- Az ember Ádámtól és Évától származik - mondja a tanár.
Móricka közbeszól:
- Nekem a papám azt mondta, hogy a majmoktól származunk.
- Lehet, Móricka, de most nem rólatok van szó.

Pistike osztályában felszereltek egy új fogast, amire az volt írva: "Csak tanárok részére."
Másnap az egyik gyerek a szöveg felé írta: "Azért kabátot is szabad rá akasztani."

Iskolában a gyerekek a kőzetekről tanulnak. A tanító néni megkérdezi a gyerekeket, hogy milyen kőzeteket ismernek. Mondják, hogy:
- Mészkő, gránitkő.
A tanító néni megkérdezi Mórickát, hogy milyen kőzetet ismer. Erre azt mondja Móricka:
- Szarnom kő.
- Az milyen kő? - kérdi a tanítónő.
- Nagyon kő.

A suliban a tanárnő megkérdezi az osztálytól, kinek halt már meg rokona.
Móricka gyorsan felrakja kezét, majd a tanárnő megkérdezi, kije halt meg.
- Édesapám - feleli Móriczka
- Hol halt meg?
- Auswitzban.
Tanárnő erre megdöbben, megsajnálja Mórickát, s felszólítja az osztályt, hogy 1 perces csöndes gyász legyen. Letelik az idő majd a tanárnő így szól:
És Móricka, hogyan halt meg édesapád?
- Hát részegre itta magát aztán meg kiesett az őrtoronyból!

Az iskolában a tanárnéni kérdezi a gyerekektől, hogy mit nem szabad a szájba venni. A gyerekek sorba jelentkeznek:
- Hát a radírt. - mondja Jancsika.
- A ceruzát. - mondja Gézuka.
- Az égő villanykörtét. - Pistike.
- Hát ezt miből gondolod?
- Úgy, tanárnéni, hogy anyukám azt mondta apukámnak az este, hogy kapcsolja le a villanyt, különben nem kapja be.

- Pistike, nem vette észre a tanító néni, hogy segítettem megcsinálni a házi feladatodat? - kérdezi az apuka.
- De igen.
- És mit mondott rá?
- Azt, hogy napról napra hülyébb leszek...