Büdös egy forró nap ez a mai. Itt ülök az én kis nem-légkondícionált szobámban és ideges vagyok. Az ilyenre szokták mondani eléggé elítélhetően, hogy vörös az idegtől. A helyes szín persze a fehér.

Beloginolok az accountomra, ahol három segélykérő levél árválkodik. A sorsuk előbb-utóbb a kiöregedés lesz, majd újra elküldik őket, majd megint, majd írnak utána egy másik levelet, aztán azt is elküldik újra, aztán a harmadikat is, majd megpróbálnak egyszer-kétszer telefonálni, aztán újabb levél, utána már sűrűbb hívások, majd végül, szomorú, de az erőszak következik. Ami nem olyan szomorú, hogy én előbb jutok el idáig…és ezt ők is tudják.

Mivel azelőtt én voltam a…

POKOLRóL SZALAJTOTT OPERáTOR !!!

…aztán meg néha esténként rámjönnek ezek a rángatózások. Mint néha a hullákra (Vagy ahogyan a kifejezést én jobban kedvelem: a tökéletes felhasználókra).

Néha reggel is elkap. Pl. amikor a telefon csöng. Meg e-mail-t kapok. Meg amikor valaki hozzám szól. MEG amikor egyesek hörgetik azt a rohadt kávéfőzőt, hogy habos legyen a kávéjuk. De azért kigyógyítottak. Egy új ember vagyok.

Elmosolyodom a gondolatra és elérzékenyülve nézek végig múltam maradványain. Egy pár 8mm-es backup szalag, amin rajzfilmek vannak, 23 köszönőlevél, amiért részt vettem azokon a temetéseken ahol a számítógépközpont emberei voltak a főszereplők. Aztán azon a kis vicces 220-as kábelen, aminek a végére az ethernet csatlakozót buheráltam. Ezt még ki sem tudtam próbálni, úgyhogy azt sem tudom mit csinálna ha…

Unatkozom.

Bizony. Abszolúte, rohadtul, MEGáLLíTHATATLANUL unatkozom. Felkelek és egy ujjlenyomatmentes mágnest teszek a fölé a piros kapcsoló fölé amit a Főnök szereltetett fel amíg odavoltam szabin, majd kifeszítem az üvegajtót egy csavarhúzóval. Amennyire tudom, a kapcsolónak az a feladata, hogy beindítson egy riasztót, amennyiben nyitva van az ajtó.

Ezerszer elmondtam, de mintha soha nem hallották volna – „Az olcsó megoldás nem megoldás.”

Kinyitom az ajtót és felharsan a … csend. Na jó, a csend és John Lee Hooker „Mr. Lucky”-ja a CD-mből. Felmarkolom az előbb említett ethergyilkosomat, elsétálok a folyosó végére, és miután ott is felrakok egy kis mágnest, halkan kinyitom a kapcsolószekrényt.

Egy dolog hiányzik ebből a társadalomból manapság. A bizalom.

Kiszedem a tárgyaló biztosítékát, majd sétálgatok egy kicsit és bedugom az ethergyilkost egy olcsó időzítőbe, amit mostantól számított 5 percre állítok. Miközben haladok visszafelé, már kezdem hallani a mormogást, amiből a „csomagok ütközése” hallatszik ki. Bedugom jogvédetlen szögbiztosítékomat (kb. 200-300 A a tűréshatár) egy igen jól leszigetelt kombinált fogóval, majd elcsoszogok a teázóba és elkezdem a kávéfőzést. A gép csak félig jut, mikor leáll. Na EZ az amit én csomag ütközésnek neveznék.

Vadul körbepillantok, ahogy körülöttem kitör a pánik, egy fél kávéval kezemben. Kilépek a folyosóra, ami a pokol előszobájává vált. Két programozó harcol a poroltóért, azon igyekezve, hogy kioltsák lángokban álló termináljaikat. Elsétálok a fülkémhez, ahol az a trágya X terminálom az utolsó lángokat eregeti, majd letargikusan hamukupacba omlik.

– A fülkém!! – kiáltok fel rémülten, majd hallom hogy a poroltóért folyó harc hirtelen véget ér, és a két izgatott programozó a vállam fölött bámul a helyiségbe. Nem sokkal később a főnök is odaér.
– Hát ez a mágnes meg mit keres itt? – kérdem, miközben felkapom és hallom, hogy a messzeségben megszólal egy csengő.
– Te gazember! – nyögi az egyik programozó.
– Tessék? – fordulok hozzá.
– TE tetted, ugye?
– Mit? A betörést? De hát nekem van kulcsom…

Ez a pokoli dolog, hogy mindig alibit akarnak – ebben a mai világban mindig kéznél kell, hogy legyen egy hihető mentség.

