Augusztus 30.

Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd csak összedobjuk valahogy. öcsém hegedűművész. A helyi AFéSZ "Rózsafa" étteremben működő, ifjabb Kodály Zoltánról elnevezett vonósnégyes vezetője. én ugyanott vagyok a ruhatárban belső ellenőr.

Szeptember 1.
Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14 méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen kincset ásott el. így aztán 3 nap alatt elkészült a ház alapja.

Szeptember 22.
A ház már alá van pincézve, viszont a Tűzépről napokkal ezelőtt nagy mennyiségű tégla tűnt el. Azért a biztonság kedvéért ráírtuk a mi tégláinkra, hogy "Fizetve".

Október 1.
A ház már áll. Az ácsok is remekül dolgoztak, de a belső munkák még hátravannak. Ma este eldöntjük, hogy ki és mit fog nekünk felajánlani a házhoz. Ez azért szép tőlük, sírva is fakadtunk.

Október 5.
öcsémmel úgy döntöttünk, hogy vendégségbe megyünk. De nem volt otthon senki. Ezt nem hiszem el! Mondtam öcsémnek, hogy adjon egy pofont. úgy megütött, hogy tokostul kivittem az ajtót. Haza is hoztuk.

Október 8.
Az öcskössel körülnéztünk a környéken. Délután fele megszomjaztam. Be is csöngettem az egyik házba. Azt mondták a függöny mögül, hogy igyak a kerti csapból. A csap nehezen működött, ezért hazahoztam. A 30 méteres vízvezetékkel együtt. Otthon vettem csak észre, hogy a vezeték végén bojler is van. Viszont a bojlerhez egy kád is tartozott, amiben egy gyönyörű nő fürdött. Ennek furcsa módon a feleségem örült a legjobban. Holnap az asszonyt orvoshoz viszem.

Október 10.
Az éjjel nagy vihar tombolt. De akkora, hogy a szomszéd összes cserepét a mi tetőnkre fújta át. éppen illett rá.

Október 12.
Tegnap megünnepeltük, hogy eddig saját erőnkből hoztuk össze a házat. Egy étteremben mulattunk. Az öcskös úgy berúgott, hogy padlót fogott. Azt is hazahoztuk.

Október 20.
Nagyon szép kovácsoltvas kaput láttunk. Becsöngettem. Kiszóltak: szabad! Haza is hoztuk.

Október 24.
Unokabátyám, Kálmán bolondul a téli sportokért. A minap fölvett egy hátizsákot, fejére sísapkát húzott, és kezében egy jégcsákánnyal betoppant az OTP-be, ahol magához kérette az egész bevételt. Legutóbb Sopronkőhidáról írt levelet, melyben közölte velünk, hogy itt áll Európa Kapujában, de sajnos belülről. Kért babakrémet, hajolajat, bőrápoló kenőcsöt és szemceruzát. Kár, hogy benn van, mert nagyon hiányzik az építkezésnél. Főként a keze.

Január 4.
öcsém Balatonföldváron sétálgatott az egyik villa szobájában. Egyszer csak előugrott egy kutya, és megkergette, mire ő fejest ugrott a medencébe. A medence tele volt száraz falevéllel. A fejestől az öcsém 10 centivel rövidebb lett. Most behúzott nyakkal közlekedik, és ettől úgy néz ki, mint egy teknősbéka. Az esettől olyan dühös lett, hogy hazahozta a medencét. Hogy eltüntesse a nyomokat, megette a kutyát. így mindenki jól járt, és a káposzta is megmaradt.

Január 7.
Hatalmas dörrenésre ébredtünk. Valaki a kerítésen keresztül bedobott 6 db komplett ablakot. De az is lehet, hogy maguktól repültek be, mert az ablakoknak 2 szárnya volt.

Január 11.
Találtunk egy megbízható villanyszerelőt, aki a mi fogyasztásunkat rá tudja kötni a szomszéd villanyórájára. Most neki pörög. Kész főnyeremény.

