Új élet, új pasi, új frizura, új fodrász. Eljött a változások éve, gondoltam én is változok. Változnak a szelek. Hát, igen, már a szelek sem a régiek! Az egyik ilyen szél úgy összefújta a hajamat, hogy nem bírtam kibontani. Hazamentem, és bevettem egy görcsoldót, de az sem segített. Így kénytelen voltam elmenni a fodrászhoz. Az ajtó fölé ki volt írva, hogy hölgyfodrász. Hm. Bár én csak egy szőke liba vagyok, bementem szerencsét próbálni.
Bent egy pasi fogadott. Akkor már végképpen összezavarodtam, de szerencsére olyan magas hangja volt, hogy már nem is zavart, fiú-e vagy lány, ráadásul baromi meleg volt bent, így le is kellett ülnöm egy kicsit. Mondtam neki, hogy új frizurát szeretnék. Először elém tett egy festékpalettát, de mivel Ronda-color volt a neve, nem kértem belőle. Aztán meg egy Swarzkopf palettát mutatott, de abban sem bíztam, mert maradok a szőkénél, asszem.
Javasolt nekem a sráclány egy hajhosszabbítást, miután csak úgy tudta kibontani a hajamat, hogy levágta a bogokat róla. A hajhosszabbítást horgolással oldja meg, de baromi drága, ráadásul emlékeim szerint – mert nagymamám szép csipketerítőket horgolt – az most nem divat a fejen.
Volt az árlistán még göndörítés, de mivel az üzlettulajdonost nem Balázs vezetéknevűnek hívták, abban sem bíztam! Mert egyszer hallottam egy riporterben, hogy a Balázs Pali azt mondta, az ő göndör haját az édesapja csinálta.
Kértem, fessen nekem vízszintes csíkot, melírt a hajamba, mert mostanában azt láttam, az a divat. Tudjátok, sok nő jár úgy, hogy a haja töve másabb színű, mint a vége.
De ezt nem vállalta, azt mondta, az rossz fényt vetne rá, így maradtunk a mosásnál, mivel szerencsére nem láttam a sarokban mosógépet, úgyhogy reméltem kézzel mos a srác.
A végén pedig meggyőzött, hogy valami fazon is kell, ezért befőnöközte a hajamat.
Hát, azt hiszem, visszatérek a régi fodrászomhoz, mert oda csak bemegyek, aztán azt mondják, megjött a legbolondibb csaj, és szép szőkén megyek haza.
Ráadásul nem is fizetek annyit, mint ennél a macerás melegdauer csávónál!