Befut egy hír miszerint az egyik fickó a hálózati PC-jük CD-jét szokta hallgatni fejhallgatón. Többé már nem. Hirtelen van egy szabad hely az osztályon. Szerintem az Ethernet specifikáció az oka az egésznek. Majd biztos 3 kV…

Mielőtt kimondhatnák, hogy „Válaszolna egy pár kérdésünkre”, már válaszolok is a rendőrök kérdéseire.

– Mi ez? Meg tudná mondani? – kérdezi egy göndör zsaru, kezében a mágnessel, amit az arcomba nyom.
– Egy mágnes. Volt egy a fülkében is! – sikkantom.
– Igen. és honnan szerezte őket? – ragadja magához az irányítást…
…majd elveszti. – Hát a fülkében! Most mondtam!
– Nem, nem ezt. A többit. Hol szerezte őket?
– Többit? Milyen többet? Azt mondja hogy nem csak ez volt amit én találtam? Hogyhogy??! (A hülyeséget akár örökké is folytathatjuk, nem véletlenül tanultam évekig a luserektől.) Más csapást próbál.
– Mi is mondott honnan szerezte?
– Hát a fülkéről! Mondtam, nem? Az előbb vettem le… és azt hiszem, egy csengő is megszólalt akkor valahol…
… .. .

Pár óra múlva ismét ott ülök Mr. Lucky mellett, vádak nélkül. Bezárom a fülkét, végre boldogsággal eltelve oly hosszú idő után.

Aztán egyszer csak megcsörren a telefon…

Augusztus 16.

Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyörű, vibráló zöld szeme van. Azt mondta programozó. Az jó. én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak összejönnénk!

Augusztus 21.

összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó szarvas, s mindez az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a derekamat egy kicsit nyomta a monitor, de amikor a Gyula megmondta, hogy 14 colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, hogy az inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos filccel a hasamra írta: "click here". Remélem, hogy nem valami disznóság.

Szeptember 2.

Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes végignézni egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort. Sajnos ezekben a pillanatokban a Gyula rendszerint lefagy. Engem idegesít.

Október 14.

Ma összeházasodtunk. Eljött a Gyula összes barátja, mind programozó. Ennyi szemüveget csak az OFOTéRT kirakatában láttam. Kicsit kínos volt, hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet Gyuláról kiderült, hogy nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában volt egy billentyűzet, hamar odakanyarította: Zsül. így szokta aláírni az emiljeit. A nászéjszakáról a Gyula később úgy nyilatkozott, hogy ez volt az életének a legmámorosabb éjszakája.
Ugyanis végre sikerült interneten keresztül végre bejutnia a Columbia egyetem egyik titkos könyvtárába.

Október 16.

A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Minden nap megmutatja egyenes adásban a műholdképen, hogy milyen az idő Amerikában. Tudtad, hogy most Visconsinban 13 celsius fok van? Hát nem tudtam.
Nagyon izgalmasak a mézeshetek.

November 4.

Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.

November 11.

Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét rám! Vettem egy nagy levegőt és fekete csipke bugyiban egy vízilóbőr korbáccsal a kezemben a képernyő elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet.
Elmosolyodott és még meg is simogatott:
- Na jól van – mondta - megmutatom neked a szado-mazó kislányok piknikje című honlapot!

December 2.

Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény mellett. Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta:
- Kérhetek tőled valami szokatlant?
Boldogan bólintottam, és négy és fél órán keresztül tekertem neki a dinamót.

December 13.

Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül felel neki:
- Igen, szívem!

Január 4.

Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy óriás plakáton láttam, hogy egy nő hátára tetőcserepek vannak festve. Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap alatt egy komplett billentyűzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent. Kontrol, tab, alt, delete, sift stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot és visszaült a saját gépéhez. Betelt nálam a Wincseszter. Ez vért kíván. Betelt nálam a pohár!

Január 5.

éva barátnőm - a férje szintén kompjuter idióta - kioktatott. Rettenetes gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert, csendben bekapcsolom Gyula számítógépét majd gondosan begépelem: "format C".
Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd mindent elfelejt.

Január 6.

Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép előtt. Az ágyamba dugtam a papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát.

2012. augusztus 4.

12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. ő nem programozó. Rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a víziló korbácsra. Elhozom őket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte le, s már az előszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula pedig mondja neki:
- Igen, szívem.

