnak.
Kerestem azt a ragasztót, amit reklámoztak, hogy a plafonra, meg a falra is felragad vele a szék. Gondoltam, ha már átalakítás, legyen olyan a nappalim, mint senki másnak! De azt mondta az eladófiú, hogy ez nem praktikus, mert nehéz beleülni. (lehet, hogy a praktikus dolgokért a praktikerbe kellett volna mennem?)
Aztán vettem egy új zuhanyrózsát, (az a kedvenc virágom, főleg, ha a Mókucim nincsen otthon mert a régit már annyira nem élvezem, uncsi lett.
Vettem még egy új WC-deszkát. Tökjó, mert átláccó és szögesdrótot tettek bele. Ezt nem fogja szeretni a drágám, mert nem fogja látni, hogy le van-e hajtva, vagy sem, és ha olvasni megy oda, szúrni fogja, remélem.
Aztán akciós bambuszfüggönyt is vettem, bár nincsen buszunk, de majd felszereljük a tetőablakra.
Kinéztem magamnak egy jó kis könyvespolcot, amit haza akartam vinni, de sajnos csak lapraszerelt – vagy mi – volt.
De nem is értem, mi értelme van egy polcnak egy dobozban? A doboz is jó lenne a könyveknek, de akkor meg miért tesznek bele különféle deszkákat? Ha beleteszem a dobozba a könyvet, nem tudom hová tenni a polcokat.
A pénztáros ugyan azt mondta, hogy össze lehet rakni, van is benne haszn állati utasítás, meg imbuszkulcs! Na, de mit kezdjek én egy buszkulccsal?
Szóval az obiban csupa busz-alkatrész lehet kapni. Lehet, hogy kéne vennünk egy buszt?
A pénztárban a bankkártyámmal akartam fizetni, de valami nem stimmelt, a nem fogadta ez a jelszavamat, erre a srác azt mondta, hogy a kártyámmal valami grimbusz van! Áááá
Holnap visszamegyek, addig csinálunk majd valahogy pénzt, mert azt mondták, hogy készpénzzel is lehet fizetni a bankkártya helyett.
Szépen visszaraktam mindent a polcok mellé, majd obi felpakolja, ha már vele van az erő, és inkább átjöttem a Médiapiacba. Néztem tévéket, mindegyiken ugyanazt a filmet játszották, meg hallgattam zenéket, kivasaltam a hajam, megmasszíroztam a vállam, megszárítottam a körmöm, lehűtöttem az üdítőmet, és a kiállított gépen éppen írom a mai naplómat. Mindezt ingyen, itt legalább segítettek az eladók, otthon meg sosem tudom beletenni a dévédét a falravetítős tévébe, és csak feldühítem magam a Mókucin, mert a hűtőben mindig nyitva hagyja a villanyt.
Most pedig mennem kell, mert már annyit mosolyogtam a biztonsági őrre, meg rebegtettem a szempillámat, hogy attól félek, azt hiszi lopni akarok, vagy a kijáratnál kifizettetik velem a villanyszámlát, amit elhasználtam?

Szőkenő naplója 12.
Napok óta dilemmám van. Ez jobb mintha depis lennék, asszem.
Ismerkedtem a neten. Cseteltem pasikkal. Izgalmas volt.
Az egyik srácba majdnem bele is szerettem. Olyan édi volt.
Annyi dologban hasonlítottunk, hogy már majdnem lelkitársaság voltunk egymásnak.
Először is, kiderült, ő is a cseten akar ismerkedni, aztán meg hogy egyedül ül a számítósgépe mellett, mint én.
Neki is mobilinternete van és nekem is, aztán a gépén neki is ott vannak a betük, éppen egymás mellett, mint nekem. Ezt ki is próbáltuk, mindet végignéztük, a kú-tól az em-ig!
Neki is van kockásinge, mint nekem, és veszkócsizmája is van ám, meg kalapja is!
Jaj, olyan izgalmassá vált a dolog, hogy képet is küldtünk egymásnak, és ö is a kontroll cével másolja be, mint én! Már teljesen belelovagoltam magam a dologba, aztán találkozni is akart velem, és én is vele.
Meg is beszéltük a dolgot, és éppen erre a napra és időpontra gondoltunk.
De a találka nem jött össze, mert nem bírtunk elszakadni, és amikor nekem indulni kellett volna, ő még mindig a gép előtt ült, és én is maradtam! Így aztán maradtunk, mindenki éppen otthon!
És folytattuk a csetelést!
Aztán kitalálta, hogy az emesével kellene beszélgetni, én erre megsértődtem a féltékeny zöld szörnnyel hozakodtam elő.
De újra meggyőzött, hogy az emese az nem ám egy lány, nem is egy kerítésnő és nem is a bankos okos csaj a tévéből, hanem valami program, amivel ha beszélgetünk, akkor láthatjuk is egymást a kamerán át, amit a gépre kell rakni.
Ez olyan izgi, mert kamera érzékeny vagyok, de nem ám úgy, mint az algériások, hanem pozitiven. Szóval előkerestem a kamerádomat, és rácsatoltam a gépemre.
És akkor bekapcsolva láttam magam, és ő is engem. De én őt nem láttam, mert kiderült, neki nincsen kamerádja. Megkért, hogy szeretne megnézni engem, ahogy anyám szült, vagy hgy is mondta, szóval, hogy vegyek fel valami s**xis cuccot! Hirtelen eszembe jutott, hogy van egy neccharim, meg csipkés feketeneműm. (nem fehérnemű, mert fekete, ugyebár). Erre már olyanokat kezdett írni nekem, hogy teljesen csillagnak éreztem magamat. El is nevezett csillagomnak! Ragyogó este volt, vagyis lett volna....
Küldött magáról egy képet, amin kalapban volt, a feje alig láccott, de nagyon férfiasnak tűnt!
Hajnalig beszélgettünk, illetve írtunk egymásnak. Tanultam tőle új szavakat, hogy menőbb legyek a cseten, meg valami szmájlokat vagy fájlokat is, hogy az emomat, vagy mimet is ki tudjam fejezni. De most nem jutnak az eszembe.
Illetve tudok kacsintani, pontosvessző, kötőjel, zárójelbezárral, meg kitátani a számat: kettőspont, kötőjel nagydébetűvel. (na ezt majd kipróbálom, ha a fogorvosommal csetelek, és kéri hogy mondjam : á!)
A fiú egész este udvarolt, és ez nekem olyan jólesett. Megkért, hogy mutassam meg a cicimet is! Gondoltam, miért ne, úgysem látja senki, csak a kamera. És erre tuti nem fog a Mókucim sem haragudni, mert ugye ettől nem lehetek terhes ám!
Bekapcsoltam a zenét, és elkezdtem neki táncikálni, közben megittam egy üveg krémeses viszkit, ami még húsvétról maradt. A többire nem emlékszem..
Csak tegnap este óta fáj a fejem.
Mert hazajött a Mókucim a munkahelyéről, ami egy bárban van, és kaptam egy jó nagy pofontot. Aztán mikor elállt az orrom vére, elmesélte, hogy rossz kislány voltam, mert most a barátai meglátták, hogy a lakásunkban van plazmás tévé, meg mosogatógép, és a legdrágább bőrkanapé, amit lehet kapni.
Ezt nem értettem, de folytatta azután, amikor már a karom is fájt nagyon, - mert kicsavarta, - hogy látott engem a kivetítőn táncolni, ami tök dögös lett volna, csak éppen én nem tudtam, hogy a kollégája azonnal feltette a felvételt a tetubusra angolul. Szóval így jártam.
Megismerhettem a fájdalomküszöbömet, mert a magassarkúmban úgy átestem a fürdőszoba küszöbén, hogy a térdemről lejött a szolárium-színem! Most éppen lila!
Azt hiszem kimutattam a fogam fehérjét is, és holnap visszamegyek a mamámhoz!
Rá meg mosson a zanusszi-nyuszi! Kettőspont, kötőjel zárójelbezárva!
Csak most akkor nem tudom, hogy a srác akkor, akivel cseteltem ki is volt, sebaj, majd talán holnap segít emese megkeresni! Kettőspont, nagypé!

Szőke nő naplója 11.
Jön a hétvége, megint buli lesz!
Én meg persze készülők, előre, mint húsvétkor is tettem. Ektiviti parti lesz, és én nem szeretnék passziviti lenni. A szerencse, hogy mivel én leszek a vendéglátó, megvettem a társasjátékot, és ki is bontottam. Tele volt kártyákkal. Elárulom, hogy mivel nálunk szokás a maximálisnak lenni, ezért én a PROFI feliratosat vettem meg!
Tele van a doboz mindennel. Van benne egy karton-tábla, bábu, meg kártyák, és egy homokóra. A sárga bábu valószínűleg a szőke nő, ezért rá is írtam a nevemet, és kitettem az asztalra. A homokórát az oldalára fektettem, hogy lassabban peregjenek benne a szemek, és legyen időm megtanulni a kártyákon lévő szólásokat, mondásokat!
Aztán jó hangosan, hogy a szőke bábu megjegyezze, elkezdtem olvasni a kártyákat!
(most jöttem rá, hogy az én Mókucim sokkal butusabb nálam, mert az kártyáin csak rajzok meg képek vannak, tehát neki nem is kell tudni olvasni, ha kártyázni megy!)
Sok érdekességet olvastam, lássuk csak:
- VAK TYÚK IS TALÁL SZEMET!
Erről a szomszéd harisnya szemfelszedő néni jut az eszembe. Szegénynek jó erős szemüvege van, bár nem vak, ellenben felszedi mindet, ami leszaladt. Még azt is amelyiken a pasik szeme szaladt csak fel.
- A BAJ NEM JÁR EGYEDÜL!
Ez ma is igaz, mert most az új királyunk, vagy ki a csuda, a Bajnai Gordonka sem jár egyedül, mert mindig vele vannak a testőrei.
- CSUROG A NYÁLA VALAMI UTÁN.
Nekem is szokott utána csurogni a számból valami, de nem nyál…
- NEM LÉPHETSZ KÉTSZER UGYANABBA A FOLYÓBA!
Na, ez nem igaz! Mert én a Tiszába már sokszor beleléptem, meg fürödtem is benne!
- VALAMI NAGYON NYOMJA A BEGYÉT!
Jaj, tényleg, nekem is nyomja valami a bögyömet… ahha, a pusap melltartóm!
- ELMENT A JÓZAN ESZE.
Szerintem meg pont fordítva, mert a részegek esze szokott elmenni.
- HALVÁNY LILA GŐZÖM SINCS.
Hát én akárhányszor főzök, mindig csak fehér a gőze, ez tuti!
Sem halványsárga, sem halványzöld gőzöm nem volt, sem a spenót, sem a sárgarépafőzelék főzésekor! Na de minek is lenne lila gőze? A padlizsánnak?
- AZ EGYIK 19 A MÁSIK EGY HÍJÁN 20.
Ezt sajnos nem tudom, mert a Mókucimé 22!
- SÜKET, MINT AZ ÁGYU!
Hát igen, a múltkor az egri várban néztem az ágyukat, és egyiknek sem volt füle, tehát nyilván nem hallanak, ezért süketek, szerintem azért, hogy ne hallják, ha hangosan lőnek velük! Na de szemük sem volt, akkor meg hogy látnak el a célba?
- MAJD LESÜL A BŐR A KÉPÉRŐL!
Nekem egyszer lesült, de direkt. Mert a kozmetikus leégette, hogy fiatalodjon a bőröm az arcomon. Ehelyett meg jó foltos lett. Vagy nem erre a képre gondolt, hanem a festői képre? De azon meg miért volt bőr, ha egyszer vászonra festették???
- KIFOLYIK A PÉNZ AZ UJJAI KÖZÜL!
Na, ezt már nem értem. Az nem folyik, hiszen a forint kemény valuta, nem?
Vagy van olyan ország, ahol folyik a pénz?
- JÓ PAP HOLTIG TANUL!
Igen, ez igaz, mert láttam egyszer egy pap sírkövét, és az volt ráírva, hogy tanulmányait befejezte!
- CSAK UGY KATTOGNAK A FOGASKEREKEK A FEJÉBEN!
Na, még jó, hogy az enyémben nem, mert akkor olajozni kellene. A Mókuska szerint jobb, ha üres, mert még elhasználódna a sok gondolkozásban…
- AZT SEM TUDJA, HOGY ESZIK-E VAGY ISSZÁK!
Mit?
A végére írom a kedvencemet!
- TÖBB NAP, MINT KOLBÁSZ!
Hát, igen, sajnos, mert csak hetente kétszer van nálunk, mikor itthon van a kolbász gazdája!!!
Szóval felkészültem, remélem, nem bámulok majd a játék alatt, mint a bor meg a juh az új kapusra!