Iskolában a gyerekek a kőzetekről tanulnak. A tanító néni megkérdezi a gyerekeket, hogy milyen kőzeteket ismernek. Mondják, hogy:
- Mészkő, gránitkő.
A tanító néni megkérdezi Mórickát, hogy milyen kőzetet ismer. Erre azt mondja Móricka:
- Szarnom kő.
- Az milyen kő? - kérdi a tanítónő.
- Nagyon kő.

A kis Juliskától kérdezi a nővére:
- Miért mászol fel mindig a fára?
- A fiúk azt mondják, hogy én szedem legügyesebben a cseresznyét.
- Egy frászt! Azért küldenek a fára, mert a bugyidat akarják látni!
- A szemetek! Na megálljanak, legközelebb majd nem veszek fel bugyit!

- Mi az abszolút lehetetlen?
- ???
- Hímvesszőből kosarat fonni.
- És mi van, ha mégis sikerül?
- ???
- Lesz egy f**za kosarad...

- Ki tudja nekem megmondani, hogy mikor jó a fáról leszedni a gyümölcsöt? -
kérdi a tanító néni. A kis Gazsi jelentkezik:
- Amikor nincs otthon a szomszéd!

Kihirdetik, hogy Amerikába megveszik az emberek agyát. Gondol egyet Schmitt Pál, hogy bebiztosítsa az öreg éveket kiruccan, hogy eladja ő is...
- Ön mennyit kér az agyáért ?
- 100.000 $-t
- Húhhh, egy kicsit sok. Nézze volt itt egy fizikus maguktól, annak adtunk 15.000 $-t, akkor volt itt egy programozó matematikus. Ő 35.000 $-t kapott.
- De kérem, ez még nem volt használva!

Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban.