Az egyik katona híresen rossz céllövő volt. A lövészeten mindig biztos távolságban tartózkodtak tőle, de egy idő után elhatározták, hogy jelentik a dolgot a feletesüknek. Nagy meglepetésükre azonban csak mosolygott.
-Tudok róla. De meggyőződésem, hogy hasznukra válik! -mondta, majd értetlen tekintetüket látva hozzátette:
-Amíg ő a lövészetet végzi, addig maguk gyakorolhatják a fedezékbe vonulást!

- Mi a családi neve, katona? -kérdezi az őrmester az újoncot.
- Szarka.
- Nekem ne becézze magát!

Nagypapa mesél az unokának a hábórús emlékeiből:
-Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
-Te tüzér voltál?
-Nem. Szakács.

Kiképzésen az őrmester:
-Atomvillanáskor miért kell becsukni a szemünket?
Kovács honvéd:
-Jelentem, hogy bele ne folyjon a sisak!

Kiképzésen:
-Kovács honvéd! Mit tesz ha atomvillanást észlel?
-Jelentem, felállok és nézem mert ilyet többet ugyse látok!

A honvédségnél az őrmester tanít a honvédeknek a logikáról.
-Kovács honvéd! Álljon fel! -mondja az őrmester. -Figyeljen! Elmondom mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepémyt. Én arra megyek, belelépek, és azt mondom: Hej, Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó?
-Igen -mondja Kovács.
-Akkor mondja vissza! -szólítja fel az őrmester. Kovács belekezd:
-Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek, és azt mondom: Héj, őrmester úr! Maga semmit sem változott!