Válogatás a londoni metróvezetők hangszóróba bemondott közleményeiből

"Högyeim és Uraim! Elnézésüket kérem a késedelemért. Tudom, mindenki szeretne mielőbb hazaérni. Hacsak nem az én ex-feleségemmel házasodtak össze, mert akkor biztos, hogy inkább átszállnának a következő megállóban, és ellenkező irányba mennének tovább."

"A szerelvény sajnos késik, mert megbetegedett a kalauz, nem tudja megkülönböztetni a könyökét a hátától. Ha további információkhoz jutok, tájékoztatom önöket."

"Kedves Utasok! A jó hírt vagy a rosszat mondjam először? A jó az, hogy pénteken volt a születésnapom, és egy jót buliztam. A rossz hír pedig, hogy Stratford és East Ham között meghibásodott valami, így nem megyünk a végállomásig."

"Hölgyeim és Uraim! Elnézésüket kérjük a késésért, de a Viktória állomásnál biztonsági ellenőrzés folyik, ezért sajnos egy darabig itt kell várakoznunk. Addig is töltsük el az időt kellemesen. Akkor rajta, mindenki együtt, hogy: "Tíz zöld üveg..."!

"Kéregetők vannak a szerelvényen. Kérem önöket, hogy ne bátorítsák őket. Hogyha van felesleges aprópénzük, inkább fordítsák egyéb jótékony célra, vagy adják ide nekem."

Az egyik metróvonalon egy különösen meleg napon a vezető a következőt mondta be, nyugat-indiai tájszólással: "Kérem, szálljanak be a szaunába, Hölgyeim és Uraim! Sajnos, törölközővel nem szolgálhatunk!"

"Kérem, szíveskedjenek észrevenni, hogy a sípoló hang azt jelzi, hogy az ajtók záródnak. Nem azt, hogy dobják magukat vagy a táskájukat az ajtóba!"

"Nem tudunk elindulni, mert valami idióta berakta a kezét az ajtónyílásba!"

"Felhívom a figyelmüket, hogy a kocsikban tilos a dohányzás! Ha pedig valaki jointot szív, akkor az lenne becsületes, hogy körbeadja a többi utasnak is!"11