Több mint egy éve kivették a vakbelemet, gondoltam elmesélem miként is történt.
Egy borús szombati délelőtt kezdődött az egész, ugyanis nekiálltam telehányni a lakás minden erre alkalmas berendezését. állandó jelleggel tömtem magamba a gyógyszereket, de pár perc múlva viszontláttam őket... Este új jelenségre lettem figyelmes, elkezdett fájni a jobb oldalam, és nem tudtam aludni a fájdalomtól. Másnap bevittek az ügyeletre.
Szépen becsoszogtam, és egy szabadnapos csiga tempójában felugrottam a vizsgálóasztalra. Na, az orvos nekiállt tapogatni, én meg üvölteni. Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára, mert még egyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél, erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. üvöltök. Vakbél. Be kell feküdnöm. Mondom végre. Feküdni. Délután kettőkor műtenek. Mondom jó.
Befekszem. Lefekszem. Jön egy nővér, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót. Mondom, hogy a fenébe ne, de injekciót. Hozza. Szúr. Elmúlik a fájdalom. Tudok aludni. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Papírok. Hány kiló. Mondom másfelet biztos. De tényleg. Hány éves. Anyja neve. Két példányban. Aláírom. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Altatóorvos. Kérdések. Hány kiló. Anyja neve. Allergia. Betegségek. Válaszolok. Két példanyban. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Rokonok. Hozták a cuccom. Lepakolnak. Beszélgetünk. Elmennek. Alszom.
Rázzák a vállam. Sebész. ő fog műteni. Viccelődik. Viccelődöm. Kérdez. Válaszolok. Tapogat. üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Később lesz a műtét. Nem jött meg az összes medikus, kérdezem. Nevet. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Fussak WC-re. Miért? Most műtik. De jó. Futok. Negyed óra. Visszafutok. Negyed óra. Vetkőzzek. Injekció. Feküdjek fel az asztalra. Szúr. Kibírom. Betakar semmivel. Elmegy. Fázom. Reszketek. Nem tudok aludni. Bámulom a plafont. Egy pók. Már nem él. Együtt érzek vele.
Jönnek. Bíztatnak. Ugorjak át a műtőasztalra. Mondom jó. átkúszok. Mosolyognak. én nem. Lekötnek. Kérdem féltek, hogy elszaladok? Nem válaszolnak. Altatnak. Jön a sebész. Még mindig viccelődik. Ez a századik műtét, egyszer már sikerülnie kell. Nevet. Jó neki. Kezd elmosódni a valóság. Kapok valami drogot. Alszom. Végre.

Felébredek. Beszéltem álmomban? Infúzió. Folyik ezerrel. Halvány emlékek. Alszom.
Reggel ébredek. Infúzió sehol. Reggeli? Nincs. Talán lesz ebéd.
Ebéd? Nincs majd vacsora.
Vacsora? Három szem keksz. Gyorsan befalom. Kinyalom a tányért. Morzsákra vadászom. A rohadt hangya. Engeded el! Korgó gyomorral alszom el.
Reggel van. Korán reggel. Egy nővér hoz valamit. Valami olajféle. Nincs jó szaga. Meg sem kóstolom. Előbb konzultálok az orvossal. Jön a vizit. Széklete van? Nincs, miből? Akkor ricinus. Ez itt? Az. Kérdem a dokit. Reggeli előtt vagy után. Előtte. Jó. Felhajtom. Rossz íze van. Romlott méz cukor nélkül. A vizit mosolyog. Valamit tudnak, amit én még nem. Hatás? Egyelőre semmi. Jön a reggeli. 5 szem keksz. Hatás semmi. Fél óra. Jönnek a gázok. Talán a himnuszt is el tudnám fingani, ha lenne hozzá kedvem. Jól érzem magam. A szobatársak nem. Jönnek a gázok. Opssssz... Ez nem gáz volt... futás.
Pár perc alatt kipattanok az ágyból. Rohanok a WC felé, útközben több lajhár és két csiga előz meg. Egyik kezem a jobb oldalamon, hogy ki ne follyanak a beleim. A másik kezem a seggemen, hogy ki ne follyon a... úristen! Nehogy foglalt legyen a WC... akkor végem. úristen! Hol a WC? Kérdezek. Folyosó végén balra, jobbra, egyenesen, balra, balra. Hűha, odaérek? Talán. Elértem. A folyosó végét. Esküdözök. Ki, mikor, miért igyon naponta öt liter ricinust. Odaérek. Benyitok. Szabad. Huuuuu... Ráülök. Ami a csövön kifér. Jön. Jön. Jön. áprilistól a mozikban. Nem hagyja abba. Jön. Elég legyen már! Jön. Jóóó! Elállt. Fordulok jobbra. Semmi. Balra. Semmi. Hátra. Semmi. Az ajtó. Semmi. Plafon. Semmi. Utolsó esély. Szomszéd fülke. Semmi. HOL A WC PAPíR? Nincs. Mi legyen? Az egész WC tele van. A fél seggem is. Kikémlelek. Senki. Akció! Lehúzom a WC-t. Letolt gatyával elevickélek a vizcsaphoz. Feltelepszem a mosdókagylóra. Lemosom, amit le kell. Most ne nyisson be senki. Sikerül félig meddig.
Szépen visszasétalok az ágyamba. Gondolom én. Félúton érzek valamit. Ne. Futás vissza. útközben kérek WC papírt. Majd hozzák. Jólvan, mondom. Visszaülök. Jön. Jön. Abbamarad. Várok a papírra. Ráérek. Várok. Senki nem jön. Ismét csap. Lemosom. Sétálok vissza. Elérek az ágyamig. Visszafekszem.
Hozzák az ebédet. tíz szem keksz. Vacsora. Diétás. öt szem keksz. Időnként versenyfutás a WC-re. Járókeretes bácsikák gyaláznak le. Hát igen. A technika. Papír nincs. Viszek zsepit. Rutinos versenyző vagyok. De még nem kell bedőlnöm ha kanyarodok.
Reggel vizit. Széklet van? Hajajjjj, sok is. Biztos? Biztos. De itt egy kis ricinus... NEM! Mosolyognak. Már értem.
Végre van időm szemlélődni a szobában. Betegtársak. Sorstársak. Csak én vagyok vakbéllel. Vicceket mesélnek. Röhögnek. Eltorzul arccal mosolygok. Közben a cérnák éppen megbeszélést tartanak, hogy kitartsanak-e.
Ebéd. Pár szem keksz. Vacsora. Valamilyen pép. Ránézésre bedarált kartonpapír két órán át főzve. Az íze egybevág a kinézetével. Azt mondják burgonyapüré. Ezek még nem láttak burgonyát. A püré sem. Ezek után legyen széklete az embernek.
Reggel kötéscsere. Gyönyörködöm a sebben. Az orvos is. A fájdalom is. Azt mondja szépen gyógyul. Mondom jó. Ebben maradunk. Mikor mehetek haza? Hamarosan. Jó. Good. Gut. Yee. Yeep.

751. nap: Fogvatartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

761. nap: Az egyik fogvatartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni. Annak érdekében, hogy undort és utálatot ébresszek hitvány és
gonosz fogvatartóimban még egyszer megpróbálok a székre hányni..... vagy esetleg inkább az ágyra.

762. nap: átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

765. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam..... Hmmm, nem egészen így terveztem.

768. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevu égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

771. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogvatartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

774. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg.... ő biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogvatartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de éééén tudok várni, az egész csak idő kérdése17

5:24

Na megint egy hülyékkel teli nap! Nem tudom, hogy létezik ennyi barom az utcákon. Mindegy ezt a napot is túlélem akár csak az eddigi 10 évben mindet. Ez vénasszony bármikor jövök erre ilyenkor, ez itt áll. Nem tudom hova mehet, de csak egy módon deríthetem ki. Ma végre megállok neki. Hogy örül, végre nem kell gyalogolnia a… hova is? Majd kiderül.

