Nobel-díjak hülyeség kategóriában




A 13. alkalommal kiosztott elismeréssel azokat a teljesítményeket jutalmazza az AIR szórakoztató-tudományos magazin, amelyeket "nem lehet vagy nem kellene megismételni".

Nobel-díjat halála után nem kaphat senki, az idei békedíjat azonban egy halott embernek ítélte oda a bizottság. Lal Biharit azért a küzdelméért jutalmazták, amelyet 18 éve folytat a hatóságokkal, hogy bebizonyítsa: él és virul. Az indiai férfit 1976-ban nyilvánították halottnak. Ehhez nem kellett más, mint némi készpénz, amely családja tagjaitól a helyi földhivatalhoz vándorolt annak érdekében, hogy földje - már örökség formájában - ugyanezekhez a rokonokhoz kerüljön. Bihari a díjkiosztón sajnos nem tudott jelen lenni. Az őt hivatalosan halottnak tekintő indiai hatóságok még adtak neki útlevelet, az amerikai kormány azonban megtagadta tőle a beutazóvízumot. "Egy halálból visszatérő ember azért több segítségre számíthatna" - kommentálta Marc Abrahams, az IgNobel szervezője.

Az idei mérnöki díj nyertesei nem dicsekedhetnek hasonló "visszatéréssel". John Paul Stappnak és Edward A. Murphynek be kell érnie a halhatatlansággal. Az ugyancsak díjazott George Nicholsszal együtt 1949-ben ők voltak a szellemi atyjai az elmúlt hónapok számítógépes vírusait és gigantikus áramszüneteit elnézve máig aktuális axiómának: "Ami elromolhat, az el is romlik."

A Murphy-törvények igazságában senki sem kételkedik, egy másik díjazott kutatás eredménye azonban megkérdőjelezhető. A stockholmi egyetem kutatócsoportja arra jött rá: a csirkék jobban kedvelik a szép embereket. A Human Nature című szaklapban közölt kísérletük döbbenetes eredményt hozott: a csirkék ugyanazokat a nőket pécézték ki maguknak, mint a kontrollcsoport egyetemista tagjai. Az nem derült ki, hogy a svéd kutatók ebből a férfiak vagy a baromfik értelmi szintjével kapcsolatban vontak le messzemenő következtetéseket.

A tudatlanság idei bajnokai
Műszaki tudományok: John Paul Stapp, Edward A. Murphy, George Nichols azért az alapelvért, amely szerint "ami elromolhat, az el is romlik".
Fizika: Jack Harvey, John Culvenor, Warren Payne, Steve Cowley, Michael Lawrance, David Stuart, Robyn Williams ausztrál kutatók a "Birkák különbözô felületeken történő húzásához szükséges erők elemzése" címmel publikált tanulmányukért.
Pszichológia: Gian Vittorio Caprara és Claudio Barbaranelli, a római és Philip Zimbardo, a Stanford Egyetem kutatója "A politikusok egyedülállóan egyszerű személyiségek" című munkájukért.
Kémia: Jukio Hirose, aki Kanazava városában azt kutatta, vajon miért nem szállnak galambok egy bronzszobor tetejére.
Irodalom: John Trinkaus, egy New York-i üzleti iskola professzora, a mindennapi élet anomáliáiról szóló adatok gyűjtéséért.
Közgazdaság: Karl Schwärzler és Liechtenstein népe, akik lehetővé tették, hogy az egész országot ki lehessen bérelni különböző céges és családi rendezvényekre.
Interdiszciplináris kutatások: Stefano Ghirlanda, Liselotte Jansson és Magnus Enquist, a Stockholmi Egyetem kutatói, akik bebizonyították, hogy a csirkék jobban kedvelik a szép embereket.
Biológia: C. W. Moeliker, a rotterdami természettudományi múzeum munkatársa, aki első ízben írta le, hogy egy vadkacsa azonos nemű, halott fajtársával létesített s**xuális kapcsolatot.
Béke: Lal Bihari indiai férfi, aki 18 éve próbálja bizonyítani, hogy életben van.
Orvostudomány: Eleanor Maguire, David Gadian, Ingrid Johnsrude, Catriona Good, John Ashburner, Richard Frackowiak és Christopher Frith, a Londoni Egyetem kutatói, akik bebizonyították, hogy a londoni taxisofőrök agya jóval fejlettebb, mint utasaiké.