Két hete volt a 45. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami
fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt,
nemhogy Isten éltessen. A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen
hagytam őket. úton az irodába már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Janet, a titkárnőm felállt és így szólt: Isten éltesse
sokáig, főnök! Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egy
valaki nem felejtett el! Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Janet bekopogott az
ajtómon és azt
mondta:
- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten! Nem a
szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy
egy kicsit magunk lehessünk. Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a
kiváló ételekkel. A visszaúton Janet azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk
vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét! így
felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit és
kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát. Egy idő után Janet így szólt:
- Ha önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a
hálóba, azonnal itt vagyok. Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy
születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a
közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.
és én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kívül semmi nem volt
rajtam!

A frankfurti repülőtér német légiforgalmi irányítói kissé kimértek; elvárják tőled nemcsak azt, hogy tudd hol van a gépállóhelyed, hanem azt is, hogy tudd, hogyan juthatsz el oda; de a világért sem segítenének.

így szórakoztató volt hallani a következő beszélgetést a frankfurti földi irányítás és egy British Airways 747-es (Speedbird) között. Speedbird:
"Jó reggelt, Frankfurt, Speedbird 206 készen áll."
Föld: "Guten morgen, guruljon a kapujához."
... A BA 747-es kigurul a fő gurulóútra, és megáll.
Föld: "Speedbird, tudja, hogy merre megy?!"
Speedbird: "Várjon, föld, most keresem a kaput."
Föld (tipikus német türelemmel): "Speedbird, még sohasem volt Frankfurtban ezelőtt?!"
Speedbird (hűvösen): "De igen, 1944-ben, de akkor nem szálltam le.."

A lány megkérte barátját, hogy péntek este menjen át és vacsorázzon vele és a szüleivel. A lány bejelentette a fiúnak, hogy ezután a nagy esemény után oda szeretné adni a szüzességét. Nos, a fiú el volt kápráztatva, de mivel még ő is szűz volt, ezért elment a patikába, hogy óvszert szerezzen. A patikus egy órán keresztül magyarázott a fiúnak, elmondott mindent, amit a kondomokról és a s**xről tudnia kell. A patikus a végén megkérdezte, hogy mennyi 'védőfelszerelést' kér; 3, 10 db-osat vagy családi csomagot. A srác ragaszkodott a családi mennyiséghez, mert azt gondolta nagyon el lesz foglalva, hiszen ez lesz neki az első, stb. Azon a bizonyos estén a fiú elment a lány szüleinek házába és a lány nyitott ajtót, aki így köszöntötte: Oh, annyira izgatott vagyok, hogy a szüleimmel találkozol, na gyere már be!
A fiú bement és leült az asztalhoz, ahol a lány szülei mar helyet foglaltak. A fiú gyorsan felajánlotta, hogy elmondja az áldást, és lehajtotta a fejét.
Percek teltek el, a fiú meg mindig imádkozott a fejet lehajtva. 10 perc múlva a fiú meg mindig nem mozdult. Végül, 20 perc után a lány odahajolt hozzá, mivel a fiú meg mindig asztalra borított arccal ült, és a lány így szólt:
- Nem is gondoltam volna, hogy ennyire vallásos vagy.
Erre a fiú hozzáfordult és visszasúgta:
- Én pedig nem is gondoltam volna, hogy az apád patikus!

Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat. A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk!
Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne.
így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:
"Kedves Anya!
Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni. "
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:
"Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a lánnyal, de azt sem mondom, hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat.
Anyád"