Február 15.
Lakásügyben a szerveknél annyit kilincseltem, hogy mindegyik a kezemben maradt. így aztán lassan összeállt a ház. öcsém újabb oldalról mutatkozott be. Este fölment a tetőre, és hegedülni kezdett. Nem tudtam, hogy más ág is becsatlakozott a családfánkba.

Február 16.
Este becsöngetett a jó szomszéd. áthozta a Satelit antennáját és a nagyképernyős Sony Televízióját. Azt mondta: Használják egészséggel! A bíróságon ezt a tényt tagadta.

öcsém késő este jött haza egy komplett hálószobabútorral. Azt mondta, hogy az utcán találta, és biztos valaki véletlenül húzta ki a zsebéből, a zsebkendőjével együtt. Csak neki lehet ilyen szerencséje!

Február 25.
öcsém részt vett egy délutáni futóversenyen. ő szaladt elöl, hóna alatt egy padlószőnyeggel. Az áruház dolgozói csúnyán lemaradtak. Azért mit tesz az állandó edzés!

Február 26.
Megtartottuk a házavatót. A társaság jól érezte magát. A vendégek éjfél felé távoztak. Kora reggel vettük észre, hogy hiányzik a bejárati ajtó, 70 méter elektromos vezeték, 12 kapcsoló, a WC csésze, 7 négyzetméter válaszfal és a cserépkályha. Utoljára a sógoromék mentek el. Lehet, hogy ők is építkeznek? De nincs baj, mert holnap mi is házavatóra megyünk!
17

2006. VI. 3.
Jocó az imént írt egy e-mailt, hogy este egy szenzációs meglepetéssel vár otthon. úgy látszik, nem felejtette el az első randink két éves évfordulóját. Nagyon izgulok, már alig várom, hogy vége legyen a napnak.
úgy imádom az én mackókámat!

2006. VI. 4.
A "szenzációs" meglepetés nem sikerült túlságosan fényesen. Jocó örömtől csillogó szemekkel várt otthon, és egy büszke apa meghatott mosolyával mutatta meg az új, nagyképernyős, sztereó, hiper-szuper tévénket. Amikor
felvetettem neki, hogy ugyan minek kellett nekünk új tévé, amikor egyrészt a régi is tökéletesen működik, másrészt úgyis csak hébe-hóba nézzük, akkor valami foci világbajnokságot kezdett emlegetni. Az évfordulóról persze szó sem volt. Illetve addig nem volt szó, amíg én fel nem emlegettem némi
nyafogás kíséretében - ekkor sűrű bocsánatkérések közepette elvitt vacsorázni. Végül is elnéztem neki ezt a kis malőrt, és ha nagy tévé kell neki, hát legyen nagy tévé.

2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán
félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt néha átjönnének meccset nézni.Természetesen nem. Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.

2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy a feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta.
Szerintem túlaggódja ezt a vébé-ügyet.

2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitomeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.

2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendő tegnap áginál aludtam, bár sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szetköpködött szotyihéj, szőnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz
jó!" - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a figyelmességet." - jött a válasz.
Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.

2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban, b., miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, c., miért kell
megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a
nadrághoz, mikor úgyse látszik, b., miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen, és c., én azt se tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam őket meccset nézni. Higgadtan a tudomásukra hoztam, hogy tőrőlmetszett bunkók egytől egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte őket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.

2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált obégatás élénk hatása alatt ma délelőtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t, és át is
küldtem Jocónak. ő csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyo nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.

2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a Villamos Művek 1 hónapos, a kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után szünteti be a szolgaltatást, így a szükséges lépések megtételéről (pl. csekkek "elvesztése") letettem.
Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.

2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetőlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci
a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé.
A visszahívást tárgytalannak itéltem.

