Egy ember utazik a Szaharán keresztül, tevéjével. Természetesen sehol egy nő már hónapok óta, csak a tevéje nőnemű egyedül. No nem baj, az is jó lesz, csak egy kicsit túl magasan van a hátulja. Azon is lehet segíteni, homokból hány egy kupacot a teve mögé hogy fölérje. Aztán a teve arrébb lép egyet-kettőt. Még egy kupac, megint arrébb lép. és így tovább. A végén az ürge már nemcsak a kimerítő úttól, a szomjúságtól, hanem az idegtől is kimerülve jut el az oázisig, szinte hason csúszva. Az oázisnál szép arab leányok korsóból hűvös vízzel kínálják és felajánljak, hogy teljesítik minden kívánságát. Mire az illető:
- Fogja le a tevémet!!