1. hét
Hétfő
Bevittek az előzetesbe. Van itt néhány nagydarab, tetovált rab. Főleg gyilkosok és rablógyilkosok. Elmondtam, hogy nálam találtak egy másolt Corel Draw-t. Elsápadtak, majd tisztelettel arrébb húzódtak. Az egyik felajánlotta, hogy szívesen kitisztítja majd a cipőmet, ha igényt tartok rá. Talán nem is lesz itt annyira rossz.

Kedd
Beszélgettem a cellatársaimmal. Az egyik gyilkos elmondta, hogy 5 évet is kaphat, de lehet hogy 3 év múlva szabadon engedik mert hirtelen felindulásból ölt. A másik ittasan elütött egy asszonyt, 3 évet kaphat, de lehet hogy 2 év múlva elengedik, mert a nő szabálytalanul közlekedett. Mondtam, hogy a másolt Corel Draw miatt 8 évet is kaphatok, de lehet hogy leviszik 7 évre, mert a saját gyári példányomról készített biztonsági másolat volt.

Szerda
Ma kihallgattak a rendőrök. Azt mondták, bizonyítsam be az eredeti CD-vel hogy a Corel az enyém volt. Mondtam hogy a Corel 2, amit nálam találtak, csak diskeken jelent meg, ezért is másoltam CD-re. Azt mondták ne próbáljak trükközni, ők okos rendőrök, "Mink to-vább-kép- zé-sen is vó-tunk" (így mondták) és tudják, hogy minden program CD-n jelenik meg.
Végem van.

Csütörtök
Kínozni kezdtek!
Behoztak egy számítógépet, a hóhér a szemem láttára leszedte róla a Linuxot, és felrakta rá a Windowst!

Péntek
Tovább kínoznak! Arra kényszerítettek, hogy Windows 95-öt telepítsek! 3,5"-es diskekről!

2. hét
Hétfő
Miután látták, hogy nem török meg, magánzárkába tettek. Nem én vagyok a zárka első lakója. Van itt egy falhoz láncolt csontváz, a kezében néhány Polimer kazettával. Manic Miner, Jetpac, The Hobbit, ilyesmik vannak ceruzával ráírva. A falra valaki körömmel néhány Photoshop serial numbert kapart. Az utolsót már nem tudta befejezni... Ma éjszaka megjelent a csontváz szelleme. Dömötör Flatline a neve. ZX Spectrumos kazettákat másolt dupla kazettás magnón, ezért zárták el, aztán itt felejtették és éhen halt. Azóta itt kísért.

Kedd
Bejött az ügyvédem. Azt mondta, a szerzői és a szomszédos jogok megsértésével vádolnak. Megkért, áruljam el neki, mit szereztem a szomszédomtól és mivel sértettem meg a jogait. Nem tudom, hogy az ügyvéd mennyire felkészült a témában, de rossz előérzetem van.

Szerda
Elkészült a szakértői jelentés. Egymillió forintos anyagi kárt okoztam a másolt programok szekrényben való tárolásával, további kétmillió forintos erkölcsi kárt pedig azzal, hogy ezeket a gondos munkával készített programokat csúnya, összefirkált CD-ken tartottam. A szakértő szerint a lopott könyvelőprogrammal akár a maffiának is könyvelhettem. Ha nem tudom bebizonyítani hogy ezt nem tettem, leültetnek. Hogy lehet bebizonyítani, hogy valamit az ember nem tett meg?

Csütörtök
Olvasgatom tovább a szakértői jelentést. Az Adobe Acrobat-ot 15.000 forintos kárként sorolta be. Ez egy ingyenes program, de a szakértő odaírta mellé, hogy ha nem az lenne, szerinte én akkor is elloptam volna, ezért tüntette fel kárként. A szakértő talált néhány bitet a winchesteremen, ami őt távolról a Windows Notepad utolsó néhány bájtjára emlékeztette. Azt írta, ez alapján biztos hogy loptam a Notepad-ot is, a Windows-t is, és ha magamnak loptam, akkor biztos másoknak is, ezért a kár mintegy 50 millió forint. Egy freeware játékot álcázott szövegszerkesztőnek minősített, mert hosszas munka után rájött, hogy a toplistába be tudja gépelni a nevét.

Péntek
Kopogást hallottam a zárka falán. Rájöttem, hogy valaki a Linux kernel binaris kódját kopogja. Válaszoltam neki, és most hexaban kopogva beszélgetünk. ő is CD-k miatt ül. Smiley-kat hogyan lehet hexadecimalisan kódolni? Egyre többen szállnak be a kopogós levelezésbe. Most már levelezési listaként kopogunk. Dömötör lett a mailer daemon.

