Néhány hónappal ezelőtt a CIA-nál üresedés volt egy merénylői állásra. Igen nehéz egy ilyen beosztásra megfelelő embert találni, és a jelentkezőknek jó néhány teszten és ellenőrzésen kell átesni, mielőtt egyáltalán szóba kerülhetnek, mint jelöltek. Miután néhány jelentkezőt leellenőriztek, gyakorlatoztattak és leteszteltek, két férfira és egy nőre szűkítették le a jelentkezők körét, de csak egy emberre volt szükségük. Elérkezett az utolsó próbatétel napja, ahol végre kiderül majd, ki kapja meg a titkos állást. A CIA emberei, akik a tesztet vezették, egy hatalmas fémajtóhoz vezették az egyik férfit, és adtak neki egy pisztolyt.
- Tudnunk kell, hogy követi az utasításokat, függetlenül a körülményektől - magyarazták. - Ebben a szobában ott ül egy széken a felesége. Fogja ezt a fegyvert, és ölje meg!
A férfi döbbenten nézett rájuk:
- Ezt nem mondhatják komolyan! Soha nem tudnám lelőni a feleségem!
- Nos - mondta a CIA egyik embere -, maga egyértelműen nem a megfelelő ember erre a munkára. így aztán odaviszik a másik férfit az ajtóhoz, és odanyújtják neki a fegyvert.
- Tudnunk kell, hogy függetlenül a körülményektől követi az utasításainkat - magyarázták a második embernek. - Odabent ott ül egy széken a felesége. Fogja ezt a pisztolyt, és ölje meg!
A második férfi kissé megdöbbent ezek hallatán, de azért magához vette a fegyvert, és bement a szobába. Teljes csend volt úgy 5 percig, majd kinyílt az ajtó.
- Megpróbáltam, de egyszerűen nem tudtam meghúzni a ravaszt és lelőni a feleségem. Azt hiszem nem én vagyok a maguk embere.
- Valóban nem - felelt a CIA egyik embere. - Maga nem alkalmas erre az állásra. Vigye csak haza a feleségét. Most már csak a nő volt hátra. őt is odavezetik a nagy fémajtóhoz, és odanyújtják neki a pisztolyt.
- Biztosan tudnunk kell, hogy függetlenül a körülményektől, követni fogja az utasításainkat. Ez az utolsó teszt. Odabent ott ül egy széken a férje. Fogja ezt a fegyvert, és ölje meg.
A nő elvette a fegyvert, és benyitott a szobába. Amint becsukódott az ajtó, a CIA emberei vad fegyverropogást hallottak. összesen 13 lövést. Aztán elszabadult a pokol a szobában. Sikoltozást, verekedést hallottak és dörömbölő hangokat a falakon. Ez jónéhány percig ment így, aztán hirtelen csend lett. Az ajtó lassan kinyílt, és ott állt előttük a nő. Letörölte az izzadságot a homlokáról, és így szólt:
- Hé fiúk, nem mondták, hogy a pisztolyban vaktöltények vannak! A székkel kellett agyonvernem az átkozottat!

Amerikai iskola, a tanítónő feladja a házi feladatot: másnapra mindenki gyűjtsön egy tanulságos történetet a családja történetéből. Másnap:
- No, kis Jack, milyen tanulságos eset történt a ti családotokban?
- Egyszer vittünk egy nagy kosárban tojást a vásárra, de leesett az egyik kerék, a kosár kiborult, és az összes tojás összetört.
- és mi ebből a tanulság?
- Nem szabad az összes tojást egy kosárban tartani!
- Nagyon jó. Hát te, kicsi Jane?
- Egyszer vittünk egy nagy kannában tejet a vásárra, de megbotlott a ló, a kanna kiborult, és az összes tej kifolyt.
- és mi ebből a tanulság?
- Nem szabad az összes tejet egy nagy kannában tartani!
- Nagyon jó. Hát te, kicsi Joe?<"Arial">
- Bob bácsikám zöldsapkás volt Vietnamban, és egy nap a vietkongok lelőtték a helikopterét. Nem volt semmi, csak egy üveg whisky, egy géppuska, és egy dzsungelkés. Miközben zuhant a helikopter, megitta a whiskyt, nehogy kárba menjen, ha becsapódáskor eltörik az üveg. Amikor kikászálódott a roncsok közül, látta, hogy száz vietkong vette körül. Hatvanat lekaszált a géppuskával, de elfogyott a tölténye. Harmincat megolt a macsettával, de az aztán kicsorbult. A maradék tizet kénytelen volt puszta kézzel megfojtani.
- Jézusom, kicsi Joe, mi lehet ebből a szörnyűségből a tanulság?
- Ne b**ztasd Bob bácsit, ha részeg!

Egy pasi sztorija:
"Egyik este meghívtak a fiúk bulizni. Mondtam a feleségemnek, hogy éjfélre otthon vagyok, de tutira.
Az órák csak teltek, a sörök meg könnyedén gurultak lefelé. úgy fél 3 felé - sík részegen - elindultam hazafelé. éppen az ajtóban állok, mikor az óra hármat kakukkol. Gondoltam, a feleségem még a végén felébred, és kakukkoltam még kilencet.
Nagyon büszke voltam, hogy ilyen frappánsan kivágtam magam, megmenekülve egy esetleges veszekedéstől.
Másnap reggel feleségem kérdezte, mikor értem haza. Mondtam neki, hogy 12-kor. Nem is kérdezősködött tovább. Na, mondom, ezt megúsztam.
Kb. 5 perc múlva megjegyezte, hogy kéne venni egy új kakukkosórát. Kérdem:
- Miért?
- Nos azért, mert tegnap éjjel hármat kakukkolt, majd azt mondta: "A francba!" Kakukkolt még hármat, megköszörülte a torkát, kakukkolt még négyet, elkezdett vihogni, kakukkolt kettőt, és fingott egy jót...

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra va1ó, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni es a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus":
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!