Egy októberi este egy férfi stoppol egy eléggé gyér forgalmú úton.
Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd, amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk feltépi a jobb oldali ajtót és beugrik.....- megdöbbenve látja, hogy a kocsiban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább... Első megdöbbenéséből felocsúdva - (arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik - elnyújtózik az ülésen, és ekkor veszi észre, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek. Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik. Az emberünk köpni,
nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra, ahogy épp az útirány megkívánja. Végül elérkeznek egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a
parkolóba. A stoppos -aki ekkora már eléggé be van rezelve - félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon kipattan és berohan a töltőállomásra. Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast, és éppen
belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe, amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott férfi. Az egyik rápillantva odaszól a másiknak:
-Te! ..... Béla! Itt a csávókám aki, beugrott a kocsiba, amikor toltuk.