- Pista bácsi, sajnos van egy rossz hírem.
- Jaj, nekem, mi az?
- Sajnos a bal oldala hamarosan teljesen le fog bénulni.
Erre Pista bácsi felülről belenyúl a gatyájába, láthatóan megmarkolja a farkát, és áthúzza a jobb oldalra:
- Akkor mentsük, ami menthető!

Két orvostanhallgató üldögél egy parkban, és figyeli az elhaladó embereket. Azzal szórakoznak, hogy megpróbálják az arra tévedők bajait diagnosztizálni, csak úgy ránézésre. A diagnózisok teljesen egyformák, ám akkor arra megy egy öregember, aki furcsán csoszog, közben a lábait szinte egyáltalán nem hajlítja be.
A két srác hatalmas vitába kezd, majd egyikük odamegy az öreghez és megszólítja:
- Elnézést, uram, de a barátom szerint önnek elmeszesedtek a lábízületei, míg szerintem inkább ízületi gyulladása van. Melyikünknek van igaza?
- Nézze barátom, az előbb én azt hittem, szellentenem kell, de sajnos mindhárman tévedtünk...

Hasfájós beteg az orvosnál:
- Doktor úr, csikar a hasam, hasmenésem van, a legváratlanabb pillanatban tör rám a nagydolog, és olyankor általában előfordul egy kisebb-nagyobb baleset.
- Jól, van, felírok magának egy gyógyszert, naponta 2-szer 1 tablettát vegyen be, jövő héten jöjjön vissza.
Doki beszélget nővérkével, közben tévedésből nyugtatót ír fel.
Egy hét múlva visszamegy ellenőrzésre a páciens:
- Na, még mindig becsúszik egy-két "baleset"?
A beteg földöntúli mosollyal:
- Igen, de kit érdekel?

A sebész, a pszichiáter és a belgyógyász kacsavadászatra megy. Egyszer csak egy kacsa repül el felettük, mire a belgyógyász felemeli a puskáját, de nem tüzel.
- Miért nem lőttél? - csodálkozik a sebész.
- Biztos vagy benne, hogy kacsa volt? - kérdez vissza a belgyógyász. - Másféle madár is lehetett.
Megint elhúz felettük egy kacsa. A pszichiáter megcélozza, de ő sem lő.
- Most mi a baj? - dühöng a sebész.
- Vajon tudja-e a kacsa, hogy ő kacsa? - töpreng a pszichiáter.
Ekkor újabb kacsa emelkedik a magasba. A sebész kikapja a puskát a pszichiáter kezéből, és kapásból lelövi a madarat.
- Biztos vagy benne, hogy kacsa volt? - kérdezi a belgyógyász és a pszichiáter.
- Majd a boncolásnál kiderül - hangzik a sebész válasza.

A professzor rendelésére bejön a következő páciens. A prof csak ránéz, és már diktálja is a diagnózist:
- Jobboldali száraz hashártyagyulladás.
A docensek, asszisztensek, orvosok, medikusok szinte egyszerre kiáltanak fel:
- Hogy tudta ezt megállapítani, professzor úr:
A prof megmagyarázza:
- Az orvosnak nem csak néznie, látnia is kell! Először is látom, hogy a páciens jobb karja lélegzés közben nem emelkedik meg, tehát jobboldali tüdő-esetről van szó. Másodszor látom, hogy az arc nem piros, nem lázas, a páciens jól táplált és nem köhög. Más tehát nem lehet, mint jobboldali száraz hashártyagyulladás.
A rendelő megtelik a prof dicséretével, elismerésével. De ő folytatja:
- Harmadszor pedig a magánrendelőmben kezelem a pácienst.

A pszichiáter meglátogatja a betegeit. Bemegy a szobába és látja, hogy az egyik ember hadonászik a levegőben, a másik pedig fejjel lefelé lóg a mennyezetről. Kérdezi a hadonászótól, hogy mit csinál.
- Nem látja, hogy épp egy deszkát próbálok kettéfűrészelni? - hangzik a válasz.
- és a barátja mit csinál ott fejjel lefelé lógva? - kérdi az orvos.
- Ja, ő lámpának képzeli magát - feleli a beteg.
- Nem szólna neki, hogy fejezze be, már egészen lila a feje! - jegyzi meg a doktor.
- Mit akar? Hogy sötétben fűrészeljek?