2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a többiek meg "Me-hi-kó! Me-hi-kó!" kántálással kísérték.
Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek!

2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásan, akkor s**xésNewYork plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvű hizásnak annyi az esélye, mint annak, hogy Togo továbbjut a G csoportból. Visszavágtam egy "micsoda egy p*raszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.

2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszédasszonyunkkal a
lépcsőházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám;" - kezdte, és tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem
dicsekvésképpen mondom", esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a "fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a
papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bővült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást, mert úgy ránkhívja a rendőrséget, mint a pinty. Bíztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.

2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szőrén-szálán eltűnt. A lelkes szurkológárda serény és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel - ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a keresett műszer a fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse, hogy Taki, - aki egyebként az arcfestése alapján a németeknek szurkol - civilben műszerész, é fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel kivívva magának az Este Hőse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.

2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hűtőszekrény előtt Jocóval. én jégkrémért mentem, ő sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. átöleltem, bátoritólag megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" -
szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni" - biztattam. "Hát, igen, de akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belőle a zokogás.
Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettől egy kicsit jobb lett.

2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!

2006. VII. 3.
én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a nappaliig hallható hangerővel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal
visszafordult, a pizzafutár pedig mondta, hogy köszöni szépen a lehetőséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidőre, úgyhogy legyek szíves mégis előkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen okozója.

2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.

2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazamenni.

2006. VII. 8.
Kettő. Ezek megvesztek. áginál alszom.

2006. VII. 9.
Egy.

2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntő izgalmában ugyan leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelőre tisztázatlan okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnéző mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy
tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már értem. Nagyon örült.17

Üdvözöljük! Ön a szocializmus egyik csúcstermékét választotta vásárlásakor, de kérjük, ne keseredjen el emiatt! Megpróbáljuk bizonyítani, hogy nem volt rossz döntés (még ha vért is izzadunk közben).

A Lada 1200as jármű nagyon hasonlít olasz rokonához, a Fiat 1200as típushoz - távolról alkonyatban. Közelebbről véve azonban máris feltűnnek a markáns különbségek. A Lada járművünk különös ismertető jele, hogy egy elektromos trafóházból lett kivágva az autó. Ezt a karosszériának, mind formája, mind anyaga jól mutatja. Valószínűleg ezt kompenzálandó, akarták a tulajt kompenzálni, mikor sportos motort építettek az autóba (ezúton kérve elnézést az európai, valamint egyesült államokbeli autó gyáraktól a jelző használata miatt). Nos a motor jobban bőg, mint három forma 1-es autó, és hatása sem marad el a bőgésnek, pöfög is (egyesek szerint tud száguldani is, bár ezt mások cáfolják). Az autót további extrákkal látták el, úgy, mint négy darab kerék, és egy motor, tipikus kocka lámpa, amely azonban tökéletesen világít. Mivel ezek felépítése - első ránézésre - nem tér el egy korszerű autóétól, így ismertetésüktől most eltekintünk. Az autót a gyárunk többféle színezéssel gyártja attól függően, hogy milyen néprétegnek készül.
1. Bordó: Nyugdíjas taxisoknak javasoljuk
2..Bilikék: Egyszerű vidéki családok
3. Fehér: 40-es tanárok
4. Okker sárga: nyugdíjazott üzemvezetők
Bármilyen további - egyesek szerint emberi - színezésben felmerülő Ladáért, a gyárunk semmilyen felelősséget nem vállal! A Ladák vitathatatlan előnye még a hatalmas csomagtartója. Tervezésükkor, még gondoltak az innen-onnan időként előbukkanó szajrékra, (Hűtőgép, 2 láda diszperzit, 1 raklap tégla, Orion képcsöves TV stb) amit valahol haza kellett szállítani, ínségesebb időkre. Ma e miatt a funkció miatt, egyedül már csak kisebbségi polgártársainknak tudjuk ajánlani, hasonló célból.

