Zsuzsa férje, Lajos néhány napig kómában fekszik. Hűséges neje mindig mellette virraszt. Egyik éjjel Lajos magához tér; int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
- Drága Zsuzsa - mondja - te mindig kitartóan mellettem voltál, akkor is, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment,
amikor meglőttek, amikor elvették a házunkat, és amikor az egészségem kezdett odalenni. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Ezért tudod,
mit gondolok?
- Mit, kedvesem? - kérdi a hű asszony.
- Azt, hogy k***ára nem hozol nekem szerencsét!