Egy építkezésnél három férfi dolgozik a darun. Egy barna, egy vörös, és egy szőke hajú. Eljön az ebédidő, külnek a darura, és elkezdik bontogatni az edébjüket.
Megszólal a barna:
- Ajj, már megint sonkás szendvics, ha az asszony holnap is sonkás szendvicset tesz be, én esküszöm leugrok.
Bontogat a vöröshajú is:
- Ajj, már megint szalámis szendvics, ha az asszony holnap is szalámis szendvicset tesz be, én esküszöm leugrok.
A szőke is panastkodik:
- Ajj, már megint májkrémes szendvics, ha az asszony holnap is májkrémes szendvicset tesz be, én esküszöm leugrok.
Másnap újra eljön az ebédidő. Bontogat a barnahajú:
- Sonkás szendvics! Ég veletek.
Leugrik, meghal.
Bontogat a vörös hajú is:
- Szalámis szendvics! Ég veletek.
Lugrik, meghal.
Most a szőke bontogatja a szendvicsét:
- Májkrémes szendvics! Ég veletek.
Leugrik meghal.
A temetés után, sétál a három özvegy. Zokogja a barnahajú özvegye:
-M ondta a férjem, hogy ne tegyek be sonkás szendvicset, dehát nemtudtam, hogy ennyire komoly. Ha én ezt tudtam volna, akkor nem teszek be neki töübbet ilyet.
A vöröshajú özvegye is zokog:
-Az én férjem is mondta, hogy nem áll jót magáért, ha mégegyszer szalámis szendvicset teszek be neki, dehát azthittem viccel, nem gondoltam, hogy ez ennyire komoly. Ha én ezt tudhattam volna!
A szőke férfi özvegye nem sír. Megkérdezik tőle, hogy náluk mi volt a helyzet.
- Az én férjem magának csinálta a szendvicsét.