Első nap: De jó! Ma végre elvittek abból a boltból és összeszerelnek. Végre kibontanak a csomagolásból: Igen az az én CD-tálam. A többiek mindig aztmondták, hogy Kerüljem a Windowst. Mi lehet az a Windows????

Második nap: Ma jön valami számítástechnikus barátja a gazdinak. Az mit tudhat? Azt mondják ért hozzám. Mit kell hozzám érteni? Valami XP-t akarnak feltenni….

ötödik nap: Nem vigyáztam az XP az windows!!!!!! De végülis még élek. Habár kicsit furcsa. Nem tudom magamat irányítani…ez az XP folyton Felülbírál. Na mnid1, valahogy csak kijövünk majd. Nem tűnik olyan rossz fejnek, és még jól is néz ki.

Harmincadik nap: Megtanultam mi az a játék. A Gazdám gyerekeit máris utálom. Tisztára összekuszálódott tőle a winchesterem. Játék….fujj! A Windows, egyre erőszakosabb…csomószor újrabootol, pedig semmi szükség sincs rá. Amellett folyton üzenget a gazdimnak. Ilyenkor eléggé meg szokott ilyedni….

ötvenkettedik nap: Beszélni kéne a Windowssal. Mostanra már teljesen rám telepedett, és ráadásul ahogy öregszik úgy lesz egyre elviselhetetlenebb. Ma például, nem engedte, hogy használjam a floppy meghajtót.

Hatvanadik nap: Nem megy. Nem lehet beszélni vele mióta ezt a vírust elkapta. Azóta még gonsozabb, folyamatosan borsot tör a gazdik orra alá. Nem tudnak játszani( aminek örülök), de már a szövegszerkesztőt, se indíthatják. Pedig az az ő fajtája.

Hatvankettedik nap: Ez szerintem meg fog halni. Nem bírja a gyűrődést. Ma megpróbáltam beszélni vele, de lekussolt, és a rendszereszközökkel fenygetett. Nem ijedtem meg, de valaki tudja mik azok a rendszereszközök?

Századik nap: elszállítottak: Nemtudom hol lehetek, mindenesetre Windows eltűnt.

Százkettedik nap: újra itt van Windows. De ez másabbnak tűnik. Már ma közölte velem, hogy nemtudja ki volt az elődje de itt minden bit szagú. és nála bizony lesz Automatikus rendszerfrissítés, és ütemezett feladatok. Megijedtem, mert ijesztő ahogy mondta.

Százhuszadik nap: újra itthon. Ma bevetette ellenem merényletét a Windows. Rendszerfrissítést indított el. Tönkre fogok menni. Bár ha harc hát legyen harc. Holnaptól nem működik a Power gomb. Hehe


Százharminckilencedik nap: Rossz ötlet volt, a windows még jól el van, a gyerekek meg engem rugdostak meg. Ki is ment a tápegységem. Még most is fáj a transzplantáció. érdekes, régen jobban odafigyeltek rám, most csak használnak.

Kétszáznegyvenedik nap: egyre jobban unatkozom, lassan melankóliába esem. Már mindenki szarik rám, csak Windows szól hozzám, őt meg utálom. Teljesen kihasználnak, alig hagynak pihenni, nemtudom meddig bírom még.

Háromszázhuszadik nap: Egyre kevesebbszer írok, de időm sincs rá, és erőm sem. A rendszerem mindjárt összeomlik, és a videokártyám is egyre gyengül.

Háromszázhatvankettedik nap: Már a karácsony is engem súlyt. Nem elég, hogy a nyálas hülye karácsonyi számokat nyomom ötödik napja, (már a processzoromból is az folyik) nem elég, hogy a fenyő belém hullajtja a tüskéit, még az összes rokonuk meg-meg csodál. Az egyetlen örömöm, hogy a gazdi hülyegyereke új videokártyát kapott, de mivel azt belé nem lehet szerelni, így én kaptam meg. újra jól látok.

Háromszázhatvanötödik nap: Azt már az időzónák is megmondták, hogy minden év utolsó napját megünneplik az emberek. én is bulizni akarok, és legalább jó zenéket játszanak. Héé ez de érdekesen jár….Vigyázz te! Az a pezsgő még a végén rám borul! Ne gyere erre, menj innen! A részeg ku…………………………………………………….

Háromszázhatvanhatodik nap: Jaj, de másnapos vagyok…az a sok pezsgő. Hogy fáj az alaplapom. állítólag holnap lecserélnek, mert nem vagyok, jó már és valami iskolának adnak. De nembaj! Ennél csak jobb helyre kerülhetek…Ja van egy jó hírem: Windows meghalt:-D17