Vándordiákot felveszi egy székely öreg a lovaskocsira. Mennek a falu felé a kanyargós úton. Egy kis idő múlva az öreg a lovak közé csap és száguldanak lefelé. Éles kanyar jön, a diák kapaszkodik és könyörög:
- Lassítson, mert itt halunk meg!
Erre az öreg:
- Már több mint negyven éve járok erre, de ezt a kanyart még mindig sikerült bevennem!
Majdnem lesodródnak az útról de sikerül a manőver. Az öreg még jobban hajtja a lovakat. Újabb kanyar, diák könyörög:
- Lassítson, mert itt halunk meg!
Erre az öreg:
- Már több mint negyven éve járok erre, de ezt a kanyart még mindig sikerült bevennem!
Ismét sikerül, az öreg még gyorsabban hajt és jön a következő kanyar. A diák nem szól semmit, az öreg biztosan tudja mit csinál. A kanyarnál kisodródik és felborul a kocsi, az emberek elrepülnek. Miután a por elült, az öreg földhöz vágja a kalapját és megtapossa:
- Már több mint negyven éve járok erre, de ezt a kanyart még sosem sikerült bevennem!