Az anyós meglátogatja a fiatal párt.
- Kedves vőmuram, igazán nem kellett volna azzal fárasztanod magad, hogy kikísérsz az állomásra - búcsúzik a mama a vonatnál.
- De mama, tessék elhinni, hogy nekem csak öröm, hogy kikísérhetem!

- Az én anyósom olyan, mint egy jó pohár sör!
- Miért, olyan finom?
- Nem. Jéghideg, és mikor elém kerül, habzik a szája.

- Mennyi ideje vagy házas?
- Éppen öt éve!
- No és még nem ért semmi családi öröm?
- Dehogynem! Tavaly temettük az anyósomat!

Kovácsékhoz váratlanul betoppan a vidéken élő anyós. A veje szívélyesen fogadja:
- Isten hozta, drága mama! Meddig tetszik nálunk maradni?
- Ameddig szívesen láttok!
- Ó, hát már egy kávét sem tetszik meginni?

A feleség matat a könyvespolcon, s a férje megkérdi:
- Mit keresel, szívem?
- Az egészségügyi felvilágosító könyvet.
- Mi a címe?
- Hogyan éljünk százhúsz évig?
- Ja! Azt elégettem. - Miért?
- Mert láttam a múltkor, hogy az anyád kezdte el olvasni.

A férj a haverjával szereli a villanyt. Mindketten a létra tetején állnak. A férj odaszól az anyósnak:
- Mama, adja ide azt a piros vezetéket.
- Ezt fiam ?
- Ezt, ezt. Látod, Józsi, hogy nem ez a fázis?