Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- János - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...

A mai világnak megváltozottak a munka jelképei.
Régen a sarló és a kalapács a munkát és az erőt jelképezte ma ezek a jelképek megváltoztak fagyira és galambra, mert ha nem tudsz nyalni megtanulhatsz repülni.

A főszerkesztő titkára egy levelet mutat:
- Uram, a szaharai tudósítónk megint vízhiányról panaszkodik.
- Ugyan, hiszen állandóan ezt a nótát fújja!
- Igen, de most az egyszer komolynak látszik a dolog, mert a bélyeget biztosítótűvel erősítette a borítékra!

A fényképészetbe betér egy matektanár:
-Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni.
-9x13?
-117! Miért?

-Hogyan beszél egy műszaki rajzoló??
-Nagy vonalakban!

Főnök az egyik fiatal alkalmazotthoz:
- Goran, hiszel a halál utáni életben?
- Nem.
- Akkor felvilágosítalak, hogy a nagymamád, akinek a temetésére szabadnapot kaptál, itt járt, és utánad érdeklődött!