6:02

A temetőbe ment, hát hova máshova? Hogy hálálkodott, hogy megálltam. Meg is értem. Elvégre ez az utolsó lehetősége, hogy az éjjeli kísértésből nyugovóra térjen. Na még egy forduló és jönnek az iskolások.

6:54

Na itt vannak már. Sok neveletlen hülyegyerek, feltolakszik a buszra, és mindig ugyanoda ülnek. Képesek az ülésen is összeveszni. Le se ülnének, ha tudnák mi folyik itt este. Zajosak, hangosak és büdösek. Még szerencse, hogy egy nap csak kétszer kell őket elviselnem. Hopp itt a következő megálló. Na szívassuk őket, kicsit. Most mindenki bemutatja a bérletét. Persze mindenkiébe belekötök, itt ma reggel senki nem fogja jól érezni magát. Engem kivéve. Ezért vezetem én ezt a járatot. Nézd még neki áll feljebb. Pedig tényleg nehéz felismerni szemüveg nélkül. Még visszadumál! Na nem baj. Fogsz te még futni a busz után! Ez a megálló is tele van. Mi lesz itt a következő ötben? Asszem annyira van még a suli. Na már megint fut a busz után, ez a gyerek. Nem fogom megvárni, de neki ez csak akkor derül ki mikor majd orra előtt, bezárom az ajtót. Két legyet egy csapásra. A Mici néni majdnem összeszarta magát mikor rácsengettem.

7:37

Ezek valamit nagyon elrontottak az Ikarus gyárban. Még, hogy kétszáz férőhely. Ha itt nincsenek négyszázan akkor senki sincs.

7:52

Most pihenek kicsit, bedobom a hubit a Karesszal. Jani! Szólj a takarítóknak, hogy vakarják le az ajtóra tapadt utasokat.

8:14

Méghogy iszik vagy vezet! Ezek a rendőrök valamit nagyon elcsesztek. Na délig nyugi lesz, habár…sose lehet tudni. Miért integet ez a szemét? és, akkor megyek ki a buszsávból amikor akarok! Csak ti nem mehettek be oda! Hát a szemtelen k***a anyjukat. Mit hisznek magukról ezek?

11:43

Na végre, jön a kedvenc időszakom, délután négyig nincs megállás. Na jó sokan vannak a megállóban. A busz meg szinte üres. és mi lenne ha… csak egy gombnyomás. Most már nem kell megállnom, a 8-as itt nem áll meg. Mit integettek? Vegyetek szemüveget. Ha már a 6-ost és a 8-ast is keveritek, az már igazán nem az én bajom…

13:02

úristen már megint tele vagyok. Persze lassan vége a tanításnak. és jeleznek, én jó akarok lenni, és nem állok meg, erre jeleznek. Hát ezeknek segítsek én? De legalább sokan leszállnak. Ja hogy a többiek leférjenek. Ideje tovább menni. Halló! Szólnátok a Mentőknek, egy asszony rosszul lett! Nem tudom szerintem a csengő hangjától. Várj! Valamit pofázik az utas! Igen, mit parancsol? Hogy odazártam a bácsi lábát? Hát miért nem vigyáz jobban? Maga se gondolja, hogy útközben, kinyitom! Hogy álljak meg? Hja kérem a menetidőt tartani kell…

15:49

Lassan vége, komolyan mondom ezek az utasok semmit nem tudnak értékelni. Na végállomás megint. Hogy mit keres itt a nyolcas? Az már nem az én gondom. Rúgjátok ki a diszpécsert ő irányított ide.

19:56

Esti műszak. Veszélyes főleg így pénteken. Ezért van nálam ez a lakat. 10 után megint bezárom magam.

21:34

Na megjött az első páros. Igen kolléga a bérletet. Tudja mit? Magától ezt is elfogadom. Nem, nem azért mert együtt lőttük a ruszkikat donnál. Ejnye! Az az ülés mosva lett. Egyszer valamikor.