Miután részletesen sikerült bemutatnunk a Ladát, néhány szó a használatáról. A Lada gépjárműveket a T54-es tankokat előállító gyárban fejlesztették, ezért nincs mit meglepődni, ha fogyasztásuk a Borsod Volán Rt. heti benzinfogyasztását kóstálja, ez mondhatni természetes. Az autó széria tartozéka egy bólogató kutya (szigorúan a hátsó ablakban!), egy VIDEOTON márkájú rádió valamint négy hasonló márkájú hangfal. Ebből az első kettő gyárilag lett recsegősre hangolva. Itt jegyezzük meg, hogy amennyiben a hátsó hangfalak véletlenül működnének, haladéktalanul jelezze, mert ez esetben a kollégát, aki felelős ezért azonnal elbocsátjuk!


Az autóba beülve tapasztalni fogjuk, hogy a Lada mérnökei mindenkire és mindenre gondoltak. Vegyük például a szivargyújtót. Nem is az a csoda, hogy van ilyen az autóban -bár el kell ismerni már ez is kedves volt tőlük. A Lada szivargyújtója bekapcsolás után öt perccel kilő hátra a hátsó ülésbe. ám aggodalomra semmi ok. A hátsó ülés középen olyan kényelmetlen, hogy úgysem ül oda senki (ha mégis akkor meg is érdemli, amit kap), és a huzat is azért készült műszálból, hogy az újdonsült tulajdonosnak ne fájjon a feje a szép plüss huzat miatt. Az autóban klíma berendezés is van természetesen. Télen hideg van, nyáron meleg van benne, sőt ha esik az eső kint---akkor a Ladában is. Mondhatjuk tehát, hogy nagyszerűen alkalmazkodik az időjárási viszonyokhoz (amúgy motorja is, de erről majd később)

Mivel a Lada, vezetése - egy kis polskival ellentétben mondjuk - akár átlagosnak is mondható, ezért annak ismertetésétől most eltekintünk.

Ami mindenképpen egy Lada 1200 javára írható fel - s tegyük hozzá, kevés ilyen dolog van - az nem más, mint az a tény, hogy a tervezők egy minden körülmények között működő autót terveztek. Az autó minden időjárási körülményben tökéletesen megfeleljen, és ennek eleget is tesz. Csak minden második évben rohad szét a téli útsó miatt az alváz, ami nagy haladás például a Moszkvicshoz képest! Nagy előnye viszont a bomba biztos motor! Az Lada motorja úgy lett tervezve, hogy akár ékszíj, hűtővíz és fagyálló nélkül tudjon létezni. A kivitelezés tökéletesen sikerült, hiszen az autót még akkor is hajtja a motor, mikor már fél órája intenzíven lángokban áll..

A kocsi tisztántartása egyszerű, mivel a Ladának nincsenek nagy igényei. Egyszerűen csak leöntjük vízzel, és körömkefével megsúroljuk. Más autónál valószínűleg hajunkat tépnénk, ha valaki ilyet tenne, azonban a Ladánál nem adtak ilyen apróságra, itt nem fényeztek. A bádoglemezeket lekenték diszperzittel háromszor, és kész. Ettől kapta amúgy jellegzetes matt színét.

Elmondhatjuk tehát, hogy ha Ladát vásárolunk, boldogan élünk, míg meg nem halunk, kivétel Niva esetén, de az egy másik történet!

írta: Tajthy ákos

üdvözöljük! A busz mellyel ön utazik a szocialista ipar remekműve. A tegnap a ma és a holnap busza. Azonban biztonságos használatát sokan nem ismerik, mi sem. így általános ismertetővel kell beérniük.

