Orbán Viktor látogatóba megy washingtoni kollegájához, Clintonhoz.
Clinton, ahogy jó elnökhöz illik, végigjárja Orbán Viktorral a város nevezetes épületeit és múzeumait. Ahogy az egyik múzeumba belépnek, rögtön az első kiállító teremben Viktorunk arca felderül, s vadul hadonászva mutogat egy kép felé:
- Bill, látod, amit én látok?! Azon a képen ott, az egy hűséges, jó magyar puli kutya!
Clinton ránéz a képre, majd megjegyzi:
- Sorry, Viktorom, én biztos forrásból tudni, hogy az nem lenni magyar puli, but lenni egy ritka, fekete, skót, apró juhász kutya.
Elnökünk ajkai lebiggyednek, azonban amint belepnek a következő terembe, ismét kiderül az arca, s az előzőnél is vadabbul hadonászva mutogat egy kép felé:
- Billy, odanézz, látod azt a képet. Hiszen az egy gyönyörű, magyar hortobágyi juh!
Bill arrafelé tekint, majd lehűti a kedélyeket:
- Sorry, Viki boy, én biztos forrásból tudni, hogy az nem lenni original magyar juh, but lenni egy ritka kaukázusi fajta.
Viktorunk arcáról újból lehervad a mosoly, azonban amint a harmadik terembe lépnek, megint felkiált örömében, s mondja Clintonnak:
- Bill, odasüss! Hiszen az a kép egy jó magyar cigányembert ábrázol!
Mire Bill:
- Sorry, lenni barokk tükör…