Egy orosz katona átkiált a kínai határon:
- Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem!
Átmegy százezer kínai, verekedés, csend...
Fél óra múlva az orosz harcos újra kiált:
- Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem!
Ismét átmegy százezer kínai, megint verekedés, majd csend...
Fél óra múlva újra hangzik a kiáltás:
- Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem!
Már menne megint százezer kínai, de a domb mögül előmászik egy összevert, de még élő kínai:
- Vigyázzatok fiúk! Csapda! Ketten vannak!

Az erdei út szélén egy fiatalasszony megállít egy lovaskocsit:
- Bátyám, elvinne-e Kolozsvárra?
- El bizony, ugorjon csak fel!
Mennek tovább, egyszercsak megszólal a kocsis:
- A héten már maga a harmadik várandós asszony, akit Kolozsvárra viszek!
- Nem vagyok én várandós.
- De nem is értünk még oda!

Mit mond a kiképzőtiszt az újoncoknak?
- Uraim, az egység az, amiben most vannak. A kétség az, amibe fognak esni...

Az újonc először megy haza szabadságra. Az anyja észreveszi, hogy nagyon szótlan. Elkezdi faggatni:
- Adnak eleget enni?
- Nekem elég.
- Jól bánnak veled?
- Eléggé.
- Nem szoktak szidni?
- Engem nem, csak édesanyámat.

Rendeznek egy versenyt, melyben egy, a sivatagban elrejtett tevét kell megtalálniuk a versenyző csapatoknak minél rövidebb idő alatt. Az első csapat egy amerikai 40 fős banda, műholdakkal, haditechnikával, multimédiás felszereléssel indul neki a keresésnek, és fél óra múlva hozzák is a tevét. A második egy szintén amerikai csapat, 20 fő, elindulnak, majd 20 perc múlva hozzák a tevét. A zsűri csodálkozik:
- Hát ezt hogy csinálták?
- Csatárláncot alkottunk, átfésültük a sivatagot, és ami fennakadt, azt elhoztuk - hangzik a válasz.
- Nagyon jó, gratulálunk.
A harmadik csapat egy 5 főből álló szerb kommandós alakulat. Elindulnak, majd 5 perc múlva visszatérnek egy összevert elefánttal, folyik a vére mindenhonnan, az agyara le van törve, stb.
A zsűri:
- Á, maguk nagyon ügyesek, ez a legjobb idő, de van egy kis probléma: ez nem teve, hanem elefánt.
Mire az elefánt riadtan megszólal:
- Teve vagyok! Teve vagyok!

Nagypapa mesél húsz év körüli unokájának.
- Fiacskám! Amikor én ilyen idős voltam, mint te, a barátaimmal Párizsban voltunk és nagyon jól szórakoztunk. Minden délben a legjobb éttermekben ebédeltünk. Végigettük az étlapot, és a legjobb borokat ittuk hozzá. Amikor jóllaktunk, fizetés nélkül távoztunk. A vendéglős és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, de jól elvertük őket.
Délután felkerestük a kocsmákat: finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk. Amikor jól berúgtunk, fizetés nélkül távoztunk. A kocsmáros és pincérek persze utánunk jöttek reklamálni, így őket is jól elvertük.
Esténként elmentünk a kupikba, minden k***át megdugtunk. Amikor kiszórakoztuk magunkat, elindultunk, persze itt se fizettünk. A madame és a felvigyázók persze utánunk jöttek reklamálni, de őket megint csak elvertük.
Éjszaka kipihentük magunkat, majd másnap újra kezdtük a kört. Ezt így csináltuk minden nap, míg Párizsban voltunk a haverokkal.

Az unokát nagyon feldobja ez a programlehetőség, összeszedi a haverokat, mesél nekik a nagypapa Párizsi kalandjairól és elhatározzák, hogy ők is kimennek szórakozni.
Két hét múlva hazajönnek. Az unoka alig él, keze lába törött, feje bekötve.
- Mi történt veled, fiam? - kérdi a nagypapa.
- Elmentünk a vendéglőbe, bekajáltunk, beittunk, le akartunk lépni, erre a vendéglős megvert, mint egy lovat.
Sebaj, délben elmentünk egy jó kocsmába, finom francia borokat, pezsgőt és konyakot ittunk, ám amikor fizetés nélkül le akartunk lépni, a kocsmáros és a haverjai irgalmatlanul megpofoztak.
Este elvánszorogtunk egy kupiba, a nap fénypontjaként keféltünk egy jót. Megpróbáltunk lelépni fizetés nélkül, de a stricik kegyetlenül elvertek, ráadásul elszedték minden pénzünket. Nagyon rossz volt!
- Sajnálom kisunokám. Kivel utaztatok?
- A Neckermannal, nagypapa.
- Őket nem ismerem, mi annak idején az SS-el voltunk.