A méretére jellemző, hogy nagyobb egy szemetes konténernél, és kisebb, mint egy négyemeletes panelház. Formájára jellemző akár csak a kispolskira a cseppforma, vagyis cseppet sem hasonlít a korszerű autóbuszokra. A busz alakja áramvonalas, különösen mikor nekimegy a transzformátor háznak. A busz tele van extrákkal. Itt van rögtön a négy kerék (Deluxe modellek esetén a középső, meghajtott kerekeket is megkapják). Aztán legnagyobb extrája, a karosszéria. Ezt úgy szerelik össze, ahogy akarják, de vigyázat, csak egy kombinációban nem esik szét indulás után. A mai modern világban ahány közlekedési cég, annyi design szín. épp ezért a gyár nem foglalkozott a színezéssel, minden autóbuszt egyöntetűen rozsdaszínre színezünk. A busz talán legfontosabb tartozéka a motor, mely a busz közepén helyezkedik el, elvileg (gyakorlatilag, a busz alatt).

Miután felismertük, hogy egy Ikarus 280-al van dolgunk, őrizzük meg hidegvérünket és szálljunk be. Ha ön sofőr, akkor most rátérünk a busz vezetésének problémájára, EZT A RéSZT SAJáT éRDEKüKBEN CSAK A SOFőRöK OLVASSáK EL!

ülj be az ülésbe. Magad előtt sok egyforma zöld gombot fogsz látni. Ezek közül néhány az ajtót nyitja, mások a lámpát kapcsolják fel, a többit senki sem tudja mire való. Egyesek szerint van olyan gomb, amivel az index működik, amire szükséged nem lesz, hisz vonat nem jön, a többi nem ellenség. Egy másikkal a hangszórókba mondhatnánk a megállókat, ám ezt a gombot szintén akár ki is szerelhetjük, használni nem fogjuk úgysem. ám ez csak találgatás, amire neked szükséged lesz, a mindennapokban, az a gáz, fék, kormány és ajtónyitók.

Térjünk rá a vezetés kényes műveletére. Magad előtt a traktor abroncs méretű korong, a kormány (deluxe modellek esetén servo, de itt jegyezzük meg, hogy servo nélkül képtelenség a buszt elvezetni). Most keressünk a kormány alatt egy lyukat és dugjuk be a kulcsot. Aztán menjünk vissza diszpécserhez és kérjük el a kulcsot. üljünk vissza, a székbe, és kedvesen mosolyogjunk rá a túloldali megállóban várakozó utasokra. Nem kell megijedni, rád várnak. Szóval be kéne indítani a buszt. Miután rájöttünk, hogy a jegykezelővel nem lehet beindítani a buszt, ráadásul, az nem is a kormány alatt van, hanem mögötted, keress egy másik lyukat, ezúttal már valóban a kormány alatt (itt jegyezzük meg, hogy a szerelőakna nyílását nem fogadjuk el, hiába van mellette lyuk, meg az a lyuk amúgy sem lett odatervezve, csak kirohadt.). Szóval dugjuk a kulcsot a helyére (egyszer csak sikerül) és induljunk el. Mikor beröffent a motor, nem kell megijedni, nem hiba, ha nem halk búgást hallunk, az Ikarus motort a Rába gyártotta (ők meg az IFA-nál tanultak). Induljunk el. Azaz, hogy próbáljunk meg. Elsőre nem fog menni, de ne adjuk fel. Harmadik alkalom után beletörhet a kulcs, de probléma egy szál sem. Ha ön deluxe modellt vezet, akkor van pótkulcs. Ha nem, akkor így járt. Miután a lakatos megjavította, és a karbantartó beindította a buszt, álljunk be a megállóba. A jéggé fagyott utasok már nem lesznek dühösek. ügyeljen arra, hogy a fűtést kapcsolja be (természetesen deluxe modellben van csak fűtés). Hanyag mozdulattal nyissuk, ki az ajtókat, és türelmetlenül kopogjunk a műszerfalon, majd öt másodperc után csengessünk. Itt jegyezzük meg, hogy a buszon alapfelszerelés a hangos csengő, ám a deluxe modelleknél különkérésre élezett ajtókat is beszerelhetünk izgalmassá téve ezzel a felszállás utolsó másodperceit. A busz természetesen úgy készült, hogy a sofőr minden igényét, -beleértve a szórakozást is - kielégítse. A buszban lengéscsillapító nincs, így apró öröm lehet, amint a kanyarokban gyakorlatilag megszűnik a gravitáció, és mindenki repül.

