A főnök íróasztalán áll egy fotó, amin két aranyos óvodás gyerek mosolyog. A titkárnő ahányszor bejön a szobába, mindig ránéz a képre, egyszer aztán meg is jegyzi:
- Kicsi korban még minden gyerek olyan édes! De főnök, a maga gyerekei már kamaszok, miért nem rak ki róluk egy újabb fényképet?
- Azért, mert ha ezt nézem egész nap, és utána hazamegyek, könnyebben kibírom, hogy ne üssem agyon őket!

A főkönyvelő kétségbeesett arccal állít be a főnökéhez:
- Főnök úr, nem tudok a lánya nélkül élni!
- Csak semmi túlzás! - szól a főnök.
- Egyáltalán nem túlzás! Pontosan kiszámítottam.

Az új múzeumi teremőr első munkanapja után jelentést tesz az igazgatónak:
- Direktor úr, igazán elégedett lehet velem. Ma sikerült eladnom egy Chagallt meg egy Rembrandtot.

- Mióta dolgozik a vállalatunknál?
- Öt éve, igazgató úr.
- És mi tetszk a legjobban nálunk?
- A titkárnője.

Kovács József földhivatali ügyintező egyik nap félfogadási időben (mert
akkor úgyis ráér) elhatározza, hogy rendet rak a szobájában álló nagy
szekrényben. Talál egy régi poros lámpát. Viccből megdörzsöli és így szól:
- Kérek egy jéghideg sört!
Hirtelen ott terem az asztalán a sör. Túl a döbbeneten ezután már sokkal
nagyobb kívánsággal folytatja:
- Vigyél egy fantasztikus szigetre, ahol gyönyörű és odaadó nők vesznek
körül!
Így is történik.
- Ez ám a jó élet. Bárcsak ne kelljen soha többé dolgoznom! - mondja.
Erre visszakerül az íróasztalához, a földhivatalba...

Egy nap diktálás közben a titkárnő észrevette, hogy a főnöke nadrágjának cipzárja lecsúszott. Mikor kiment a szobából, még visszaszólt:
- Főnök úr, nyitva a barakkajtó!
A főnök először nem vette a lapot, de később rájött, hogy a cipzárjáról volt szó. Úgy gondolta, viccesre veszi a figurát, és behívta a titkárnőt az irodájába.
- Kisasszony! Amikor reggel észrevette, hogy nyitva a barakkajtó, látta a kommandóst is?
- Sajnos nem, uram - válaszolja a titkárnő. Én csak egy szegény hadirokkantat láttam, ahogy két homokzsákon üldögélt.