Kovács József földhivatali ügyintező egyik nap félfogadási időben (mert
akkor úgyis ráér) elhatározza, hogy rendet rak a szobájában álló nagy
szekrényben. Talál egy régi poros lámpát. Viccből megdörzsöli és így szól:
- Kérek egy jéghideg sört!
Hirtelen ott terem az asztalán a sör. Túl a döbbeneten ezután már sokkal
nagyobb kívánsággal folytatja:
- Vigyél egy fantasztikus szigetre, ahol gyönyörű és odaadó nők vesznek
körül!
Így is történik.
- Ez ám a jó élet. Bárcsak ne kelljen soha többé dolgoznom! - mondja.
Erre visszakerül az íróasztalához, a földhivatalba...