Az autóbuszon kipörgésgátló is van, melyet nemes egyszerűséggel, úgy hívunk, hogy Ikarus motor, így nem kell félnünk, a busz bármely évszak bármely féle útviszonyán képes lerobbanni, árokba borulni, sőt akár mozogni is (bár ezt egyesek cáfolják).

A busz formatervezése is tökéletes, mindenben alkalmazkodik a sofőrök igényeihez. Az Ikarus Z80 méretei tekintélyparancsolók, nem kell félned a kereszteződésekben akkor sem, ha a lámpa sárgán villog. Csak csapd ki a busz kedves orrát, s meglátod senki nem lesz olyan elvetemült, hogy eléd guruljon. A busz sok karbantartást nem igényel. Az Ikarus Z80-ba automatikus meghibásodásjelző van beszerelve, aminek köszönhetően az elromlott alkatrész azonnal kirohad a helyéről, és akkor már tudjuk, ezt cserélni kell. A tisztántartása egyszerű. Esténként a műszak végén poroljuk le róla a Trabantokat, Suzukikat, Daewookat, Daciákat stb. Tanács: évente egyszer a szmogot is kaparjuk le spachlival. Csak a reklámozók kedvéért.


Tájékoztató utasoknak:


Kérjük saját érdekében, olvassa végig az alábbi tájékoztatót.
1. Fel- és leszállás esetén legyen gyors, a sofőr nem mindig tudja szabályozni az ajtók nyílását és záródását.
2. Ha felszállt a buszra foglaljon helyet, amennyiben mód van rá. (Itt jegyezzük meg, hogy ha ötvennél többször van egymásutánban helye a buszon, kérjük, jelezze a gyárnak, hogy az esetleges hibát kiküszöböljük).
3. Persze nem, muszáj leülni de ebben az esetben már nem a mi felelősségünk az ön élete.
4. Mondjuk amúgy sem.
5. Kérjük, ne ijedjen meg, ha a kapaszkodó a kezében marad, ez (majdnem) normális dolog. A rúd, ami a kezében marad, amúgy sok minden másra jó tömegközlekedés közben. Agyon verhetjük, aki beszól, használhatjuk a jelzésnél (Már a csuklótól elérjük vele a négyes ajtó jelzőjét), de akár esetleges megürülő helyet is foglalhatunk vele, azon a módon, hogy az üres helyre dobjuk, a rudat egy hanyag mozdulattal.


Néhány szó a busz luxus szolgáltatásairól:
- Az Ikarus oldalán egy vékony furnérlemezt találunk. Ezt a 90-es évek óta alapból úgy gyártjuk, hogy automatice kiszakítsa a kötött pulóvereket, blézereket megkímélve ezzel a vandálok fáradságos munkáját.
- Az alumínium csík ugyanezt a célt szolgálja.
- A buszban elektromos ablaknyitó nincs, azonban az ablakokat így sem te irányítod. (Pl a szél, vagy az útviszonyok)
- Mindenképp luxuscikk a jegylyukasztó, a deluxe modellekben beépített ellenőr is van minden ajtónál.
- Az ablakok eredeti üvegutánzat műanyagból készültek. A Deluxe modellben kérésre már alapból belekarcoljuk, hogy szeretlek Saci, de akár mattra is csiszoljuk.


Reméljük kielégítő a tájékoztató, használják egészséggel!

Köszönjük, hogy ezt a Magyar Terméket választotta!

írta: Tajthy ákos