Oidipus sétálgat a vak világba. Egyszercsak elér egy hegyhez, ahol látja amint Sziszifusz egy óriási követ görget fölfelé, de teljesen hiába, mert az mindig visszagurul, úgyhogy kezdheti elölről. Oidipusz nem bírja szó nélkül hagyni :
- Te Sziszifusz! Tuti, hogy utódaink rólad fogják elnevezni a véget nem érő fölösleges munkát!
- Tudod mit, Oidipus? Te meg *** meg az anyádat!