Kovács úr és neje egy kertes házban lévő ismerőshöz hivatalos ebédre. Az ízletes falatok elfogyasztása után a házigazda büszkén vezeti körbe vendégeit a gondozott kerten. Az egyik fánál megjegyzi:
- Ezt a fát annak emlékére ültettem, hogy összevesztem az anyósommal.
- Nem rossz ötlet, -fordul feleségéhez Kovács- milyen szép erdőnk lehetne már!

- Mondja uram, van riasztó a kocsijában?
- Igen, az anyósom.

- Mondd, Béla, láttad te már az anyósomat?
- Volt szerencsém.
- Aha, szóval nem láttad még!

Kovács ebédel az anyósánál. A kutyus mindjárt az ebed elején odatelepszik melle, és le nem veszi a tányérról a szemét.
- Mondja mama, miért bámul ez a dög folyton a tányéromba?
- Azért, mert ebből a tányérból kap mindennap enni.

Meghal Kovács anyósa. Megkérdik tőle a temetkezési vállalkozók:
- Milyen temetést szeretne? Hamvasztást vagy elföldelést?
- Legyen mindkettőt, biztosra akarok menni!

Az anyós haldoklik, nagyokat nyöszörög, majd a szeme megakad a plafonon, s odaszól az ágyánál
várakozóknak:
- Nézzétek, pók mászik a falon!
Mire a veje:
- Mama! Egyszerre csak egy dologra koncentráljon!