-Mi az: hosszú, kemény és csak a férfiaknak van?
-Katonaság.

A laktanyában kolerajárvány tör ki. A vezetőség elrendeli, hogy figyeljék a mellékhelységet. Egyik éjszaka Kovács közlegényt felverik az álmából:
-Azonnal jöjjön velünk, mert maga kolerás!
-Honnan veszik?
-Megfigyeltük, hogy tizenegyszer ment egymás után a mellékhelységbe.
-Az igaz, de tízszer foglalt volt.

Két katona nagy ládát cipel a falu végén. Odamegy hozzájuk egy vénasszony és megkérdezi tőlük:
-Mi van ebben a ládában?
-Az hadititok!
-De azért látom, hogy jó nehéz lehet!
-Hát persze! Tele van rakétával.

-Na, maguk ketten kimennek az erdőbe és vágnak egy akkora tuskót, mint én vagyok! -parancsolja az őrmester. Félóra múlva jön vissza a két katona és jelentik:
-Őrmester úrnak alázatosan jelentjük, akkorát nem találtunk...

- Hányszor volt már ugrása? -kérdezi a parancsnok az újonctól.
- Jelentem, egyszer, hadnagy úr.
- Ezt nem értem! A jelentkezési lapjára huszonöt ugrást jegyeztek fel!
- Ez csak részben igaz, hadnagy úr. Magamtól csak egyszer ugrottam, a többi esetben kidobtak a gépből.

Az őrmester az újoncok közé hajított egy fenyőtobozt.
-Gránát! -ordította el magát.
A kiskatonák azonnal hasra vágták magukat.
-Gyáva férgek -mondta megvetően az őrmester. -Egy sincs maguk között, aki a gránátra vetné magát, hogy megmentse a többiek életét?
Később az őrmester megint elhajított egy fenyőtobozt.
-Gránát!
Most mindenki a "gránátra" vetette magát, kivéve Kisst.
-Maga miért áll ott? -kérdezte az őrmester.
-Uram, valakinek életben kell maradnia, hogy jelenthesse az esetet!