Felvidéken a tanító bemutatkozik az első osztályos gyerekeknek és megmagyarázza nekik, hogy ö szlovák.
Kéri az osztályt, hogy emelje fel a kezét aki szintén szlovák.
Nem értik a kérdést, kedvezni akarnak a tanítónak, mindegyik nyújtja a karját, kivéve egy kislányt.
A tanító megkérdezi a gyereket, hogy ö miért nem csatlakozik a többiekhez.
- Mert én nem vagyok szlovák - feleli a gyerek.
- Én magyar vagyok- mondja büszkén.
A tanár zavarban van, kipirosodik az arca és kérdőre fogja gyereket, hogy miért vallja magát magyarnak.
- Apám ,anyám magyar, tehát én is magyar vagyok- válaszolja.
A tanár még mérgesebb és kérdezi:
- Ha apád szarházi lenne, anyád szarházi lenne akkor te is szarházi lennél?
- Nem akkor szlovák lennék..."

- Emlékeznek, milyen volt a Rákosi-szendvics?
- Két kenyérjegy között egy húsjegy.

Józsi bácsi felmegy Pestre, de mivel utoljára a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni. Megszólít egy járókelőt:
- Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?
- Jaj, bácsika, ne mondjon ilyet, mert rögtön elviszik! - válaszolja a járókelő - Horthy Miklós utca már nincsen! Helyette Vlagyimir Iljics Lenin utca van.
Józsi bácsi ezzel nem lett kisegítve, tovább megy, megkérdezi a következő embert:
- Tessék mondani, merre van az Adolf Hitler utca?
- Megőrült, öreg? - sápad el a járókelő - Már nincsen Adolf Hitler utca, helyette Vörös Hadsereg utca van.
Józsi bácsi egyre jobban csodálkozik, és megint megszólít valakit:
- Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?
- Hallgasson, mert csúnyán megütheti a bokáját! - hördül fel a kérdezett. - Már nincs Mussolini tér, Moszkva tér van helyette.
Józsi bácsi szomorúan továbbmegy. Elérkezik a Dunához, és leül a lépcsőre. Arra megy egy rendőr, és megkérdezi:
- Mit csinál itt, bácsika?
- Nézem a Volgát - válaszolja szomorúan az öreg.

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika. Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden
rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben
legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös
JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse ''telerakta a pelenkáját'' és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a
szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival,hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van!

Az amerikai, francia és a román pilóták mindegyike nagyon büszke arra, hogy kapásból felismeri anyarepülőterét.
Amerika felett repülnek, kinyúl az ablakon az amerikai:
- Ez a New York-i Kennedy repülőtér lesz!
- Honnan tudod? - kérdezik a többiek.
- Megérintettem a Szabadság szobor tetejét.
Később kinyúl a francia:
- Ez a Párizsi Orly Aeroport lesz!
- Honnan tudod?
- Megérintettem az Eiffel-torony tetejét.
Repülnek tovább, kinyúl a román, majd megszólal:
- Ez a Romániai repülőtér lesz!
- Hát ezt meg honnan tudod?
- Ellopták az órámat.

A győztes nagyhatalmak vezetői egymást követő nemzetközi értekezleteken tárgyalták meg a tennivalókat. Előtte óráikat egyeztették, elismeréssel adózva a szebbnél szebb ötvösművészeti remekeknek, s a fedélen található szövegeket tolmácsoltatták.
W. Churchillén ez állt:
"Miniszterelnökünknek barátai az angol alsóházból."
F. D. Rooseveltén:
"Elnök Úrnak tisztelői a szenátusból."
J. V. Sztálinén pedig:
"Gróf Széchenyi Istvánnak barátai a Nemzeti Casinóból.