János megy hazafele. A temető útba esik és igen csak fél előtte átmenni. Megy még egy kicsit és látja hogy egy talpig feketében levő úriember áll a temető szélén.
- Jóestét kívánok! Átkísérne a temetőn?
- Persze uram!
Mendegélnek egy darabig majd a temető végén azt mondja János:
- Köszönöm uram hogy velem tartott. Nem is mertem volna itt átmenni.
Erre az utitárs:
-Én is féltem, amíg éltem.