22:45

Még egy óra. úr Isten milyen alakok vannak itt. Mint ha a Star trek egyik űrhajóját vezetném. Habár az inkább ET-re hasonlít, így fekve. Phujj! Hányszor mondtam, hogy az éjjeli járatokra nem kell ablak. A takarítóknak is könnyebb lenne. Hopp, újabb megálló! Mi van néni, ezt komolyan tetszik gondolni? ( mit keres ez ilyenkor kint???). én oda nem ülnék le …bár ön tudja. úgy láttam az előző élőformából, hogy volt annak mindene. Igazi szafari. Blaha Lujza tér következik. Hogy ott lakik-e? Nem tudom, de tök mindegy ez csak jött, igazán nem tudom merre vagyunk. Hogy nem nyílik a fülke ajtó? Akkor jó. Pontosan ez volt a szándékom. (Mikor jönnek már az iskolások….!)

23:20

Utolsó megállók. Hát hiányozna, ha nem ezt csinálnám. Segíteni a sok emberen, egész nap lesni kívánságaikat. Minőségi szolgáltatást nyújtunk. Jani! Mosd má’ ki azt összhányt üléseket, holnap megint ezzel a szarral leszek egész nap! Hogy nincs már tisztítószer? Akkor legalább dörzsöld a huzatba. Köszi!

Na viszlát, hétfőn!


írta: Tajthy ákos

Szeptember 1.
Most naplót írok. Szerettem volna ideírni, hogy mikor kezdtem bele, de hiába kérdeztem már reggel óta az emberektől, hogy hány óra van, mindig mindenki mást mondott! úgyhogy csak annyit mondhatok, hogy a sárga színű kör nemrég lement és felment az ezüst színű.

Szeptember 2.
Bár hétfő van, jól telt a napom. Egész reggel egy jó viccen röhögtem. A Béla mesélte pénteken. Kicsit fáradt voltam, mert tegnap videót néztünk. Már eleve későn kezdtünk bele, mert tök sokáig tartott összeszedni 19 embert, mert a filmre rá volt írva, hogy 18 alatt nem ajánlott.

Szeptember 4.
Ma vezetni tanultam. Amikor beültem az autóba nagyon ideges lettem, mivel ott három pedál volt, nekem meg csak két lábam van.
Ma kiderült, hogy terhes vagyok. Ikreket várok. Ezt onnan tudom, hogy vettem két terhességi tesztet és mind a kettő pozitív lett. Nem is olyan gáz a terhességi teszt, azt hittem nehezebb kérdések lesznek.

Szeptember 11.
Ma a férjem otthon hagyta a mobilját. Felhívtam őt, de csak a hangposta jelentkezett. Hagytam neki üzenetet, hogy jöjjön haza a mobiljáért. A mai nap csupa bosszúság ért. Egyrészt 3 órát várakoztam a mozgólépcsőn, mert áramszünet volt a plázában. Aztán amikor a főnök hívott, nem tudtam bemenni. Ugyanis ki volt írva az ajtóra, hogy ,,HúZNI". én mondtam is, hogy ,,húúú", de az ajtó nem nyílt ki.

Szeptember 25.
Ma kaptam ajándékba két vasgolyót, de az egyik elveszett, a másikat elrontottam. Sajnos a kifestőmet már kifestettem, de a férjem adott egy lapot, aminek a két oldalára rá volt írva, hogy ,,FORDíTS". Ezzel elment a délután.

Szeptember 30.
Ma akartam venni egy miniszoknyát, de az eladó közölte, hogy az egy öv.
Megkérdezte az egyik ismerősöm, hogy:
- Mennyi az évi fizetése?
- Sajnos, nem ismerek semmilyen évit.

Október 1.
Már egy hónapja írom a naplómat. Gyötör a kíváncsiság, hogy vajon érdekli-e az embereket egy szöszi naplója. Amíg ez kiderül, addig elkezdem kiszínezni a vadiúj kifestőmet. Mindenkit puszil:
Szöszi17