Két öreg éldegél egy szociális otthonban, egy néni és egy bácsi. Mivel mindketten özvegyek, ezért egy nap a bácsi arra gondol, megkéri a néni kezét. A vacsoránál aztán nekiszegezi a kérdést:
- Hozzám jössz feleségül?
A néni meghatottan válaszol:
- Igen, örömmel!
Ennek mindketten nagyon örülnek, majd nyugovóra térnek, mindketten a saját szobájukban.
Másnap azonban a bácsi nem emlékezik arra, hogy választottja vajon igent, vagy nemet mondott? Ebédnél aztán - szégyen ide vagy oda - csak megkérdi:
- Arra emlékszem, hogy tegnap este megkértem a kezed, de arra sajnos már nem, hogy igent mondtál-e...
- Jaj, te csacsi, hát persze hogy hozzád megyek - kuncog a néni. Majd elgondolkodva hozzáteszi:
- Jó is, hogy szóba hoztad, mert én arra emlékeztem, hogy valaki megkérte a kezem, de arra már nem, hogy ki volt az.