Minden reggel, amikor felébredek, azonnal tornázni kezdek. Azt mondom magamnak:
- Rajta! Fel, le! Fel, le!
Két perc gyötrelem után azt mondom magamnak:
- Jól van! Most próbáld ugyanezt a másik szemhéjaddal is!

Fiatal titkárnő jelentkezik az igazgatónál.
Az igazgató ránéz, benyúl a fiókjába, és elővesz egy bikinit, majd odanyújtja a lánynak:
- Először ezt töltse ki, aztán majd meglátjuk.

- Miért vágta az anyósához - kérdezi a kihallgató tiszt az előtte ácsorgó pasastól - a villanyvasalót?
- Mert kiújult a teniszkönyököm, és a tévét már nem tudtam felemelni.

A taxiban megszólal az utas:
- Mondja, uram, nem kellene megtisztítani az ablakot? Nem lehet kilátni rajta!
- Fölösleges! A szemüvegem úgyis otthon maradt!

Az egyik utas megkérdi a kalauzt a vonaton:
- Elnézést, meg tudná nekem mondani, mikor érünk a Victoria állomásra?
- Egy óra múlva, de sajnos a vonat nem áll meg ott! - mondja a kalauz.
- Úristen! Pedig nekem nagyon fontos ügyem van Victoriában, muszáj ott leszállnom!
A kalauz gondolkodik, majd előáll egy javaslattal:
- Nézze uram! Sajnos nem állíthatom meg a vonatot bárhol, de tudok szólni a vezetőnek, hogy lassítson le. Ketten kilógatjuk, ekkor maga elkezd szaladni a levegőben. Amikor már elég gyorsan fut, akkor letesszük, így nem fogja magát megütni, mert a sebessége akkora lesz, mint a vonaté.
Így is tesznek. Amikor a vonat Victoria állomáshoz ér, lelassítanak, kitartják az utast, aki elkezd futni a levegőben. Ekkor lerakják, emberünk cipői füstölnek, de nem esik el. Elkezdi a lassítást, ám az utolsó kocsiból kinyúl egy vaskos kéz és felrántja, a következő szavak kíséretében:
- Ember, marha nagy szerencséje van, hogy itt vagyok! Nem tudta, hogy a vonat nem áll meg Victoriában?

A pasi meg akarja úszni a katonaságot. A sorozáson azt mondja, hogy vak. Bevezetik egy szobába, ahol a szemész katonaorvos vizsgál.
- Olvassa el, mi van a táblára írva!
- Én nem látok semmiféle táblát.
- Mert nincs is tábla. Alkalmas.